Milyen a trappista sör?

Szöveg és fotó:
Hradszki Róbert, WSET Advanced
2011. május 04., Szerda 18:03

Nagymarosy András vezetésével ezúttal a trappista nagyböjti sörökkel ismerkedhettünk – melyek sok sörkedvelő szerint a világ legjobb sörei.

A Chimay-ben [simé] található főzde, mely 1862 óta számítja újkori történelmét magyar vonatkozása is van, a Rigó Jancsinak nevezett hercegprímás ugyanis éppen Chimay belga herceg feleségét bolondította magába, majd tette tönkre. Egy pesti cukrász róla nevezte el a süteményt, amellyel a Pestre magával hozott szerelmének kedveskedett.

A Chimay Rouge egy 7 %-os szűretlen, gránát színű sör, szépen integrált CO2 tartalommal, mely a sokéves érlelés eredménye. Szellőztetve egyre édesebb kategóriába fordul friss, gyümölcsös karakterű az illata, mely sokáig fejlődik. Kellő savak, komlós utóíz.

A Chimay Blance egy 8 %-os méz, vagy óarany színű sör, melynek illatában citrusok, főleg narancs érezhető. Egészen érdekes élmény egy sörtől! Ugyanez a karakter folytatódik ízében is, itt a grapefruit emelkedik ki az összképből. Ha a boroknál az illat és íz harmóniáját abszolút pozitívan értékeljük, ugyanezt ebben az esetben is értékelnünk kell! Szép savai, korrekt habja van. Nem véletlen, hogy citrusok orgiáját élvezhetjük: ez legsavasabb trappista sör, mely jellemzőjét a gasztronómia is jól kihasználhatja. Mindemellett nem kifejezetten trappista stílusú sör.

A 9 %-os Chimay Blue – a híres kékcímkés sör – mély borostyán színnel, diszkrét, édes illattal köszön. Habja szép kemény, tartós. Illata friss, gyümölcsös-rumos karakterű: mintha rumos meggyet szagolnánk! Bár inkább a meggy szárított jellegét idézi az illat, mely percről-percre alakul, változik – ez nem csak a boroknál megfigyelhető jelenség. Tovább szellőztetve hallatlanul érdekes, élesztős illatokat tapasztalhatunk, melyeket nehéz bármihez is hasonlítani. Magam legalábbis még nem éreztem hasonlót. Egyesek aszalt szilvára is esküsznek – kinek milyen az orra. Vagy az illatélményei. Alapvetően a gyümölcsösség és a kesernye kombinációja határozza meg ízképét.

hirdetés

A dubbel egy borostyán/mahagóni színű sör. Friss, kevéssé intenzív illattal nyit, melyből némi hideg füst érezhető ki (a pörkölt maláta okán), ám engem leginkább a pöszmétére, azaz egresre emlékeztet ez az illat, mely szellőztetve intenzívebbé és édesebbé válik. Ízében sem egy bomba, de konyakos, rumos meggyes aromák jellemzik és kellő savak kísérik.

A La Trappe trippel picit erősebb (8%), rézvörös színű. Illatában méz, narancs jelentkezik, de némi animalitás is kíséri a citrusos jelleget. Összetett, szép illat. Ízében ahogy a többi is a gyümölcsös és kesernyés jelleg játékára épül.

A La Trappe quadrupel 9,5%-ával mér egy komoly sör. Kemény habja van, és aromájában számomra – a banán a meghatározó.

A Westmalle talán a legközkedveltebb belga sör. Alap sörüket a malléi trappisták is csak „belső használatra” készítik, három kategóriat forgalmaznak: dubbel, tripel, extra. Ezekből az első kettőt meg is kóstoltuk.

Ahogy a többi dubbel, a Westmalle is 7%-os. Színe mély borostyán. Illata ennek is friss, később kissé puszedlis édesség bújik elő belőle, ha szellőztetjük. Habja közepesen tartós – ez főként a maláta mennyiségével függ össze. Kávés, csokis ízvilág jellemzik. Egyszerre keserű és édes. Utóízében a kesernye dominál. Jól párosítható – kakaós, kávés, csokis – desszertekhet.

A méz színű, 9,5 %-os Westmalle tripel jóval keményebb habbal rendelkezik. A hab állaga egyébként a széndioxid integráltságától is függ, igen krémes struktúrájú tud lenni. A színéhez illő friss, citrusos illatokkal rendelkezik, némileg a Chimay blance rokona (bár ízében már más karakter). Egyfajta virágporos mézesség és fűszernövények is belengik. Tömény, mindenből sok van benne.