Ismételten igen komoly volt a merítés: Gedeon (Izsák), Vinum Veress (Csáford), ifj. Gál Tibor (Eger), Porgányi Pince (Tokaj), Maurus (Mór), Pócz Pincészet (Balatonlelle), Kislaki Bormanufaktura (Balatonboglár), Janus (Villány). Ez kb. 40 megkóstolásra váró bort jelentet. Neki is fogtunk szorgalmasan, és jelentem megcsináltuk amit megkövetelt a haza. Ráadásul ez a somlói évjáratkóstoló után kimondottan könnyű és örömteli feladat volt... Megválasztottuk az este borát is: Janus Cabernet Franc 2008. Bár szerintem más volt nyert, de erről majd később.

 

Azért persze érdemes pár szót szólni a kevésbé ismeret pincészetekről.

Legizgalmasabbnak a Gedeon Pince iszáki arany sárfehér borait találtam.
Ez a fajta anno a legjobb pezsgő alapanyagot adta ebben az országban. A 2009-es "alap" sárfehér pont ilyen volt. Üdítő, kicsi pezsgéssel, citrusos ízekkel. Hidegen, szódával isteni.
Viszont a beszédes nevű Decemberi Szűret, 2009-ből annál izgalmasabb. Mézes, édes, mély illat, töppedt szemekre utaló vonalakkal. Szép, tekintélyt parancsoló savakkal, ami ennek a fajtának a jellemzője. Ehhez mért test, és végre megfelelő alkohol. Ízében hozza az illatokat.
Bemutattak egy kellemes, populáris Házasítás nevű bort is rajnai, sauvignon és arany sárfehér házasításából.

A Vinum Veresst Csáfordról már kicsit jobban ismeretem, mert a hungarikum Pintes nevű borát többször kóstoltam. Kellemes, jól fogyasztható, 1000-2000 Ft közötti árban mozgó borokat készítenek a mindennapokra.

Sajnálattal kell közölnöm, hogy a Porgányi Pince borai nem hoztak izgalomba. A félszáraz Furmint 2009-ből kimondottan kellemetlen oxidált illatú és ízű. Az édes tételek inkább a középszerű kategóriába tartoztak. A 2004-es gyenge évjáratból 4 év hordó segítségével azért sikerült egy egész tisztességes 3.600 Ft árú aszút összehozni.

Most jöjjenek a kedvencek!

Meg kell mondanom, hogy a Maurus (ifj. Kamocsay Ákos) és a Kislaki Bormanufaktura (Légli Géza) messze kilógtak a sorból, persze felfelé, hibátlan tételeikkel.

Nehéz lenne választani a három rajnai rizling közül:

Egyik szebb volt mint a másik. Tele ropogós savakkal, fiatal almával, citrusokkal, kellő testtel, és normális nagyságú alkohollal. Hosszú ízekkel, a hordóválogatás kis cukorral, amitől kicsit mézesebb, kedvesebb lett. Szóval nagy élmény volt már most is, de tele vannak még erővel, jövővel. Nekem ezek a borok voltak a kedvenceim.

Emellett még igazán szépnek ítéltem a Pócz Pince 2008-as Olaszrizlingjét. A löszös-erdős talajon termő szőlőből egy visszafogott, puha, barátságos bort sikerült készíteniük, a mindennapoknak.

Jöjjenek a vörösek is!

Három bor szívemnek itt is nagyon kedves is volt ezen a délutánon.

A legtetszetősebb. Illata kissé zárkózott málnás, animális, fűszeres. Szájban viszont egy ízbomba robban, betölti a szájat a finom, falnivaló piros bogyós gyümölcs. A rengeteg sav tereli a szájban az ízeket, és ehhez a test is odateszi magát. Hosszú élvezetet nyújt most is, és várhatóan még évekig fogja ezt tenni.

Kicsit maradt el ettől a

Gál Tiboréktól. Lassan nyíló, krémes, meleg, lekváros, csupa jó emléket idéző illat. Szájban az alkotóelemek szépen egyensúlyban vannak, amihez fiatal gyümölcsök, és egy kis csokoládé párosul. A Bikavérnek olyan iránya van a borban, amit én nagyon díjazok. Semmi nagyra törekvés, semmi mindent megmutatok, amit tudok, annál inkább finomságok, elegancia, jó értelemben vett konzervativizmus.

A harmadik volt nálam a

Házasítás, Cabernet Franc és Merlot szerelméből. Igazi, belevaló, dögös villányi vörösbor a franc mélységével, a merlot barátságosságával. Fiatal, gyümölcsös vörösbor, megfelelő mennyiségű, és élvezhető tanninokkal, savakkal, sőt még az alkohol sem tombol benne.

Jól sikerült, vidám nap volt a magyar borok sok arcával. Aki nem volt jöjjön el a következőre!