Itt a december és vele a forralt bor szezonja

Az adventi időszak a borongós téli napok, és a karácsonyi vásárok ideje, ahol nem ritkán egy kis forraltborhoz is hozzájuthatunk. Ám ennek az italnak nem ez az egyetlen apropója. Fogyaszthatjuk havas téli kiránduláson kis talponálló büfében vagy termoszból, de ihatjuk téli estéken is a fűtött lakásban barátainkkal, vagy kettesben a párunkkal.

A régi időkben a bor gyakran megsavanyodott, így forralással, és fűszerezéssel, méz hozzáadásával javították, próbálták újra fogyaszthatóvá tenni. Ma azonban már nem árt, ha hibátlan alapbort használunk hozzá - legyen az akár fehér-, vagy vörösbor. Bár utóbbit gyakrabban használjuk erre a célra. Az ízesítést belekeverhetjük az alapborba, vagy egy külön eszenciát készíthetünk vízben forralva őket – s ezt adjuk hozzá a melegített borhoz. Utóbbi előnye, hogy nem követhetjük el azt a hibát, hogy 80 Celsiusig melegítjük a bort – az alkohol ugyanis ezen a ponton már elillan! Szó sem lehet hát róla, hogy a nevéhez illőn felforraljuk a bort – erre vigyázzunk!

Legnagyobb hagyománya az észak-európai országokban van. Német nyelvterületen Glühweinnak nevezik. A forraltbor egy speciális fajtája a glogg (vagy glögg), ezt a skandináv országok fogyasztják. Svédország termékeit forgalmazó áruházakban hazánkban is hozzájuthatunk. De gyakorlatilag az egész világon megtalálható ital, és bár nekünk a hideg téli napokon esik jól, még Brazíliában is fogyasztják. Moldvában izvarnak nevezik és vörösborból, fekete borssal, mézzel készül. A franciák elegánsan vin chaud-nak, meleg bornak nevezik. Brazíliában a neve quentão ('nagyon forró').

Ahány ház – annyi szokás, szokták mondani. Ez a forralt borra is igaz. Ami azonos benne a világ minden táján, hogy borból készül valamilyen édesítőszer és különféle fűszerek hozzáadásával. Hogy valójában mivel is történik az ízesítés – az tájanként változik. Szinte minden receptben használt fűszer a fahéjrúd és a szegfűszeg. Gyakori a vaníliarúd, a kardamom, az ánizs, a gyömbér, a szerecsendió, a babérlevél is.Eleve a fűszerek gazdag lehetőséget teremtenek az ízesítésre, de gyümölcsökkel (elsősorban citrusfélékkel), különféle magokkal is gazdagítják. A skandináv verzióhoz is gyakran adnak mandulát és mazsolát is. További variációs lehetőség a hígítás, ez vízzel, gyümölcslével vagy teával történhet. Bár egyes helyeken inkább töményebben szeretik, és valamilyen erősebb alkoholt adnak még hozzá (például brandy-t vagy vodkát).

Hogy milyen a jó forralt bor – azt ki-ki döntse el maga. Bátran lehet kísérletezni. A támogatásra szorulóknak pedig Kapcsolódó cikkekben adunk pár recept tippet!

Süteményt hozzá!

Ahogy a bor, úgy a forralt bor is igazán étel mellett mutatja meg magát! Tradicionális kísérő süteménye a mézeskalács és a mézes puszedli, esetleg a püspökkenyér – vagyis a téli ünnepi sütik. A glogg kísérője az Æbleskiver, egy híres dán sütemény. De ott van a svéd Lussekatt, mely sáfránnyal és mazsolával van ízesítve. A mézes süteményeket sokhelyütt előszeretettel mártogatják a forralt borba