Gyöngyöspatától északnyugatra fekvő dobháton terül el ez a dűlő, észak-déli irányban szinte benyúlik a Mátra hegyei közé, keletről a Havas hegy uralja a panorámát 600 méteres magasságával. A mi ültetvényünk kb. 300 méteres magasságban fekszik. Szinte sosincs hőguta, összességében hűvös az időjárás, ezért a mustfokok sosem fognak túl magasra kúszni, viszont rendkívül gazdag savtartalom és aromakészlet menthető át a borokba. Egy amúgy is hűvös évben ez nehézségnek tűnik, de egy forró évjáratban óriási értéket jelenthet, lelágyult borokkal innen valószínűleg sosem lesz gondunk. A dűlő másik értéke a talaj és altalaj ásványi összetétele: fehér színű vulkáni tufatörmelék adja az egyediség alapját.

• Gereg

Teljesen atipikus mátrai dűlő, szinte egy kis mediterrán foltnak lehetne nevezni (persze csak helyi viszonylatban, képletesen értve) az amúgy hűvös Mátrában. Ez a nagy kiterjedésű dűlő Gyöngyöspatától északkeletre található, magassága 220 és 340 méter között változik, az egész egy viszonylag egységes domboldal, délnyugati tájolással. A dűlő legjobb részein a vörösagyagba jókora adag könnyű szerkezetű, vörös színű andezittufa vegyül, ami a felszínen is előbukkan. További óriási értéke a dűlőnek a talaj vízgazdálkodása: a rétegek egyből a mélybe vezetik a csapadékot, így sosem pang a víz a felső zónában. Amikor más Pata környéki dűlőkbe még ki sem lehet jutni a sártól, akkor itt már dolgozni is lehet. Egy további érték, hogy itt is állandóan fúj a szél, mivel egy nagyobb hegyek által nyugatról nem határolt dobháton fekszik. Így a növényvédelem itt jelenti a legegyszerűbb feladatot.

• Peres

Dombvidéki dűlő, amikor 2006 februárjában megszereztük ott szőlőnket, úgy gondoltam, hogy ott határozottan gyengébb borokat lehet majd csak készíteni, mint hegyvidéki ültetvényeinken. Nemcsak a megérzések mondatták ezt velem, hanem több patai szőlőműves tapasztalata is ezt erősítette. Állítólag például itt sokkal könnyebb kultivátorozni a talajt, mint például az Úrrátesziben és a Geregben, de ami jó a gépnek és a traktorosnak, az nem feltétlenül az a borminőség szempontjából. Általában azt szokták mondani, hogy minél kötöttebb a talaj, annál feszesebb lesz a bor szerkezete. A Peres "lazasága" persze csak relatíve értendő, azért még mindig agyagtalajról van szó. Továbbá az egész határrész több pontján is (néhol a felszínen is látható módon, néhol kb. fél méterre lefúrva) könnyen aprózódó mész található, mi még nem végeztünk szőlőnkben ilyen irányú feltárást, de valószínűtlen, hogy pont ez a rész lenne kivétel mész szempontból. Ezenkívül a relativitásról még annyit, hogy van egy mondás a pataiak között, miszerint a Peres a legalsó patai dűlő, de egyben ez a rédei szőlők csúcsa! Ha már ennél a két településnél tartunk, a Peres dűlő nevét az adta a múltban, hogy érte a két település, vagyis Gyöngyöspata és Nagyréde perlekedett

• Virág-domb

A Gereg talán legértékesebb aldűlője: a művelt területek legfelső, 300 méteres magasságában húzódik, egy három oldalról nyitott hegygerincen és az az alatt lévő déli oldalon. Védett, napos, már a kora reggeli óráktól egészen naplementéig, a széljárás állandó. Valamint az agyag itt alapból gazdag lehet ásványokban, hiszen markánsan vörös színű, valamint sok helyen a felszínen is láthatóan sok itt a kőtörmelék – könnyen aprózódó mélyvörös andezittufa. Az addig is meglévő rajongásomat az tetézte, amikor a más határrészekben is jelen lévő, könnyen aprózódó meszes réteg nyomaira itt is rábukkantunk. Maga a Virág-domb nevét a domb tetejéről kapta, ahol nem szőlősorok kígyóznak, hanem megmaradt a természetes gyep, bozótos, telis-tele rengeteg mezei virággal. Kétségkívül a legnagyobb érték az árvalányhaj, számunkra a legnagyobb kincset az ott tömegével talált erdei szamóca jelentette. A legfinomabb gyümölcs, amit valaha ettem, körülbelül tízszer intenzívebb az íze, mint a termesztett epernek!