– Tizenhat olimpiai bajnok írta alá a huszonegyből – mondja Peking olimpiai bajnoka, aki a jelek szerint nem tudja, hogy leendő vendéglátónknak két kisfia van… (Akik persze az aláírásokat még így is eloszthatják.)

A rövid út alatt, az Etyek–Budai borvidékhez tartozó Tök felé a bor és a vízilabda közötti kapcsolatot is megtaláljuk Danival: az összekötő nem más, mint dr. Lőrincz György, a St. Andrea expólósa, aki sok évvel ezelőtt Varga Dániel bátyjával együtt vízilabdázott a másodosztályban.

 

„Már találkoztunk a kedves Nyakas úrral, meg az ifjabbik Nyakas úrral is, akkor biztos maga lesz a Nyakas lány” – elevenít fel egy borfesztiválos legendát Nyúlné dr. Pühra Beáta, a Nyakas borászat vezető borásza, míg az udvaron bámuljuk a zord budai tájleírást. Az egyik hegy a Nyakas-hegy, mely ismeretlen névadóját, aki egyetlen nagy embernek nézte a vidéket, nyakra-főre emlékeztette. A borászat a hegyről kapta a nevét, „Nyakas úr”, a 2002-es év borásza valójában Maya Ernő, aki már csak heti két alkalommal segíti itt tanácsadóként a munkát, a borászatot a „Nyakas lány”, Pühra Bea vezeti.

Az orrunk előtti tabló súlyos, komor és fennkölt: hatalmas, ködös síkság lovakkal, meg a szomszédos Patkó csárda negyedgőzzel üzemelő épületeivel; mintha az egész területet Munkácsy rendezte volna be kritikai realista korszakában.

– Kár, hogy már nem úgy működik ez a csárda, mint régen – mondja Bea. – Nagy lovas turizmus volt itt régebben, állandóan jöttek-mentek az emberek, ami nekünk most nagyon jól jönne. De mintha az üzemeltetők belefáradtak volna.

Közben a borászat végéhez érünk, a kapu előtt egy nagy acéltartály áll egyedül, melyet csak az év egy rövid időszakában használnak: a kadarkát erjesztik benne. A pincénél egyébként nagy fejlesztéseket terveztek, egy megnyert EU-s pályázat segítségével úgy volt, hogy megveszik, amire Bea már régóta vágyik…, egy nitrogéngázas prést, ezenkívül egybenyitják a feldolgozó két helyiségét, és további tartályokat és kis fahordókat szereznek be, de a válság miatt egyelőre halogatják a beruházást.

– Én már úgy vagyok vele, hogy inkább nem is nézek tévét, és nem hallgatok híreket – mondja szomorúan Bea, hogy aztán inkább gyorsan a borászatok legvidámabb részébe, a kóstolóhelyiségbe lépjünk.

A nagy teremben ki van állítva a Nyakas pince összes kapható bora, mindegyikből több karton, az időszaki kiállítás állandó teremőre Maya Ernő portréja, mely a polcon, fő helyen díszeleg.

– Egy hozzáértő ismerősöm azt tanácsolta, hogy ezt dicsérjem meg – mondja Varga Dániel a 2007-es Sauvignon Blanc kupaca előtt.

– Nem rossz, de a 2008-as még jobban sikerült – mondja Bea. – Az olyan, amilyennek az itteni sauvignon blanc-nak szerintem lennie kell. Bodzás, füves, egy kicsit zöldpaprikás…

– Akkor most kapufát lőttem? – kérdezi a pólós, de aztán megnyugtatjuk, hogy ez most nem tétmeccs.

A barátságos találkozó egy Müller Thurgauval kezdődik, 2008-ból. A szőlőfajta másik neve a rizlingszilváni; rajnai rizling és zöldszilváni vagy rajnai rizling és saszla keresztezésének tartják.

– Müller Thurgau néven nem igazán ismerik az emberek. Ha viszont rizlingszilváni névvel jönnénk ki vele, valószínűleg sokan csak „kocsmaborként” tekintenének rá.

Könnyű, illatos bemelegítő bor, virágokkal, citrusjegyekkel, egészen alacsony alkohollal.

– Én is erre gondoltam, de nem mertem megkérdezni – mondja Dani, de szóda nélkül is elég hamar kiürül a pohara.

– Azért a fontosabb győzelmek után előfordul, hogy ünnepeltek egy nagyot? – tér a lényegre Bea.

– Néha előfordul, persze. De ha azért kérdezed…, nem jellemző, hogy borral. De még fejlődhet a személyiségünk!

Varga Dániel azért ha mégis, khm, „ünnepel”, akkor inkább borral. A játékostársak közül Steinmetz Ádámmal egyedül ő „boros” még a labda aláírói közül.

– Na és Kínában tudtatok helyi bort kóstolni? – tesz fel Bea még egy sportújságírói kérdést, de még mindig nem bír kiderülni, hogy a versenysport és a borfogyasztás között kimutatható kölcsönhatások vannak.

– Nem. Az olimpiai faluban nincs alkohol, persze be tudtunk volna csempészni, de ez nem fordult elő. A sportolói közeg, főleg ha a borról beszélünk, azért elég igénytelennek mondható. Még egy komolyabb győzelem után sincs nagy, közösségi igény egy jó borozásra...