Hogy miért szeretjük Somlót? Régi kérdés ez, amin március 31-én több barátommal együtt sokat gondolkoztunk. Pontos magyarázatot nem sikerült találni, így arra jutottam, hogy mindenért, ami benne van, így egyben utánozhatatlanul, megismételhetetlenül és egyedülállóan.

A sokat szidott 2010. év somlói borait mutatták be a Petőfi Irodalmi Múzeum két termében. A környezet elegáns, a Borkollégium szervezése és vendéglátás kiváló, a termelők kedvesek, segítőkészek, a borok pedig annál sokkal jobbak, mint amire a tavalyi év időjárási tragédiája alapján gondoltam.

A kiállítók névsora: Bogdán Birtok Pincészete, Csordás-Fodor Borház, Dénes Hegybirtok, Fazekas Borpince, Fekete Pince, Györgykovács Kispincészet, Kolonics Károly Családi Pincészet, Kreinbacher Birtok, Laposa Pincészet, Spiegelber Kézműves Borpince, Szent Ilona Borház, Takács Lajos, Tornai Pincészet, Várkapitány Pincészet.

 

Az első pillantásra rövid névsor próbára tett mindenkit, aki végig szerette volna kóstolni. Megmondom őszintén nekem nem sikerült. Kimerítő feladat 30-40 gyakorlatilag hordómintát megkóstolni, és mindegyik mögé pillantani, megkeresni benne a szép jövőt. Ezek a borok természetesen ihatók már, de messze nincsenek még készen. Vannak olyanok, amelyek még hordóba kerülnek, mások palackban pihenek még egy-két hónapot és volt olyan is, amit majd évek múlva lehet igazán élvezni. Félelmeim voltak, hogy az alapvetően savakra épülő somlói borok ebben az évben még nagyobb, már-már élvezhetetlen magasságokba emelkednek. Ez szerencsére nem egészen így van.

Mindezektől függetlenül úgy vélem, hogy ezt a bemutatót nem most kellett volna megtartani, kellett volna várni vele legalább fél évet, de lehet, hogy még többet is. Jobb években is nehéz a fiatal somlóit kóstolni, 2010-ből viszont majdnem felesleges. Már a tavalyi évben is azt gondoltam, hogy korai volt a tesztelés és jobb lett volna egy évvel korábbiról beszélgetni. Ha valakinek van kedve elgondolkozni rajta, talán érdemes lenne jövőre a 2010-es évjáratot újra bemutatni, amennyiben marad. Persze tudom, hogy a borászatoknak és kereskedőknek már meg kell állapodni az eladásról, de nem hiszem, hogy a megrendelés ennek a kóstolónak az eredménye, sokkal inkább a név és az eddigi tapasztalatoké. Az biztos, hogy aki most először kóstolta ezt a borvidéket - egy jó darabig nem fogja.

Amit összefoglalóként el lehet mondani, hogy minőségben átlagos évet zártak a Somló-hegyen. A mennyiség változó volt, összességében alacsony. A juhfark még sehol nem jár, gyakorlatilag a legtöbbje még ihatatlanul erős és fiatal savakkal rendelkezik. Ezt támasztja alá, hogy a Tornai Pincészet el sem hozta. Ám ez ennél a fajtánál nem meglepetés, viszont nagy kérdés, hogy lesz-e belőlük valami. Ezzel ellentétben a korai tramini már tökéletesen fogyasztható.

A legtöbb tétel nagyon zárkózott volt illatban. Az olaszrizling, a furmint, a hárslevelű kezdi már mutatni magát, és a legtöbb esetben az ásványosság és a fajtajelleges gyümölcsök mellett megjelent egy izgalmas fűszeresség, mélység is. A savak persze még dominálnak, és a borok többségénél még jócskán kerekedniük kell. Úgy gondolom, hogy ez az évjárat még 3-4 évig biztosan jó állapotban lesz.

Legnagyobb élvezettel a régi kedvenceim borait fogyasztottam: Györgykovács Imre, Fekete Béla bácsi és Kolonics Karcsi.

A legjobb állapotban Györgykovács Imre borai voltak, amelyek már palackban vannak egy rövid ideje, még pihenek egy kicsit és lassan a boltokba kerülnek. Aki megveszi, azért tegye el legalább 2 évre. A legjobb állapotban a tramini volt, és a hárslevelű, de a furmint és az olaszrizling is kedvemre való volt. Mindegyik borban szépen lepuhultak már a savak, és egészen kellemes ivásúak lettek. Illatban zárkózottak voltak, ízükben a fajtajelleges gyümölcsök és a sósság dominált. Ők voltak az egyetlenek akik meg voltak elégedve az évjárattal, mind minőségben, mind mennyiségben is. A szőlőjükről készült fényképek, és elmondásuk alapján sok munkával és permetezéssel sikerült tökéletesen megóvni a szőlőt. Vajh, Ők miért tudják, hogy mit kell csinálni?

Kolonics Karcsi többek között három olaszrizling-játékot hozott magával. Teljesen egyforma bor került három különböző hordóba. Egy akác, egy 50 éves tölgyfa és egy 1000 literes akác vesz részt a kísérletben, és ad három nagyon különböző olaszrizlinget. A két akáchordós sokkal illatosabb, gyümölcsösebb és virágosabb, míg a tölgyfahordós "egyed" zárkózottabb, mélyebb illatú, nagyobb testű, koncentráltabb, és még kevésbé jól fogyasztható, mint az akáchordó.

Fekete Béla bácsi esetében, akit mindenki örömére személyesen köszönthettük, a hárslevelű volt messze a legizgalmasabb. Szerintem Ő ebben a fajtában a legjobb. Mély, fűszeres, buja illat hárssal, mézzel, tűzkővel. Gazdag savakban, nagy testtel, és ezzel jó egyensúlyban lévő alkohollal. Hosszú ízű, krémes, kerek, sok hárssal az ízében, némi ásvány és kis fanyarsággal a végén.

Az ismertebb nevek közül Takács Lajos Furmintját említeném még meg, amely szintén izgalomba hozott. Nagyon mély illatvilága van, fűszeres, almás, sós illat. Szikár, férfias, száraz bor, nagy lendülettel, van benne mindenből bőven. Nagyon fiatal, hosszú eltarthatósággal, ízében fiatal alma, körte ízekkel. A „hírnév” fényétől kicsit messzebb lévő pincék közül a ság-hegyi Dénes Hegybirtok borait kimondottan kedveltem, elsősorban a Szürkebarátot.

Talán lehetne még tovább elemezgetni a többi pince borát, de nem vállalkozom rá. Ennek az az oka, hogy a többi tétel még annyira éretlen, fiatal, a késztől nagyon messze lévő volt, hogy nem látom sok értelmét. Mindegyik bor rendben volt készítési hibáktól mentes, de fiatal.

Egy másik örömteli esemény is történt a kóstoló közben. A Borkollégium bemutatta legújabb alkotását a Bortankönyvet. Ez a hiánypótló mű, amely könyvesboltban nem lesz kapható, az első magyar nyelvű tankönyv, amely hat kontinens borászatát mutatja be. A 600 oldalas könyv a WSET rendszer Felsőfokú és Diplomakurzus közötti szintű ismereteket tartalmaz. Folytatás hamarosan következik csak Magyarországról. A könyvet Mészáros Gabriella és Sánta Zoltán írták, Dr. Rohály Gábor lektorálásával.

Zárszóként annyit, hogy semmi esetre se rettenjünk meg a somlói boroktól, fokozatosan ismerkedjünk velük, és látogassunk is el a hegyre. Lerágott csont, hogy a legjobb tapasztalatokat a pincékben lehet szerezni, amihez Somlón egy varázslatos, energiával teli környezet párosul.