Az előadás maga meglehetősen komplex volt, hiszen egyszerre volt a témája a történelem, a földrajz, a biológia, a politika, a kultúra, a bor, a borfogyasztás, a borkultúra, a nemzetközi borversenyek. Ami a középpont volt benne, az Chile és az Errazuriz pince sikere, sikertörténete a világpiacon. Mi közünk nekünk, magyaroknak mindehhez? Az, hogy többek közt arra kérdésre is kereste a választ, hogy meg lehet-e szabadulni a tömegborok skatulyájától. Lássuk ezek után milyen boraikat hoztak el a VinCE 2011-re. Két fehér boruk közül az első a Single Vinyard Sauvignon Balnc 2009 volt, az Aconcagua völgy óceánhoz közeli ültetvényéréről, részéről. Halvány színű, intenzív illatában citrusok, majd füves ás csalános jegyek, aztán gyümölcsök, elsősorban egres és sárgadinnye, végül kis sósság. Ízben rendkívül üde, a magas savak vezérlik, az illatban megtapasztalt jegyek ízben is érezhetőek, nagyon hosszan kitartanak. Remek arányok, egyensúly jellemzik, az üres pohárból is áradnak még az illatok, vízzel öblítve is alig akarnak eltűnni. Kezdésnek nagyon jó volt. A sort egy 2009-es Wild Ferment Chardonnay-val folytattuk. Ez a bor a Casablanca völgyből származik, ahol az előző bor termőhelyéhez képest kb. 1 Celsius fokkal magasabb az éves középhőmérséklet, de ennek ellenére a chilei fehérborok egyik legideálisabb termőhelye. A névben szereplő wild ferment arra utal, hogy nem használtak semmilyen fajélesztőt, csak a természetes vad élesztők segítségével erjedt a bor. Illatában elsőre a fahordós érlelés jegyei a dominánsak, mogyoró, vanília, karamell, kis kávé. Pár perc szellőzés után ezek a jellemzők halványulnak, diszkréten háttérbe vonulnak és előlépnek a nagyon szép trópusi gyümölcsök, mangó, ananász, ill. még némi érett barack is felfedezhető benne. Ízben a hordós jegyek visszafogottabbak, a trópusi gyümölcsök viszik a prímet ugyanakkor az egész nagyon szép krémes, bársonyos textúrájú, harmonikus savakkal és a közepesnél kicsit hosszabb utóízzel. A carmenere szőlőfajta Chile nemzeti kincse, olyan saját fajtának tartják, mint pl. Dél-Afrika a pinotage-t, vagy Argentína a malbecet. Most ebből a fajtából a 2008-as Single Vinyard Carmenere-t kóstolhattuk meg. Olyan elképesztően sötét, mély színe van, hogy átláthatatlan. Közepes intenzitású illatában elsőre fűszerek (főleg fűszerpaprika), majd gyümölcsök, aztán kis csoki és vanília, és ebben is egy pici sós vonal felbukkanása érhető tetten. Magas, de szép savak, sok-sok tannin, ami már lekerekedett, magas alkohol, nagy test, de mindez szépen feldíszítve gyümölcsökkel, a hordós érlelésből származó csokis-vaníliás ízekkel, ez pedig így együtt egy nagyon koncentrált bort alkot. A sok fajtabor után következett a nemes egyszerűséggel csak The Blend 2007 névre hallgató cuvée. 45% syrah-ra épül, 30% cabernet franc-nal, 20% carmenere-vel és érdekességképpen 5% roussanne fajtával megbolondítva. Nem gondoltam, hogy az előző bor után a rendkívüli mélységet, töménységet, koncentrációt fokozni lehet, de bizony ezzel lehetett. Ízben és illatban is a feketebogyós gyümölcsös-csokis vonalat követi ez a bor is. A savak moderáltabb formában vannak jelen az előzőekhez képest, lágyabbak is, a tannin viszont rengeteg és a végén picit szárít, de ez a bor így is nagyon elegáns, és nagyon hosszú utóízzel örvendezteti meg a fogyasztót.

1. Először is olyan fajtákat kell nálunk forszírozni, amelyek kevésbé érzékenyek az időjárási viszontagságokra, megbízhatóbban beérnek rossz időjárási körülmények közt is. Jobban tűrik a fagyokat, a sok csapadékot, a kevesebb napfényt.
2. Másodszor olyan fajtákat kell előnyben részesíteni, amelyek egyediek, máshol a világon nincsenek, egyediségük miatt különlegeségnek számítanak.
3. Harmadszor ezekből a fajtákból lehessen a világpiacok számára is érzékelhetően komoly mennyiséget előállítani, nem csak pár ezer palackot a hazai fogyasztóknak vagy a borgyűjtőknek.
4. Aztán komoly minőségi kritériumoknak kell megfelelni, a hozamkorlátozástól kezdve a szőlészeti munkákban és borászati technológiák használatában egyaránt.
5. Továbbá sok-sok pénz kell hozzá, amely egyrészt a folyamatos szőlészeti- borászati-, technológiai fejlesztésekre kell, másrészt pedig nagyon komoly és egységes üzenetekre épülő marketing munka és marketingköltés szükséges, mégpedig központi támogatásokkal megsegítve.
6. A minőséget romboló összes tényező minimálisra csökkentésre kell törekedni, minden olyant felszámolni, ami a magyar bor nevéhez rossz asszociációkat kapcsol, kezdve a borhamisítástól, a kétes eredetű borok forgalomba hozatalának engedélyezéséig, a szigorú eredetvédelmi rendszerek és szabályozások bevezetéséig minden borvidéken.
7. Végül pedig összefogás és nem széthúzás az egyes borvidékeken belül és azok közt is. Tudomásul kell venni, hogy egyik borász sikere nemcsak neki siker, hanem az egész borvidéknek és az egész országnak is.