Magyarország szereplése a Londoni Nemzetközi Bor és Párlat Kiállításon

2006 május 16. és 18. között került megrendezésre a 'The International Wine and Spirit Fair', számos nemzetközi érdekeltséggel többnyire a borászat szakmai táborának, vagyis borkereskedőknek, újságíróknak, beszállítóknak, borászoknak...stb.

A három nap alatt számos rendezvény, szeminárum és rengeteg kóstolási lehetőség állt a szakma résztvevői előtt. Így például Rizling szoba, ökötermelők és boraik, Grand Cru Chablis, Nomacorc Top 100-as kóstolás és még sok minden más.

Anglia a második legnagyobb borimporttal rendelkező ország, az alkoholfogyasztás - ezen belül is a borfogyasztás - évről évre növekszik, emellett ők a legnagyobb hagyományos eljárással előállított pezsgő fogyasztói is.

A nemzetközi szakkiállítások alkalmával mindig különös figyelmet szentelek a magyar képviseletnek, legyen az ITB (Berlini turisztikai szakkiállítás) vagy most a 'Londoni Wine and Spirit Fair'. S hogy miért?
Érdekel a szakma és persze szeretek tanulni, kritizálni vagy másképpen fogalmazva szivemen viselem a magyar bor és turizmus helyzetét. A konkurenciával történő összehasonlítások elengedhetetlenek, mivel a jó és rossz példákból egyaránt lehet tanulni. Részemről pusztán szakmai érdeklődés, hogy hogyan szerepel például Macedónia vagy Ausztria, míg Magyarország esetében ez már - már érzelmi. A lehető legobjektívebb értékeléshez elengedhetetlenül fontos, hogy nyitott szemmel járjunk a világban és megfigyeljünk mindent, amit csak lehetséges - mert a szivünk és az eszünk nem minden esetben van összhangban.

Öröm fogott el, mikor a bejárathoz közeledve megláttam a magyar plakátot, mint: 'Magyarorszag - az igazan magával ragadó és csábító borokért'.

A magyar stand helyválasztása viszont már nem volt ennyire sikeres, melynek ellenkezőjéről maguk a szervezők (Agrármarketing Centrum) képviselői sem tudtak meggyőzni.
Szerintük jó, mert közel voltak a spanyolok. Szerintem viszont ha valaki rájuk kíváncsi, az nem feltétlenül lesz kíváncsi a magyar borokra. Megintcsak hasonló érv, hogy a mosdó és büfé is a közelében volt. Ha valakinek sürgős dolga van, vagy éhes, akkor azt más nemigazán fogja érdekelni.
Egyetlen pozitivum, hogy a Wine and Spirit Education Trust és az Institute of Masters of Wine vagyis a két legnagyobb és legtekintélyesebb oktatási intézmény a világon a közvetlen közelükben volt.

Kik képviselték hazánkat?
A már említett AMC, Törley, Szekszárdi borvidék, Tokaji Kereskedőház Rt., Tokaji Chateau Pajzos és Megyer, Royal Tokaj, Lilki, Hilltop Neszmély, Egervin, Szőlőskert, Montrade.

Mindösszesen 88 m2-en a tavalyi 136 m2-hez képest.
Minek köszönhető ez? Pénz hiány, alacsonyabb érdeklődés? Valószinűleg mindkettő. Annyi bizonyos, hogy kevesebb pénz állt a rendelkezésre mint amennyi szükséges lenne egy valóban reprezentatív megjelenéshez.

Itt is bebizonyosodott (tisztelet a kivételnek), hogy a magyarok még mindig úgy gondolják, hogy a világ fajtákkal kell a ringbe szállni és nem a hungarikumokkal. Hiányoltam néhány számomra szép példányt, így például György Villa: Juhfark. Pedig szép a Pázmándi Juhfark, amely Romsics László Nemzetközi borakadémikus munkáját fémjelzi. Nem az a túlzott acélos, kemény savú versenyző, mint a Somlói társai - tehát jól iható mindenki által.

Megosztott a vélemény a képviselők között is - már akivel sikerült beszélni, mert sajnos ez néha gondot okozott (ne kérdezzék miért nem tudom): van aki a haladást látja és optimistán tekint a jövöbe, van aki kevésbbé. Sajnos én is az utóbbiak közé tartozom. Hogy miért?
Láttam a görög standot, akik ugyan nagy történelemmel rendelkeznek, de a XX.-i hírnév elmaradt. Vagy a macedónok akik rendkivül hatékonyan mutatkoztak be, az osztrákokról már nem is beszélve. Amennyiben jól tudom a 2006-os év a bor és gasztronómia vagyis a borgasztronómia éve. Persze, hogy nem a turizmusról és inkább a szakmának szólt ez az esemény, de valahogyan mégis azt gondoltam volna a gazdasági minisztérium és az agrár minisztérium összehangoltabban fog közreműködni - de finoman fogalmazva a szegényes kommunikáció már sokszor előfodult.

Sokszor említem, hogy Magyarországnak nem feltétlenül a nagy mértékű borexportban kellene gondolkodni - mivel kb. évi 3 millió hl az átlag termés (plussz-minusz), 30 l/fő az átlag fogyasztás, vagyis majdnem, hogy 10 millió lakosnál elfogy a bor (de sajnos a rendelkezésre álló jövedelem is nagymértékben befolyásolja a végeredményt és persze az elfogyasztott bor minősége is) - hanem a megjelenés, pozitív imázs kialakítása a szakmai folyóiratokon, könyveken és más médián.
Szerencsére mutattak néhány magyar vonatkozású írást (angol nyelvű Decanter tavaly megjelent magyar borászatról szóló mellékfüzet), és a jövöbeni, vállakozásokról illetve már megjelent művekről (angolul) is szó esett. Hatalmas szükség van az ilyen és ezekhez hasonló megmozdulásokra - de még sokat kell tenni a sikerért.
Lehetett volna például a háttérben egy angol nyelvű, hazánk összes borvidékét bemutató DVD film (mert egy rövid német változatott vetítettek némán) és ezt lehetett volna terjeszteni is. Vagy magyar borral kapcsolatos reklámtermékek, mint tollak, térképek, mindennapi használatra szolgáló eszközök amik a magyar szlogent hordozzák, magával ragadó borok, vagy a 'feltámadás bora". Ahogy említettem, az út még mindig nagyon hosszú...

Kielmayer Kristian