Varkoly Ádám, Szerencs újraálmodója

Geri Ádám
2017. szeptember 13., 08:45


Osztrák spätlese típusú borokkal, chateau-val, dűlőtúrával és egyéb fantasztikus ötletekkel szeretné Szerencset visszatenni a Tokaj-hegyaljai térképre Varkoly Ádám, az Árpád-hegy családi pincészet legifjabb tagja. A februárban Gál Tibor Emlékdíjjal kitüntetett fiatal borász minden nap 4-kor kel, karácsonykor is a dűlőket járja; Mádon azt is tudja, kinek hány sor szőlője van.
Varkoly Ádám, Szerencs újraálmodója
Fotó: Gellér Anna
 
„Felmegyünk a Király-dűlőbe, onnan csodálatos a kilátás Mádra” – köszönt minket Varkoly Ádám, és tessékel be a terepjárójába; más járművel nem is lenne esély feljutni. A kocsiban már mesél. Egyik nagypapája kádár volt, emellett volt egy kis szőlője. Édesapja az állami borgazdaságnál volt szőlész, majd telepítésvezető, a Mád medence szőlőültetvényei gyakorlatilag mind az ő irányításával lettek telepítve. Hobbiból borászkodott is, ő vette a három pincéjüket a szerencsi Árpád-hegyi pincesoron - innen a pincészet neve.

Ádám mindig borász akart lenni, egyértelmű volt számára, hogy továbbviszi a családi hagyományt. 2010-ben 18 évesen készítette el első önálló borát.Azóta is folyamatosan tanul. 2013-ban Új-Zélandon töltött pár hónapot.Azért oda ment, mert a családi borászatot legfeljebb tavasszal hajlandó magára hagyni, így olyan helyet kellett keresnie, ahol „tavasszal folyik nagyban a munka”. Emellett állandóan figyelemmel követi a világ borait, trendjeit, így ismerkedett meg például az osztrák spätlesekkel, „amikben a kevés akohol miatt szépen kijönnek a szőlő jegyei”. Fejébe vette hát, eltanulja a sógoroktól, hogyan lehet ilyen típusú kései szüretelésű tételeket készíteni.
 

Király, Kővágó, Betsek, Veresek, Nyulas, Zafír

Közben felérünk a Király-dűlő tetejére, az Öreg Király-dűlő alá: gyönyörű táj tárul a szemünk elé, egész Mádot belátni. Ádám helyieket is rendszeresen felhoz ide, mert „sokuk nem is tudja, hogy ilyen szép helyen lakik”. Hosszú perceken át mutatja a látnivalókat, többek között a Betsek-dűlőt, benne a nagypapa egykori borházát, ahol nagy tervei vannak. De erről majd később, úgyis megyünk oda is.
 
Következő állomás a Kővágó-dűlő, ahol az 50-es években kivágták a szőlőt, mert nehezen művelhető terület volt. Ádám itt most hetedmagával
összefogásban mintaültetvény létrehozásán fáradozik,
hogy az idelátogató lássa, „hogyan néz ki egy olyan szőlőskert, ami a világon mindenhol megállja a helyét”. Innen lefelé menet megállunk a Kakas-dűlő tetején, itt is nagyon szeretne egy zsebkendőnyi területet - szőlőt nem is telepítene oda, csak úgy, a naplemente és a csodálatos kilátás miatt. Ez a terület egyébként a Degenfeld pincészeté, ahol édesapja dolgozik. Ádámnak is van főállása, ő szőlész egy nagyobb borászatnál. "Remek lehetőség a tanulásra, itt megérthetem például a szőlőfelvásárlás mikéntjét, ráadásul nagyon felelősségteljes munka is” -mondja. Leérünk a Betsek dűlőbe, ahol a már említett borház található. „Itt majd kis borozó lesz, terasszal. Sok a tennivaló; lassan de haladunk, mindent önerőből csinálunk.” Nincs megállás, már megyünk is fel a Veresekre, ahol Ádám egy másik projektje fut. Tarcalról és a pécsi kutatóintézetből gyűjtött furmint és hárslevelű klónokat, 2019-ben már szeretne kijönni az első klónszelektált boraival.
 
Varkoly Ádám, Szerencs újraálmodója
Fotó: Gellér Anna

A Következő megálló a Nyulas-dűlő, itt aztán tényleg a madár se jár, északkeleti fekvés, felveti a gaz, viszont csodálatos a napfelkelte és a kilátás a Bodrog kanyarulatára. „Ha néha időm engedi, ezen a szakaszon szoktam kajakozni”. 14 éves korában kapott egy robogót, akkor 100 km-es körzetben bejárta az egész vidéket, a Nyulast például egy barátjával fedezték fel. Ide azért tenne csak egy hordót pár székkel, hogy az ember egy pohár bor mellett gyönyörködhessen a folyóban és a Bodrogzugban. A Zafirra meg azért (mert közben már Tarcalon járunk), mert ott magasodik fölötte a szépen felújítptt Szent Teréz kápolna, alatta Szerencs fényei, távolban az Alföld. Ádám, mint mindenhol, itt is tart nekünk egy gyorstalpaló kurzust: „Egy zsidó ékszerkereskedőé volt, innen a Zafír név. A Mézesmály dűlő legjobb része, idővel ki is vált belőle.” Király, Kővágó, Betsek, Veresek, Nyulas, Zafír: ha egyszer megvalósul az álom, pontosan így fog majd kinézni az Árpád-hegy pincészet dűlőtúrája.
„Mindent ismerek Keresztúrig” – mondja, mintegy megerősítendő, hogy érdemes a turistának rábíznia magát, ha Mádra látogat. Mi erre már rég magunktól is rájöttünk. Ezt egyébként még ketten mondhatják el magukról Tokajban: idősebb Szepsy István és Ádám édesapja. Ádám és idősebb Szepsy István amúgy is rokon lelkek, mindketten a szőlőt járják még karácsonykor is, szoktak is fent találkozni. Talán nem véletlen, hogy amikor 2017 májusában a Tokaji borvidék és külön Ádám is díjat vehetett át az olasz Piemonte borvidéktől, őt
úgy konferálták fel, mint „Szepsy-utódot”.
 

Szerencs fel!

A dűlőtúra végén még közel sincs vége a napnak, irány a szerencsi főhadiszállás. 1976-ban a nagypapa itt telepített először szőlőt, az unoka pedig eltökélte, hogy 40 év elteltével újra lesz a családnak Szerencsről dűlőszelektált bora. A bor csak egy része annak a tervének, hogy Szerencset újra feltegye a Tokaji bortérképre. 2002-ben vette meg a család az Árpád-hegyi pincesoron az 1800-as években épült mulató épületét, amihez a harmadik leghosszabb pincerendszer tartozik a településen, ráadásul sziklába vájva, ami egyedülálló. Itt szeretne Ádám egy chateau-t. vagyis egy mintagazdaságot létrehozni háztáji udvarral, bemutatva a vidéki életet. „Már minden összeállt a fejemben” – mondja. Elöl terasz, hátul szőlő, bent zöld cserépkályha, lent borospince fűthető teremmel, fent vendégszobák, oldalt állatok. Ilyen egyszerű az egész.
 
Varkoly Ádám, Szerencs újraálmodója
Fotó: Gellér Anna
 
„Szerencsen régen minden családnak volt szőlője, de aztán a cukor- és a csokoládégyár megjelenése után a szőlő háttérbe szorult, a pincékből pedig szoba-konyhás szükséglakások lettek”. Ő szeretné megmutatni, hogy mennyi mindent tud Tokajnak ez a fele. Ezért is vesz részt a helyi közösségi életben, tevékeny részese volt például a nemrég lezajlott csokoládé fesztiválnak. Minden nap 4-kor kelt, és a napi teendői után éjfélkor még a pincébe ment átfejteni a mustot. Otthon mindent maga csinál onnantól, hogy a szőlő bekerül a pincébe úgy, hogy ha minden összejön, egy adott évben 17 különböző fajta bort (dűlőszelektált száraz furmintokat, száraz és édes szamorodnit, kései szüretelésűt, fordítást, aszút) készít. Ha a nap végére már fáradt, akkor nem is megy haza, a „mulatóban” alszik. Ez azonban nem sűrűn fordul elő, hiszen – mint mondja – „elfelejti az ember, milyen nehéz a munka, mert öröm a szőlőben lenni”.
 

Amik a kóstolt tételek közül a legjobban ízlettek nekünk:

2015 száraz Király-dűlő furmint: 1kg-os tőkekorlátozással szedett szőlőből spontán erjedéssel készítve, majd 100% fahordós érlelés, első-, másod- és harmadtöltésű hordóban érlelve. Van benne egy kis maradékcukor is. A borral most ismerkedőknek nem ez lesz a belépő tétel.
 
Hárs Mézesmály száraz 2016: szerethető, aromás, új-zélandi stílusú elegáns bor feszes savakkal. A nyári mindennapok tökéletes társa.
 
2013 kései szüretelésű hárs, Zafír-dűlő: november 7-én 29-es mustfokkal szüretelt hárslevelűből készült bor. A tudatosan alacsonyan tartott alkoholnak (9,3%) köszönhetően remekül kijön a hárs könnyed, szép illata és a magas cukortartalom ellenére (172g) a savak is remekül érvényesülnek.
 
Még több Kerülőutas cikk ITT olvasható.