Még hiányzik az egységes koncepció a magyar borászat felemelésére

Talán még soha nem volt ennyire aktuális a szőlő-bor ágazat támogatási lehetőségeiről beszélni, mint mostanában. Elsősorban a szakmában dolgozók, de minden borkedvelő érdeklődve fordul manapság az EU-s és hazai támogatási rendszer felé. Nagy hírportálok foglalkoznak a magyar borászat helyzetével. Vajon mennyi pénz áll rendelkezésre a magyar szőlő és bortermelés számára? Milyen támogatási formákra lesz szükség? Mi szükséges ahhoz, hogy az egyre élesedő borvilágpiacon a hazai borok meg tudják állni a helyüket?

Sorozatunk újabb része a témát nem kívánja kimerítően tárgyalni, de legalább térképet ad az eligazodáshoz azok számára, akiket érdekel, hogy mire mennyit fordíthatunk (bővebb információ ezen a linken található).

A borpiac szabályozásának egyik lényeges eleme a támogatási lehetőségek biztosítása. A közösségi jogszabályok a támogatásra vonatkozóan csak keretnek tekinthetőek, amelyet tartalommal a tagállamok tölthetnek fel. Az egyes országok sajátos igényeihez igazodó támogatási lehetőségeket az egyes tagállamok nemzeti támogatási programja tartalmazza a 2008-2013-as időszakra vonatkozóan.

Amikor 2006-ban az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a borpiaci szabályozás keretében a támogatási rendszert alapvetően alakítja át, akkor erre több jó oka volt. Sorozatunkban már említettük, hogy az EU-t is szorítja a nemzetközi kötelezettségek, egyezmények rendszere. Ezért a piaci viszonyokat közvetlenül befolyásoló támogatásokat át kell alakítani. 2013 után várhatóan csak a minőséget javító, a piacot közvetlenül nem befolyásoló támogatási lehetőségek maradhatnak. A reform előtt az EU hatalmas összegeket költött el évente arra, hogy a megtermelt borfelesleg ne okozzon piaci zavarokat. Ennek érdekében a borfelesleget lepárlással kivonja a piacról, a lepárolt alkoholt pedig támogatással eladja. A reform ennek a pazarló szabályozásnak vetett véget; egy átmeneti időszakot követően teljesen el is tünteti a támogatási lehetőségek közül a lepárlás intézményét.

Magyarország alapvető érdeke, hogy a több évtizedes lemaradását nyugat-európai versenytársaihoz képest le tudja dolgozni. Nekünk a mennyiségi szemléletről és irányról szükséges áttérni a minőségi termelésre, ami nem könnyű. Különösen akkor nem, amikor a gazdasági és szabályozási környezet 20 év alatt többször változik meg alapvetően. A rendszerváltás, az EU-hoz történő csatlakozás és a borpiaci reform normál esetben egy évszádra elegendő változást jelent a bortermelés szempontjából.

Egy ismert tokaji termelő fogalmazta meg nemrégiben nagyon találó módon a magyar borpiac helyzetét. A piac alsó szegmense nem elég széles, míg a kínálat csúcsa nem elég magas a világpiaci versenyképességhez. Ezért a versenyképességünk megteremtéséhez alapvetően fejlesztésekre van szükség. A borpiaci reform jó lehetőséget adott arra, hogy a 2008-2013 közötti időszakban elkölthető 122 millió euró nagy részét a szőlőültetvények modernizálására költhessük. Ennek keretében 1000-1500 hektár új szőlőültetvény jöhet létre évente, amelyhez évente, átlagosan 4-5 milliárd forint támogatásra lehet pályázni. Ez a támogatás némi reményt adhat arra, hogy azok, akik a jövőben is a szőlővel és a borral kívánnak foglalkozni, azok számára van megújulási lehetőség, remény a versenyképesség elérésére.

Jelentős forrás áll rendelkezésre a borászati üzemek korszerűsítésére is. Az elkövetkező években 2-3 milliárd forint beruházási támogatásra lehet közvetlenül pályázni a borászati vállalkozásoknak, hogy a növekvő fogyasztói igényeknek minél teljesebben meg tudjanak felelni.

Talán ezek az utolsó évek, amikor egy jövőbeli birtok alapjait még le lehet tenni a támogatási lehetőségek igénybe vételével. Jelenleg 2013-ig látjuk a támogatási lehetőségek biztosítottságát, a 2014-től érvényes EU-s költségvetés keretei még nem ismertek. A magyar fogyasztók rácsodálkozása a minőségre már elmúlt, ezért a birtoképítésnek most indulók számára nem csak az ültetvény és a borászati üzem költségeivel kell számolni, hanem a borok piaci bevezetésével és marketingköltségeivel is. Ezért fontos a támogatási lehetőségekkel tisztában lenni.

Magyarországnak még hosszú távon szüksége van a fejlesztésre fordítható forrásokra, de már most az utolsó pillanatban vagyunk ahhoz, hogy a fejlesztéseken kívül az egyre erősödő marketingre is költsünk. A jó minőségű termék ugyanis csak belépő a piacra, amelyért a vevő nem feltétlenül fizet automatikusan többet. A jó minőségű termék hiány viszont nem teszi lehetővé a borpiacra való belépést. A termelőknek ezért fel kell készülniük arra, hogy a jövőben a támogatás csak lehetőséget fog biztosítani az eredményes versenyhez, de a nem versenyképes termelés túlélését nem fogja tudni támogatni. Ezért hiányzik oly sokaknak a lehetőségeket és a célokat összehangoló hosszú távú, hazai borstratégia létezése. Egy ilyen stratégia kidolgozásához jó példát mutató kis- és nagy pincészetek egyaránt akadnak Magyarországon.

A ma sikeres családi pincészetek, befektetésből épült borászatok jól tudják mindezeket. Ennek mi fogyasztók örülhetünk a legjobban, mert kegyeinkért a hazai borpiacon még soha nem folyt ilyen kiélezett verseny, mint manapság.