Sajnos nem Hungarikum, akár mennyire is szeretnénk. Auszriában előbb volt otthon, és nagyobb területen is termesztik, mint Magyarországon. Két elmélet létezik az eredetét illetően. Egyik szerint Észak-Olaszországból, a Comói-tó környékéről (Lombardia) került Ausztriába, majd onnan Magyarországra, más források szerint mindig is Ausztriában volt az eredete.

Nagyon sok ismert szinonimája van: Ausztriában Zierfandlerként ismerik, de mondják rá még azt is, hogy Spätrot, Gumpoldkirchener (ez a Thermenregió egyik bortelepülésének neve, ahol ez a szőlő nagyon is elterjedt), Zerjavina Szlovéniában és persze Cirfandli magyarul. A piros (rot) jelzőt valószínűleg onnan kapta, hogy - ha teljesen beérik - a héja pirossá szineződik, de egyébként nem kékszőlőfajta - fehér bor készül belőle. (Helyenként magyarul is mondják Piros Cirfandli.)

Ausztriában ma közel 100 ha-on termelik, és előszeretettel házasítják a Rotgipfler fajtával.

DNA-ját tekintve még nem jutottak kristálytiszta végeredményre. Az egyik szülőjét lokalizálták, mint Piros Veltelini, de a másik nem teljesen tiszta. Traminiszerű apáról beszélnek, de az ismert Tramini nem lehet, mert az már a Rotgipflernek (amit egyébként magyarul Vöröshegyűnek hívnak) adta oda magát. Tehát Rotgipfler = Tramini x Piros Veltelini és a Cirfandli = valamilyen Tramini fajta (?) x Piros Veltelini. Egyébként a Piros Veltelininek fontos, központi szerepe van Ausztriában, belőle származik a Zöld Szilváni és a Zöld Veltelini is. Csak megjegyzésként: itt spontán, a természetben létrejött kereszteződésekről van szó.

 

Úgy tűnik, hogy Mecsekaljáról sosem tette ki a lábát, amióta megérkezett magyarföldre. Pécs környékén kb. 20 ha-on termesztik. Szereti a melegebb éghajlatot, késői érésű fajta, jó mustfokkal rendelkezik, sőt még késői szüretre is alkalmas. Közepes magas savai vannak. Tehát minden jellemzője megvan ahhoz, hogy komoly borokat lehessen belőle készíteni. Akkor miért nincs jobban elterjedve - kérdezhetik. Őszintén szólva nem tudom. Talán mert nem ismert a borfogyasztók körében, és nehezebb művelni is: nagyon kevés borász ismerte fel a lehetőséget, szépséget benne. Saját kóstolási jegyzeteimben sajnos sincs sok tétel megemlítve. Általában halvány aranysárga színnel rendelkezik (évjárattól és kortól függően persze), virágos (valódi buké) fűszeres illattal, aromával, viszonylag jó testtel és legalább közepes savakkal.

Cirfandli és a Zinfandel

Egymáshoz semmi közük sincs legalábbis első ránézésre. A cirfandli fehér bort ad, fűszeres virágos aromákkal, üde savakkal, Ausztriában és Magyarországon honos elsősorban.
Utóbbi Kalifornia leggyakrabban telepített szőlője. Testes és mélyvörös borokat produkál, vastag héjú (mély színek), meleg illatok fekete bogyós gyümölcsök, édes fűszerek, közepes savak, magas tannin és még magasabb alkohol jellemzik. Zin-nek is becézik. Lehet, hogy akkor csak annyi köze van Ausztriához, hogy Arnold Schwarzenegger kormányzó "fennhatósága alatt" termesztik?

Nem egészen. A Zinfandel őse a mai Horvátországból (Plavac Mali szőlő) került a bécsi oltványiskolán keresztül Amerikába. A Zinfandel ampelográfiailag megegyezik az olasz Primitivo fajával, amely délen elsősorban Ampuliában (Puglia) terjedt el. Akármennyire is szeretném a Kalifornia borászat atyjának Ágoston Haraszthynak tulajdonítani a Zinfandel betelepítését, de nagy valószínűséggel már előbb ismert volt odaát.

Hogy azért mégis van köze a magyaroknak is ehhez: a következő történetből kiderül.

George Gibbs az 1820-ban  (a Habsburg oltvány iskolából) Long Islandre érkező szőlővesszőkre azt írta rá, hogy „fekete Zinfandel Magyarországról”. Talán valaki elcserélte a címkéket, és összekeverték a neveket, tehát névbeli elírás történt vagy valami más, nem tudni - talán egyszer kiderül.