Főoldal / Beszámoló / Jó bornak sem árt a cégér II.

Jó bornak sem árt a cégér II.

Németh Richárd
2010. december 17., 14:55


Folytatjuk a XI. Bormarketing Konferenciáról szóló beszámpámolónkat. A IX. Nemzetközi Páneurópa Vörösborverseny díjátadójára a Kiváló Magyar Élelmiszer védjegyével ellátott gálavacsora keretében került sor Sopronban.
Jó bornak sem árt a cégér II.
 
Tudni kell, hogy itt is Rigler Zsolt keze van a dologban. A fiatal marketingszakembertől, már megszoktuk, hogy igényes eseményeket hív életre, ezért rendre el is várjuk tőle a magasabb színvonalat. A Bormarketing Műhely Nonprofit Kft. ügyvezetője ugyanis nem kisebb feladatra vállalkozott - már nem első ízben -, mint egy 18 éves múlttal, tehát komoly hagyományokkal rendelkező borverseny megszervezése.
 
Az 1992 óta kétévente megrendezett verseny ars poeticája talán akként értelmezhető, hogy bár volna érdemleges összefogás (nemcsak a borászok között) a Vén Kontinensen. Van.
Mi sem mutatja ezt jobban, hogy a három részt vevő ország, Ausztria, Szlovénia és Magyarország összesen 68 pincéjétől 156 minta kapott megbízást az érmek megszerzésére.
A 25 ítészből álló zsűri az Office International de la Vigne et du Vin (O.I.V.) által megalkotott nemzetközi szabályok szellemében végezte feladatát, de korábban Rigler Zsolt is elmondta, szeretnék, ha a versenynek komoly presztízse lenne, egy a nemzetközinél szigorúbb pontozásos eljárás és az éremhalmozás gyakorlatának száműzésével.
Ennek megfelelően 3 nagyaranyérem lelt gazdára
A szekszárdi Várdomb dűlő szűztermése: Takler 2008 Syrah reserve – Takler Pincészet. Az 500 literes új magyar tölgyfahordókban nemesedett ital mára több díjat is maga mögött tudhat. Egy csepp eperlekvár esszencia, finom fűszerekkel.
Ha valakinek az az álma, hogy kizárólag nagy vörösborokat készítsen, ráadásul és szerencsére ért is hozzá, akkor az óhatatlanul sikerre van ítélve: Liszkay Mihály 2008 Cabernet franc – Liszkay Pincészet. Káli-medence, Pangyér dűlő: 385/400 pont a hivatalos kataszter besorolás alapján. Mit mondjak? Ez nagyon jó. Nyugodtan higgyék el. Különben nem kapta volna meg az est során a Champion kitüntetést is.
Svájci és német párosulás esetén legelső fogalmi asszociációnk aligha nem a precíz szóban ölt testet: Heumann 2007 Villányi Terra Tataro – Heumann pincészet. A likőrös cseresznyével való kapcsolatom onnan ered, hogy gyerekként a kezemre csaptak, ha felé nyúltam. Most próbálja meg valaki!
Sajnálom, hogy a vacsorára már nem emlékszem. Ó, én józan voltam, kérem. Micsoda rágalom! Hogy őszinte legyek, talán inkább nem ízlett. Rengeteg íz, csakúgy egymás mellé téve, illesztetlenül, csináljanak egymással, amit akarnak. Elnézést: szubjektivitás bezárva. Summa summarum, tele gyomorral, szép borélményekkel, hasznos gondolatcsírákkal és helyesen alkalmazott illumináltsággal tértünk nyugovóra, hogy a konferencia másnapján, csöppet sem másnaposan csünghessünk Miklós Csabi (móri borász), Ruck Levente (BorAgora-főszerkesztő), Iványi Emese (Vylyan-marketing vezető) szavain.
Winelovers borok az olvasás mellé
Itt a helyed