Magyar Nemzeti Bor Bemutató Londonban

Kielmayer Kristian Nemzetközi Borakadémikus (AIWS)
2007. április 04., Szerda 00:24

A kóstoló terem

Tökéletes helyszín

Előző évben éppen lekéstem róla, ezért idén nagyon figyeltem a boresemény naptárt, hogy hányadikán rendezik meg a „Hungarian National Wine Tasting”-et. Egészen májusig kellett várnom, hogy tudjak magyar bort kóstolni az IWSF-en (lásd: Magyarország szereplése a Londoni Nemzetközi Bor és Párlat Kiállításon), mert sajnos kevés a száraz magyar bor (aszúk vannak szerencsére) amit szívesen kóstolnék/innék Londonban.
Az Ibériai félszigetről érkezve a marathon kóstolóm után március 8-án délben, majdnem szószerint estem be a Royal Opera Házba. Tíz nappal ezelőtt ugyanezen a helyszínen rendezték meg a Trentino kóstolót és a Bordeaux Grand Cru kóstolónak is ez adott helyszínt hónapokkal ezelőtt. Röviden fogalmazva a helyszín tökéletesen megfelel a célnak.

Az olvasók már ismerik, hogy kritikusan viszonyulok a magyar borhoz és ahogy legtöbb borral foglalkozó ember sose elégszem meg az adott helyzettel, mert tudom, hogy mindig lehet jobban. A jót viszont elismerem és megdicsérem ösztönözve a még jobb felé.

hirdetés

Minden kezdet nehéz...

A regisztráció gyorsan és pörgősen zajlott, azt viszont nem egészen értettem, hogy mit keres a francia pezsgő állvány (Perrier Jouet) a Budapest reklámplakát mögött. Nem takargatni kellene, hanem eltávolítani az nem oda illő diszleteket, kellékeket - így a söröket is. Ennek a rendezvénynek a magyar és csakis kizárólag a magyar borról kell, hogy szóljon - minden más még véletlenül sem lehet ott.

Jó bor, rossz pohár

Jó bor, rosz pohár...

Meglátván a „kóstolópoharat” mosolyogni kezdtem magamban (de lehet, hogy sírni kellett volna): ez nem alkalmas kóstolásra, ezzel a pohárral egyszerű éttermekben és pubokban találkozni, ahol kimérik a bort és nem számít miből iszol - de itt, ez nem müködik! Lehet azzal érvelni, hogy ezt adták az Opera Házban, de 10 nappal ezelőtt, ugyanitt, megfelelő pohárból kóstoltam. Nem kell mindig a legjobb és legdrágább pohárból kóstolni, de egy egyszerű kóstoló pohár (amit például a Borfesztivál ideje alatt is adnak a Budai várban, talán vékonyabb fallal) „INAO Style” tökéletesen megfelel a célnak.

Mi volt a felállás?

Minden nehézségek ellenére neki láttam a küldetésnek. Végig lapoztam a katalógust, hogy kik mutatkoznak be a 22 asztalnál. Itt most csak felsorolásszerűen említem meg őket, ahogy 1-től 22-ig rendezték: Domaine Edegger, Hilltop Neszmély, Vinarium/St.Donatus, Nyakashegy, Vincze Béla, Pannon Bor, Szigetvin, Ten Green Bottles (kereskedők-főleg Hungarikumokkal tűntek ki) Malatinszky Csaba, Hungarovin, Lilki, Pendits, GálBor, Első Magyar Borház és Pannonhalma, Tokaj Classic, Royal Tokaj, Weninger, Andrássy Kúria, Sümegi Pincészet, Tokaj Disznókő, Pajzos Megyer, Bock, Chateau dr. Kovács.

A rossz pohár mellett szerencsére szép borok voltak. Ez valamennyire megnyugtatott, nagyon örültem, hogy tudtam szép Móri Ezerjót és Pintest kóstolni, jók voltak az év borászának a pezsgői és valamennyi bor jó képet mutatott. Várható, hogy azt mondom, hogy Hungarikumokból lehetett volna több is (sosem elég), joggal mondom, mert valóban éreztem, hogy itt a termőterület és a szőlő közösen beszél és magyar nyelven (nem egyszerű nyelv elismerem) szólal meg, amit vagy ért az ember vagy nem.

Londonban havonta kb. 500 bort kóstolok a világ minden részéből és higgyék el nekem nagyszerű volt hallani a magyar hangot ezekben a borokban. Meggyőződésem, hogy másoknak is örömöt okoz, hogy ha újat hallanak és látnak.

Nagyon jó az Új Zélandi Sauvignon Blanc és minden termelőtől más-más a stílus: legyen az az Marlborough vagy Hawkes Bay, de 50 tétel után megunja a legedzettebb kóstoló is és pihenteti őket egy darabig. De egy Hárslevelű, Furmint, Ezerjó, Kékfrankos, Kadarka (utóbbi nem volt a kóstolón!) ami tisztességesen van elkészítve, nagy élmény lehet a már néha uniformizált bor kínálatban is. Nagyon szép Tokaji (aszú) tételek voltak és élmény volt őket kóstolni, a Pajzos 1993 Esszenciát még másnap reggel is éreztem.
Feltűnt, hogy a „nagyok” igen erőltették a jól ismert nemzetközi fajtákat gondolván megkímélik magukat az új márka bevezetésétől. Vigyázniuk kell ha Nagy Britanniában versenyeznek, hogy megtartsák az árakat, mert nagy a konkurencia harc a szupermarketek polcain és hallottam már rémísztő dolgokat.

Szó mi szó, jó volt látni (és kóstolni) a csodálatos aszúkat és Hungarikum fehéreket, de száraz Furmintból több kell, kérem! És mi van a vörösökkel? - kérdezhetik joggal. Kékfrankost lehetett látni, Szekszárdot hiányoltam és a vörösök inkább az izmos nemzetközi stílust próbálták követni. Ifjabb Franz Weninger például megértette, hogyan kell csinálni 2 Kékfrankost hozott el, egy kezdőt és egy haladót. Mindkettő elérte a célt. Tudom, hogy a Pinot Noir csodálatos fajta és ha már telepítjük és bort készítünk belőle, akkor haggyuk egyedül uralkodni, mert csak így müködik.

Peter McCombieval MW (lásd: Master Sommelier-k Budapesten) 2 sort váltottam a magyar bor bemutatót illetően, az Új Zélandi kóstoláson: "Rövid időt voltam csak a kóstolón szép borok voltak, jó megvilágítás és jó helyszín az Opera Ház."

A kóstoló terem, mint ahogy az a képeken is látszik, jól bejárható volt és nem kellett harcot vívni a borokért. Utóbbi szempontból ez így kellemes, de személyesen szerettem volna, ha nagyobb az érdeklődés.