A borok minőségét meghatározó hazai jogszabály, az ún. Bortövény, hivatalos nevén a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. Törvény. Itt megtalálhatóak azok az alapvető minőségi jellemzők, amik egy bor pozícionálásában (és árképzésében) is nagy szerepet játszanak.

A Bortörvény 4 alapvető minőségi kategóriát definiál, a főbb 'vízválasztók' az alábbi szempontok mentén házhatóak meg:

- természetes cukortartalom
- természetes alkoholtartalom
- termőhely
- földrajzi eredetmegjelölés megléte vagy hiánya
- egyedi klasszifikáció megléte vagy hiánya

Asztali bor
Ebbe az osztályba sorolt és megyei fajtalistában szereplő borszőlőfajtákból származó, legalább 13 tömegszázalék természetes eredetű, szőlőből származó cukrot tartalmazó (átszámítva 7,67 térfogatszázalék legkisebb természetes alkoholtartalmú) mustból készült bor, amelynek tényleges alkoholtartalma nem kisebb 9 térfogatszázaléknál (%vol), és összes alkoholtartalma nem több mint 15 térfogatszázalék, összes savtartalma, nem kisebb mint 3,50 gramm/liter.

Tájbor
Olyan asztali bor, amely az adott földrajzi egység terméséből származik, és teljes egészében a meghatározott tájbor készítésére alkalmas szőlőfajták mustjából készül. A szőlőfajták mindenre kiterjedő felsorolását a Bortörvény végrehajtási rendelete tartalmazza.

Meghatározott termőhelyről származó minőségi bor:
A szőlőtermés legalább 15 tömegszázalék természetes eredetű cukrot tartalmazó (átszámítva legalább 9 térfogatszázalék természetes alkoholtartalmú), a meghatározott termőhelyen, és arra egyértelműen utaló földrajzi eredetmegjelölésű minőségi bor készítésére alkalmas fajtaként osztályba sorolt szőlőfajta termésének mustjából készült bor, amely a termőhelyre és a fajtára, esetleg a készítésmódra vagy az évjáratra jellemző, határozottan felismerhető illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz. Az meghatározott termőhelyről származó minőségi bor származásában és minőségében 100%-ban, fajta és évjárat vonatkozásában 85%-ban meg kell hogy feleljen az elnevezésének és a jelölésének.

Védett eredetű bor Olyan meghatározott termőhelyről származó minőségű bor, amely termelői kezdeményezésű, egyedi szabályozású termék. A védett eredetű bor földrajzi eredete egyedileg klasszifikált és borvidékre vagy azon belül kisebb területi egységre lehatárolt. A borkészítésre felhasznált szőlőfajták a szőlőtermesztés, a borkészítés technológiája és kiszerelése egyedileg szabályozott, az adott termék szabályzatában rögzített. A védett eredetű bor szabályozása egyedi, a meghatározott termőhelyről származó minőségi borra általános és borvidéki rendelkezéseknél részletesebb és szigorúbb. A szabályzatot a miniszter, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa véleményezése és a Bor Eredetvédelmi Bizottságának felterjesztése alapján rendeletben adja ki.

(Megjegyzés: a termőhely az ország ökológiai szempontból szőlőtermesztésre alkalmas összes olyan területe, amelyet a szőlő termőhelyi kataszterében (az ingatlan-nyilvántartásban) nyilvántartanak; a meghatározott termőhely pedig az a klasszifikált termőhely, amelyen termelt szőlőből minőségi bor készíthető és a bor származáshely-megnevezésére, azaz földrajzi eredetjelölésére szolgál)

A 4 fő kategória mellett további minőségi osztályokról is beszélhetünk:

Tokaji borkülönlegességek
A Tokaji borvidéken készített borkülönlegességek, amelyek készítésmódjuk miatt önálló névhasználatra jogosultak: tokaji máslás, tokaji fordítás, tokaji szamorodni, tokaji aszú, tokaji aszúeszencia, tokaji eszencia.

Muzeális bor
Legalább 5 éves, meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, amely termőhelyre, fajtára, illetőleg meghatározott készítésmódra jellemző illat-, íz- és zamatanyagokat tartalmaz, származási helye és évjárata miatt különleges megkülönböztetésre alkalmas. Csak állami ellenőrzőjeggyel és/vagy az Országos Borminősítő Intézet által hitelesített egyedi sorszámozott címkével, ellenőrzött mennyiségben és minőségben hozható forgalomba.

Forrás: [Borászportálok]