A hallás szerepe a borkóstolásban


2006. január 19., 18:05


Egyértelmű, hogy a szemünkkel látjuk a bort, az orrunkkal érezzük az illatát, a nyelvünkkel ízleljük és érezzük az aromákat-ízeket. Látás-szaglás-ízlelés... és a hallás a negyedik érzékszervünk milyen szerepet tölt be?
 
Ezt kérdezte magatól és Bacchustól is a 'hallás', amikor az érzékszervek összegyűltek egy nagy fogadáson és mindenki boldog volt, ünnepelt, egyedül a hallás szomorkodott a sarokban.
Oda ment hozzá Bacchus és megkérdezte, hogy miért szomorkodik. Erre ő azt válaszolta:
- A szem láthatja a bor csodálatos színét, az orr érezheti a nagyszerű bukéját és a nyelv az ízlelheti a kitűnő aromáját. Mindenkinek adtál valamit, csak én nem lehetek ennek az ünnepnek a része.
Bacchus erre így válaszolt:
- Hallás, legyen a tied a legünnepibb, a poharak csengése és a bor méltatása.

És valóban baráti találkozásokkor, köszöntésekor (nem a bor kóstoláskor - ott csak a Szent János áldást követően illik koccintani-a legvégén), amikor a poharak egymáshoz érnek és felhangzik azok csengése, megörvendezteti a hallást. De ez csak úgy sikerül, ha a boros poharat a száránál, talpa felett a vékonyan elnyúló hengernél fogjuk meg, ami a talpat a bort kitöltő üreggel fogja össze. Próbáljuk ki: fogjuk meg a poharat a falánál, hogy ne lássuk a színét és kenjük még jól össze a poharat és koccintsunk úgy. Milyen durva és üres kongás sérti meg a fülünket, hallásunkat. De ha a száránál fogjuk (és mindig ott vagy esetleg a talpánál), milyen szép csengése van akkor a borunknak a pohárban.

A bornak saját nyelvezete van, amelyen éretni kell, mert egyébként nem tudjuk teljes mértékben élvezni a bor szépségét. A borkommunikáció ugyanolyan kommunikáció fajta, mint minden más nyelv. Tudnunk kell beszélni és érteni a bor nyelvén egyébként nem értjük meg magát a bort sem. Hasonlóan, mint ha egy idegen ember számunkra idegen nyelven próbál valamit elmondani és mi nem ismerjük a nyelvét, vagyis nem értjük meg, amit mondani akar.

A bor méltatása és bemutatása, a borról való beszéd: művészet. De nem kell megijedni, mert ez a művészet mindenki által elsajátítható. A legfontosabb a szerénység, mert a bor tanítómester szerénységre tanít. Meg kell válogatni a bemutatást egyes célközönségek szerint is. A célunk az, hogy megkedveltessük a bort és mindent ami körülötte van, ehhez pedig pozícionálni kell prezentációnkat. Egy borkereskedőnek és egy borral ismerkedő személynek nem mutathatjuk be egyazon módon a bort, hiszen nem valószínű, hogy mindkettőjüket egyaránt érdekli a hozzáadott kén mennyisége, a titrálható sav értéke. Borfogyasztók esetén valószínű, hogy inkább a történelemben, a legendákban találhatunk jó utat a szívek felé.

Borról való beszéd felelősséggel jár és mivel élő anyagról van szó, a kultúra és a történelem mellett érzéssel és elhivatottsággal kell róla beszélni. Nem szabad megijedni a beszédben, bátran fejtsük ki érzéseinket és gondolatainkat mit érzünk és mit gondolunk éppen a borról. De ne térjünk sose le a szerénység útjáról, mert ezt a legnagyobb kóstolok is tudják és betartják. Gyakran feltételes módban beszélnek a borról és jól tudják, hogy rendkívül egyéni az íz aroma világunk, vagyis nem biztos, hogy mindenki egyformán érez, észlel. Legyünk nyitottak és tanuljunk folyamatosan, mert ez a szép dolog a borban. Tanulás és értékelés egy örökkévalóságon át...

Kielmayer Kristian