Trendi bormárkák és patinás borvidékek harca a világ borpiacán

Kétséget kizáró tény, hogy a borkészítés és borfogyasztás erős, évezredekre visszanyúló európai gyökerekkel rendelkezik. Ám az egyre inkább globalizálódó borpiacon már évek óta jelen vannak olyan országok sőt földrészek, amelyek a borkészítés és fogyasztás kultúráját formálni, befolyásolni szeretnék. Vajon hogyan dől el a harc? Milyen lesz a XXI. század bora?

A közösségi szabályozás nagy dilemmája a hagyományok megőrzésére való törekvés és a világpiaci versenyképesség megőrzése együttesen. Vajon ezt tükrözi a mai EU borpiaci szabályozása?

Sorozatunk előző részeiben már foglalkoztunk azzal, hogy az Európai Unió kereskedelmi kapcsolatai komoly befolyással vannak szabályozására. Az EU korábban megdönthetetlennek tűnő bástyákat kénytelen feladni annak érdekében, hogy borneveit kellő erővel védeni tudja. A hagyományos borkészítési eljárások kizárólagosságának feladása volt talán az egyik legérzékenyebb veszteség, amelyet a termelő tagállamok kénytelenek voltak elfogadni.

De milyen bornevekről is beszélünk? Azokról a földrajzi nevekről, mint Porto, Tokaj, Bordeaux, stb., amelyek a történelemmel, a bor fogalmával oly szoros kapcsolatban vannak! Ezeknek a borneveknek a kiejtése is elég ahhoz, hogy Európa hagyományai, a bor története, és a bor értéke szemünk előtt elevenedjen meg.

Az európai, nagy múltú bornevek mellett azonban felnőttek a világpiacon olyan márkák, amelyek a fogyasztók kosarában szereznek egyre jelentősebb világhírnevet. A világ legismertebb bormárkái ugyanis nem a földrajzi neveket helyezik előtérbe, hanem a márkanevet.

Így fordulhat elő az, hogy a világ legerősebb bormárkái közé csak egy európai gyökerű vállalatnak sikerült beküzdenie magát! (Torres borászat, Spanyolország) A bormárkák egyik jól ismert sikertörténete közé tartozik a Yellow Tail (sárga farok) ausztrál bormárka, amely márkanév alatt ma már több, mint 2 millió karton (!) bort adnak el világszerte.

A világ legismertebb márkái egy-egy jól ismert, nemzetközi szinten több 10 millió karton (12 palack=egy karton) forgalmat lebonyolító nagyvállalat kezében vannak, ahol a borkészítés, a marketing és a kereskedelem egy kézben összpontosul. Ennél fogva nagy összegek állnak rendelkezésre marketingre, a fogyasztók elérésére.

Elgondolkodtató az a tény is, hogy az Európai Unió területére behozott bor 95%-a a közösségi szabályozás szerint földrajzi jelzést nem viselő borként érkezik be (érdekes, hogy ez a régi szabályozás alapján az asztali bor kategória lenne). Ezért már régen nem érvényes az a mondás, hogy jó bornak nem kell cégér.

Az EU borpiaci szabályozásának újragondolása során ezért lehetőséget kellett adni az európai bormárkák kibontakozásának.

Az új szabályok alapján Magyarországon újra rá lehet írni a földrajzi jelzést nem viselő borok címkéjére a fajta nevét és az évjáratot. Az EU-hoz történő csatlakozásunk előtt ugyanis ez volt a hazai gyakorlat, míg a csatlakozást követően az EU szabályozása miatt ez a gyakorlat megszakadt.

Az EU szabályozása korábban szinte minden szabályozási előnyt a földrajzi nevet viselő borok számára biztosított. A kialakult keresleti-kínálati viszonyok inkább a szabályozásnak, mintsem a piaci viszonyoknak voltak köszönhetőek. A francia tájbor szabályozás és a tájborok előretörése az elmúlt évtizedben éppen ennek a szabályozásnak volt köszönhető.

A laza, keretjellegű szabályozás mellet a tájbor kategória már lehetőséget nyújt arra, hogy a bor fajtája és évjárata a címkére kerüljön. Ebben az esetben a földrajzi jelzés nem is annyira fontos információ a fogyasztók számára, a francia tájborkészítők inkább a márkát helyezik előtérbe. Megér egy sort az a tény is, hogy a hazai minőségibor-szabályozásunk gyakorlatilag a francia tájbor szabályozásnak felel meg.

A globalizálódó kereslet-kínálat ellenére, vagy éppen ez ellen látszik megerősödni egy új tendencia a világ minden bortermelő országában. Ez pedig a kézműves borászat.

A technológiailag tökéletesre csiszolt, a kiadás-bevétel oldalról jól kiszámolt, arctalan borok helyett a kézműves borászatok a természet törvényszerűségeinek tiszteletben tartásával, a bor készítőjének sajátosságait és gondolatvilágát magán hordozó borokat szeretnének a borkedvelők poharába tölteni. A kézműves borászatok jelszava: közel a természethez, közel az emberhez.

A hagyományok tisztelete és a személyesség lehet az az új tartalom, amely a földrajzi árujelzők mögötti szabályozást új lendülettel töltheti fel. A márkákhoz képest kis üzemméretben készülő borok soha nem lesznek képesek felvenni a versenyt a márkaborokkal, ezért nem is azon a piacon kell versenyezniük.

A személyes értékesítés, a gasztronómia, a borturizmus lehetnek azok az új csatornák, ahol a földrajzi név erős üzenetté válhat. Ám a hagyományok csak addig érdeklik a borkedvelőket, amíg a bor minősége igényeikkel találkozik.

Az EU új borpiaci szabályozása egyszerre nyitotta meg az utat a márkaépítés és a földrajzi árujelzők érvényesülésének irányába. A földrajzi árujelzők azonban eleve kudarcra vannak ítélve, ha a nagy bormárkák piacán kívánnak versenybe szállni...