Ahhoz, hogy ilyen különleges borkultúra alakulhasson ki, nagymértékben hozzájárultak a terület egyedülálló adottságai. Földrajzilag és földtörténetileg is remek adottságokkal rendelkezik. A vulkanikus tevékenység eredményeképp sokféle talajtípus keletkezett, amely az ásványi anyag tartalomra, hőelnyelő-és tároló képességére is hatással van. Emellett a napfényes lejtők, a hosszú, enyhe ősz, és az ennek hatására megjelenő Botrytis cinerea – a nemespenész – azok, amelyeknek köszönhetően a szőlő elkezd aszúsodni, s amelynek következtében elkészülhet a Tokaji Aszú.

 

 A világörökséggé nyilvánított terület

A Tokaj-hegyaljai borvidék világörökséggé nyilvánított része összesen 27 települést foglal magába. Többek között Tokaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Mád, Mezőzombor, Rátka, Szegi, Tarcal, Tállya legkiemelkedőbb termelőhelyeit, de ide tartozik Sátoraljaújhelyen az Ungvári Pince, Sárospatakon a Rákóczi Pince, Hercegkúton a Kőporosi és a Galambosi Pince, valamint Tolcsván az Oremus és a Bormúzeum pincéi is.

A borvidéken tükröződik a magyarság borkultúrájának kettős eredete. Mint ahogy maga az ország, a borvidék is nyugat és kelet találkozáspontján helyezkedik el. Egyesíti a keleti, kaukázusi, és a nyugati, római szőlőművelési hagyományokat. S ezek a hagyományok tükröződnek a szőlőművelésben, a borkészítésben és a pinceépítési technológiákban is. A jellegzetes föld alatti pincerendszerekben pedig nyomon követhető a tokaji bor termelésének minden mozzanata.

Az évszázadok során számtalan népcsoport (románok, lengyelek, szászok) telepedett meg itt, akiknek a borvidék sokszínűségét köszönheti. S azt, hogy az UNESCO Világörökség Bizottsága 2002-ben a területet kultúrtáj kategóriában felvette a világörökségi listára, az elmúlt ezer év alatt kialakult szőlőművelési hagyományok érintetlen, eredeti formában való továbbélése és a borvidék évezredek óta megőrzött egysége indokolta. S ebben természetesen jelentős szerepet játszottak a települések építészeti-, népi emlékei, és a hagyományokban gazdag kultúra is.