De hol van még a hajnal! És ugye ez nem politika, ha véletlenül elkalandoztál volna. :) Tibi a húrok közé csap a Laposa pincészet borteraszán. Lehetünk úgy 800-an, pedig sré-vizaví Zamárdiban a Sound dübörög. A jó borok egyelőre a 30-as és 40-es korosztályt vonzzák magukhoz. Mágnes maga a Badacsony is. Itt gyűlnek a sound-ból kiöregedettek. Azért jönnek a fiatalok. Hurrá! 2000 forintért egy koncert és egy pohár bor felér egy hármassal a lottón. Meg amúgy is kevés Badacsonyban az attrakció. Túl vagyunk a belépőbe foglalt egy decis körön. Maradjunk annyiban, hogy mint a neve mondja: Friss. 2010-ben született. De itt és most, nem egy gasztronómiai borkóstolón vagyunk. Kulturált környezet a szőlőtőkék között. A teraszon poharazgató VIP jegyeseknek beszól Tibi. Nem elég aktívak, nem énekelnek, látszik, hogy ingyen volt a jegy... Lent a színpad előtt dübörög a tömeg. A 2010-es Friss rizling leginkább fröccsital, de annak kiváló. Mi sem cifrázzuk. A műanyag borospoharakból – és ez jelzi, hogy itt azért a tömeg ellenére valami szintet szeretnének tartani, műanyag, de boros pohár! – hörpöljük a szomjoltó könnyedséget. Aztán egymáshoz bújik mindenki. Most múlik pontosan.

 

„Ajjaj-ajjaj”, kezdődik valami. A hegy, a szívek, és az isteni ital összehajol. „Lebeg a szögre akasztva az idő”. És elragad a zene. Mini is fütyül. Dalt követel. Kriszta az egyik kedvenc számnál az első sorban tombol.

Valóban perfekcionista szemlélet tükröződik a Laposa borok karakterében. Ez a gondolkodásmód jellemzi a legmodernebb technológiával épített pince-űrbázist is. A hagyományos borkészítési eljárásokat most nem kutatjuk. Csak érezzük, valami elkezdődött Badacsonyban. Végre koncert van. Menő zene. Pillanat-hangulat? Az indamotívumokkal díszített, a táj hagyományaira hajazó, hordókkal és acéltartályokkal lassan belakott pince a lábunk előtt szundikál. A levegőbe emelkednek a boros poharak. Badacsony új értelmet nyer.

A Laposa Juhfark már jobban csúszik. Somlóról érkezett. Gyümölcsök és ásványosság. „Neki megadom magam!” A Quimby trombita hangja csendesen kíséri az összeolvadást. Varga Liviusz tolja hozzá az alaphangot. Sötét van. Összebújós sötét.

 

A badacsonyi központi stranddal szemben a hegy aljában a dzsipek utasra várnak. A zsibongásból csendes borozgatásba térünk. A Bonvino teraszára beszűrődik az alvégről a ricsaj. Ők ott lent, még messze vannak attól, hogy tudják: mi a bor. Itt a hotelben még a szobaszámot is boros palackra írták. Azt is megtudhatod a folyóson, hogy melyik förccsöt miből gyúrják.

Bent, a szobában a plafonon a „látható beton” sem zavar. Sőt, a minimál dizájnhoz simul, mint Quimbihez a Juhfark. Lehet vörös vagy fehér. A lényeg, hogy jó legyen. Terasz. Levezetjük az estét. A Borbély Pincészet Bácsi dűlőből származó bora az asztalon. A szemezésen túl vagyunk. Három hónapot érlelték tölgyfahordóban. De már nem olvassuk tovább a címkét és nem pontozzuk. Csak elkönyveljük, hogy jó. Levezetjük a Quimby-mondanivalót. Áttérünk abba a világba, amit sztratoszférának neveznek. Vagy valami ilyesminek. Meleg van. Vagy hideg? Villany lekapcs. Nagyon puha a takaró.