A mostani rendezvényen is erős mezőny gyűlt össze a borászatokból: Anna Borház (Hajós-Baja), Ákos pince (Sopron), Juhász testvérek (Egerszalók), Orbán Gergely (Balatonrendes), Pannon Tokaj és Vayi - Ungváry Krisztián (Tokaj), Weninger (Sopron). Itt volt továbbá a Borkorzó francia borokkal és az IFDT is hozott 3 spanyol cava-t. Sőt még olivaolajok kóstolására is nyílt lehetőség az Igazioliva jóvoltából.

A szombat délutáni melegben természetesen mi mással kezdhette volna az ember a kóstolást, ha nem a pezsgőkkel. Gyorsan célba is vettük az IFDT standot. A spanyol Sumarroca pincészet 3 cava-ja közül a semi seco reserva az édesebb pezsgős vonal kedvelőit mozgatta meg, engem viszont már kevésbé. A Brut rose ellenben remekül sikerült, intenzíven gyümölcsös, málnabomba, szép savakkal, megfelelő krémességgel, 15 g/l cukortartalommal, sokak kedvence volt. A Brut reserva már sokkal komolyabb tétel volt, de kissé megosztó, hiszen akiknek a semi seco tetszett azoknak ez nem annyira jött be, és ez fordítva is igaz. Ezek után felfedeztünk még egy pezsgőt a Borkorzónál is, a Bestheim Crémant d Alsace Brut Chardonnay-t. Nekem személy szerint ezen a napon a pezsgők közt ez volt a nyerő, nagyon jó savakkal, krémességgel, frissességgel, felüdülést keltő volt.

 

A fehérborok közül az Orbán pincével kezdtem. A 2010-es Küvélett névre hallgató bor szürkebarát, chardonnay és tramini házasítása, egy alap bor a pincétől, főleg ásványos, kicsit virágos, korrekt bor, különösebb izgalmak nélkül. Sokkal jobban tetszett a 2010-es badacsonyi pinot grigo, ebből a nehéz évjáratból egyelőre ez az egyik legjobb, amit kóstoltam eddig, fajtajelleges, ásványos, szép savakkal. A 2009-es Kőtenger chardonnay, olyan, amilyen a nevéből is következik, erőteljesen ásványos vonal, kevesebb gyümölcs, a terroir dominál a fajtával szemben, a vége kicsit szárított, ennek ellenére nagyon tetszett, szeretem az ilyen típusú fehéreket. A végére maradt a pince legendás bora, a 2009-es Brutál Pinot Gris. Kései szüretből származó, de botritiszes szemeket nem tartalmazó, vastag, tömény olajos, testes bor, moderált, 5,5g/l-es savakkal, szép ásványossággal. Viszont a nevéből fakadó brutális, 16,5%-os alkohollal, ami rendesen fűtött, melegített, kilógott. Tényleg brutál, a melegben még inkább fejbe kólintja a gyanútlan fogyasztóját, egy pohárnál többet ne próbáljon belőle senki egyszerre meginni.

Szolidabb vizekre eveztem az Anna Borház 2009-es chardonnay-jával, amely friss palackozású, ez meg is látszott a boron, nagyon nyúzott állapotban volt még, emellett volt az ízében és az illatában is egy kicsit zavaró és tolakodó vegetális vonal. Chardonnay vonalon maradtam, de teljesen máson, a Borkorzó Domaine Courtault Chablis 2009 bora, klasszikus, a fajta és a terroir, mintapéldánya, tetszett, csakúgy, mint a párja a szintén 2009-es Petit Chablis. De ennek a fajtának a kivesézése még mindig nem ért véget, hiszen a Juhász testvérek is hoztak egy egri chardonnay barrikot 2008-ból. Illatban nagyon szép, ízben kicsit a fa uralja, de látszik, hogy nagyon komoly bor, olajos, vastag, krémes, jó ivású.

A kóstoló közben hatalmas zajra lettünk figyelmesek, megérkezett ugyanis időközben a Critical mass kerékpárosainak felvonulása, akik hangos kiáltásokkal, csengetéssel vonultak be Alagútba, és az ott keletkező visszhang csak fokozta a buli hangulatot. A Borjour szlogenje most aztán tényleg érvényes volt: „a teraszon ülve, pohárral a kezünkben, fejünket csóválva nézegetjük a lentieket, akik már megint nem tudják, hogy mi a jó...”. Persze a kerékpárosok ugyanezt gondolhatták rólunk, felnézve ránk a Mannába, de a saját igazunkról akkor győződtem meg igazán, amikor egy hatalmas nyári záport kaptak a nyakukba, mi pedig a fedett teraszon esőmentes helyről néztük őket.

Ez a csúnya zápor egyből meghozta a kedvem a vörösborokhoz is. A Juhász testvérek három vörösével kezdtem. A 2008-as bikavér friss, fiatal, könnyedebbre hangolt, gyümölcsösebb, savak által vezérelt bor volt, kissé rövid lecsengéssel. A 2009-es merlot viszont meglepetés volt, pozitív értelemben. Ettől a pincétől még önálló merlot bort nem kóstoltam. Ez viszont nagyon jól eltalált merlot volt, az fordult elő velem, hogy jobban tetszett ízben, mint illatban. Komplex volt, gyümölcsös, jó sav-tannin aránnyal, a 14 hónapos vegyes kis- és nagy fahordós érlelés jegyei nem tolakodtak benne. A 2008-as Paptag vörös cuveé 80%-ban merlot és 20%-ban a két cabernet házasítása, vastag, tömény, sok tanninnal, gyümölcsökkel, jó ivású bor volt, viszont szerintem most kell fogyasztani, sokáig ne tartogassa senki, többen fáradtnak érezték ezt a bort.

A Borkorzónál két kedvenc francia borvidékemről is volt egy-egy tétel. A dél-Rhone völgyéből származó Cote du Rhone Cairanne egy grenache alapú cuveé, syrah, mourvedre, cinsault, carignan fajtákkal kombinálva. Minden megvolt benne, amit szeretek, intenzív fűszeres, gyümölcsös illatú, ízben csokis, gyümölcsös jegyek, de a tannin még nem teljesen integrálódott, de nagyon itatja magát. A másik francia vörös Alain Dumon Bordeaux Lussac - St. Emilion 2006, klasszikus bordeaux-i cuveé, és mivel St. emilioni, így természetesen 80%-os merlot túlsúllyal, a többi 20% a két cabernet. Ez egy alap bordeaux-i bor, de lemérhető rajta ennek a borvidéknek a jellegzetessége. Lágy, gyümölcsös, barátságos, finom, szép savakkal és tanninokkal, kedves bor, egy pohár után, az ember megkívánja a következőt.

A vörös sor végére két soproni pince két-két bora maradt. Az Ákos pince 2008-as syrah-ja fűszeres, gyümölcsös, halványabb színű, vékonyabb, könnyedebbre hangolt syrah, a franciák után kóstolni nem volt szerencsés, de ezzel együtt engem nem győzött meg. Franz Weninger 2005-ös Cabernet és merlot cuvée-jét már korábban kóstoltam, akkor valahogy szebb borra emlékeztem, kicsit könnyűnek tűnt most, de arányos, gyümölcsös, szép savakkal. A nem túl kedvező időjárású 2005-ös évből egy jó kis bor. Hát még Weninger 2005-ös Spern Steiner kékfrankosa. Ezt a bort egyszerűen nem lehet megunni, időt kell hagyni neki, melyet nagyon szép fűszeres, érett gyümölcsös illatokkal hálál meg, és természetesen a Spern Steiner dűlő kivételes adottságait is visszaadja illatban és ízben egyaránt. Az Ákos pince 2007-es Réthly cuvée-je 40%-ban cabernet sauvignon, 40% syrah és 20% merlot. Komplex illatokkal nyit, fűszerek, csokoládé, gyümölcsök, kóstolva vastag, koncentrált, érett ízjegyeket mutató bor, elsősorban fekete bogyós gyümölcsökkel, pici ásványossággal, kiváló sav-tannin-alkohol egyensúllyal. A nap legkedvesebb vörösbora számomra.

Tokajból Ungváry Krisztián Vayi 2009-es félédes novemberi szürete furmint és hárs házasítása, 40 g/l maradékcukorral friss, üde, intenzív illatú, vonzó bor, mely veszedelmesen itatja magát, ár/érték arányban pedig szinte verhetetlen. A Vayi 2009-es édes cuvée-je egy különleges módon készített bor: egy aszú és egy fordítás házasítása, amelyben az aszúszemeket először egy éjszakán át a furmint erjedő mustjában áztatták, majd préselték. Az így kapott aszútésztát egy újabb éjszakán át kierjedt muskotályba áztatták a következő kíméletes préselés előtt, majd tartályos erjesztés következett. Érett, friss, telt, gyümölcsös, körtés, birses ízjegyei a 146 g/l maradékcukorral már egy 5 puttonyos aszút idéznek, nem lehet abbahagyni. Ungváry Krisztián meglepte a kóstolókat két különleges termékével is, egy balzsamecettel, és egy dressinggel is, melyek a délután legnépszerűbb termékei közé tartoztak, a végén szinte mindenki egy ilyen üveggel távozott.
 
A Pannon Tokaj 2006-as száraz furmintja ásványos, olajos, vastag, krémes, telt bor, jó savakkal, de kicsit mintha kezdene öregedni, most fogyassza, akinek van belőle még. A 2009-es félszáraz sárgamuskotály, áradóan intenzív, gyümölcsös illatbomba. A borász ügyelt arra, hogy viszonylag kevés maradékcukrot, 9g/l –t hagyjon benne, ezt remek savak tartják egyensúlyban. A 2007-es fordítás furmint és hárs fajtákból, 72 g/l maradékcukorral, az elején gyümölcsös, aztán mézes, édes vonal dominál benne majd a végén kis kesernyével búcsúzik. Érdekes, komplex bor, komolyabb elmélyülést igényelne, mert megérdemli. A 2006-os kései szüretelésű cuveé 50%furmint, 30% hárs, 20% muskotály, és 10% zéta házasítása. Intenzív mézes gyümölcsös illat, komplexitás, elegancia jellemzi. A 110 g/l maradékcukor és a savak szép egyensúlyt alkotnak. A borász eddig 5 díjat söpört be vele eddig borversenyeken, és ami örvendetes, hogy ez nem emelte meg a bor árát a kiinduló szinthez képest.

A Borjouron hagyomány, hogy a közönség megszavazza a kóstoló legjobb borát. Most így történt:

- harmadik a Pannon Tokaj 2006-os kései cuvée-je
- második az Ákos pince Réthly cuveé 2007
- a győztes pedig az Orbán pince 2009-es Brutal Pinot Gris

Ne feledkezzünk meg a fantasztikus olívaolajakról sem, melyek szakértővel kóstolva egész elképesztő ízjegyeket mutattak, és bizony némelyik jobban kaparta az ember torkát, mint egy pálinka. De a kóstoltatók szerint, ennek így is kell lenni, akkor igazi az olívaolaj. De mindig volt lehetőség utána akár borral, akár vízzel öblíteni.

A Borjour remek ráhangolódás volt a május elsejei programokra, legfeljebb aki itt eltelt a jó borokkal, az másnap már nem is kívánta a majálison a sört, inkább a pihenést otthon, főleg, ha kinézett az ablakon és a vigasztalanul szakadó esőt látta.