Meggyőződésem, hogy a Sziget napfényes szombat délutánján nem én vesztettem el az irányérzékem (főleg hogy csak 1-2 deci bort ittam), egyszerűen csak túl könnyű volt elsétálni a gourmet kiállítók mellett anélkül, hogy feltűnne a jelenlétük. A nagyszínpad felől a Hungarikum falu kapuján belépve a Sziget bor és fröccs oázisát egyből felfedeztem, a szokott helyen volt. De a gourmet jelzőre a műanyagpohárba mért hosszúlépés nem adott választ. A Sugar Shop design cukrászda feltűnően rózsaszín installációja viszont olyan magányosnak tűnt a kiégett rét szélén, hogy már attól féltem, egyedül ők képviselik a gourmet hozzáállást. Aztán csak megakadt a szemem egy megállító táblán, ahol színes A4-es papírokra nyomtatva olvashattam a Fülemüle étterem kínálatát, a többiek pedig mögötte húzódtak meg.

 

A Fülemüle többek között fokhagymás paradicsomos bazsalikomos pacallal és narancsos mézes chilis csirkemellel várta a vendégeket 1800-1900 forintért, de okosan féladagként, zsömlében/pitában is meg lehetett úszni a gasztro kalandot már 1000 Ft alatt. És a választékban ott volt a hideg gazpacho is!

Az Aranykaviárnál szintén számításba vették az őrült meleget, ezért a specialitások mellett jégkását is poharaztak 600-ért, méghozzá friss gyümölcsből/zöldségből. Nekem a görögdinnyéből és lime-ból készült verzióról az jutott eszembe, hogy vodkával sokkal izgalmasabb lenne, de a közvetlen közelben sajnos nem tudtam kivitelezni az ötletet. Találgattuk is, hogy talán azért vannak ilyen kevesen, mert nem voltak borászok a házikók közé integrálva, márpedig tankolás nélkül egyetlen fesztiválhelyszín sem az igazi.

Ahogyan az sem segített, hogy érezhetően senki nem tudta igazán körülöttem, hogy hol van. Egy kedves fesztiválozó hölgy – épp az Aranykaviár előtt – úgy instruálta telefonon barátait, hogy „a Hungarikum faluban tömi épp a fejét”. Szibériai pelmenyt fogyasztva? Hmm.

Bár azon jobban meglepődtem volna, ha a Vörös Homár asztalát feltűnően jólöltözött és jólfésült, valódi ínyenc célközönség ülte volna körbe. A Soundon még jól pörgött a homár, itt viszont az ár-érték bajnok Fish & Chips és a Fish Burger volt a sláger, a szigetlakók a koncertekre sietve inkább a gyorséttermi megoldásokra voltak nyitottak, mint egy valódi gasztronómiai élményre. És egész biztosan jól is döntöttek, mert az aszály és a por nem segített, ilyen közegben nehéz értékelni egy kifinomultabb ételt. Akkor már inkább egy papírtálca ’goose chips’, vagyis libatepertő a Stelázsinál, amivel könnyen és gyorsan arrébb sétálhatnak. Mert a helyszín, ahogy egy másik kiállító is megjegyezte, nagyon csendes volt, program híján pedig a közönség sem itt próbált hangulatba kerülni.

Bezzeg a Sugar Shopnál kígyóztak a sorok a finom fagyik előtt, a vidám rágógumis, vattacukros és nutellás macaronok pedig határozottan illettek a carpe diem filozófiába. Itt még a legzordabb rockerek is megenyhültek, amikor a csillogó kék és pink tojáshabbal, Rock on és Rock ’n’ Roll felirattal megtűzött cupcake-ek között próbáltak választani. Én ennél boldogabb csak akkor lettem volna, ha megiszok egy pohár Alfred Gratien champagne-t a Hungária Éjjel-nappal Budapest bárjában. De útközben megint elkeveredtem.