Az új borfogyasztói divat egyre inkább a borok valamilyen egyedi tulajdonságát keresi, így a tömegbor fogyasztás ma is egyre inkább visszaszorulóban van. A szakmai szervezetek törekvése az, hogy az eredetvédelemmel rendelkező borok piaci helyzetét a közösségi jog védje.

Az Alaprendelet szerint a közösségi jog az eredetvédelemmel rendelkező borokra vonatkozóan határoz meg részletes szabályokat. Az eredetvédelemmel nem rendelkező borok készítéséhez néhány tiltó szabály kivételével csak az általános szabályok betartására van szükség. Ez alól némileg kivételt jelentenek a szőlőfajta nevével címkézett borok. Ebben az esetben a szabályozás célja inkább a fogyasztók védelme, érdekeik garantálása. A borpiaci reform előtt csak az eredetvédelemmel rendelkező borok kategóriáiban volt lehetőség arra, hogy a szőlőfajta nevét a bor címkéjén fel lehessen tűntetni. Ma a szőlőfajták nevének feltűntetése általánosan megengedett minden kategóriában, így a földrajzi jelzés nélküli borokon is.

Az eredetvédelmi rendelkezéseket a borra, likőrborra, pezsgőre, minőségi pezsgőre, illatos minőségi pezsgőre, gyöngyözőborra, széndioxid hozzáadásával készült gyöngyözőborra, részben erjedt szőlőmustra, szárított szőlőből készült borra, túlérett szőlőből készült borra lehet alkalmazni.

A választható eredetvédelmi kategóriákat az Alaprendelet 93. cikke határozza meg. Ennek alapján az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ) valamely régióra, meghatározott helyre vagy – kivételes és kellően indokolt esetben – országra utaló jelölés lehet. Az OFJ jelölésének szándéka esetén a termelői csoportnak bizonyítania kell, hogy a választott név alatt forgalmazni kívánt borászati termékek olyan különleges minőséggel, hírnévvel vagy egyéb jellemzőkkel rendelkeznek, amelyek az adott földrajzi területhez valamilyen módon kapcsolhatók. A 607/2009/EK rendelet 7. cikke ezt a kapcsolatot tovább pontosítja. Ennek alapján a termékleírásban azt kell bizonyítani, hogy a borászati termék minősége a földrajzi eredetéből következik, vagy a földrajzi területen található egyéb sajátos tulajdonságokra vezethető vissza (hagyomány, alkalmazott borkészítési eljárás, stb.).

A borászati termékek készítéséhez használt szőlőnek legalább 85 %-ban kizárólag a körülhatárolt földrajzi területről kell származnia. A körülhatárolt termőhelyen kívülről származó szőlőhányad nem érkezhet más országból.  Általános szabály, hogy a borkészítés is csak az adott területen történhet, de ez alól a közösségi jog enged kivételt.

A borkészítéshez csak olyan szőlőfajta termése használható fel, amely a Vitis vinifera faj vagy a Vitis vinifera és a Vitis nemzetséghez tartozó valamely faj keresztezéséből jött létre. Így az OFJ borokhoz az egyre jelentőseb területen elterjedő interspecifikus, a szőlőbetegségeknek, időjárási hatásoknak jobban ellenálló fajták termése is szüretelhető.

Az Alaprendelet szerint az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM) esetében is ugyanazok a területi kategóriák alkalmazhatók, mint az OFJ esetében, de a borászati termék minőségének és jellemzőinek főként vagy kizárólag az adott földrajzi környezetnek és az ahhoz kapcsolódó természeti és emberi tényezőknek tulajdoníthatóknak kell lenniük. A 607/2009/EK rendelet 7. cikke szerint az OEM borok termékleírásában a borászati termékek és a földrajzi környezet kapcsolatának sokkal erősebbnek és egyértelműbbnek kell lenniük az OFJ boroknál. Az előírás szerint a termékleírásban be kell mutatni a földrajzi területnek a kapcsolat szempontjából releváns adatait, különös tekintettel a természeti vagy emberi tényezőkre, és azt, hogy a borászati termékek jellemzői, minősége alapvetően vagy kizárólag ezen tényezőkből vezethető le. A szőlő, amelyből a borászati termék készül, kizárólag az adott földrajzi területről származhat. A borkészítésnek is az adott területen kell történnie, amely alól a közösségi jog enged kivételt. A borkészítéshez csak a Vitis vinifera fajhoz tartozó szőlőfajták termését lehet felhasználni.

A 607/2009/EK rendelet pontosítja az előállítás fogalmát. A 6. cikk szerint az előállításba a szüreteléstől a borkészítési folyamat lezárulásáig végrehajtott műveletek összességét kell érteni. Ennek alapján a borok olyan kezelése, amely a jellemzőit nem változtatja meg, vagy az édesítés, valamint a palackozás nem tekinthetők a borkészítés folyamatának.

Az OEM és az OFJ borok esetében az előállítás akkor történhet a lehatárolt területen kívül, ha a feldolgozás a lehatárolt területtel szomszédos közigazgatási terület (Magyarországon megye), és a termékleírás ezt kifejezetten megengedi.

A két eredetvédelmi kategória között a szabályozás szempontjából nincs nagyon markáns különbség. A piaci értékre is lefordítható különbséget a részletszabályok és a termékleírások tartalma fogja meghatározni.

A következő részben a termékleírásokra vonatkozó szabályokat kezdjük tárgyalni.