A másik, hogy egyik pince borai sincsenek a nagyok polcain, leginkább szaküzletekben találjuk meg. Ezért a jelenlévők azt a nemes feladatot kapták, hogy vigyék hírűket a nagyvilágba. Mivel az ígéret szép szó...

Kezdjük a tokaji duóval: Bárdos Saroltával és Lenkey Gézával.

Bárdos Sarolta borait Tokaj Nobilisként találhatjuk meg. Bodrogkisfalud határában található a szőlő és kb. 20 000 palack bort készít egy évben. Személyes kedvencemé akkor vált (ez nem most történt!), amikor először kóstoltam a Barakonyi furmintot. Most a 2009-es volt terítéken és ez is olyan volt, mint a Nobilis borok. Kedves, virágos, tavaszias, légies illatok és ehhez igazi tokaji keményebb ízvilág. Ám ez mindig túlzásoktól mentes, friss, üde, és az ásványosságot elfedi a női kéz adta simogatás. Aminek van egy kevésbé költői neve is: maradékcukor. Ezt mindig megtaláljuk a Nobilis száraz borokban, a száj számára nem érezhető mennyiségben, ám a savakat lekerekíti, hölgyé változtatva a bort. Olyan irányt adva a tokaji bornak, amire csak egy nő képes, akik jobban értik a bort, mint a férfiak, csak sajnos nincsenek elegen. Ugyanilyen szép volt ezen az estén a Birtokbor is, amely 2009-ben 90 % furmintot és 10 % hárslevelűt tartalmaz. Ennek a bornak 60 %-a tartályban, 40 %-a hordóban érlelődött. Kissé zárkózott, bűbáj illat van benne almával, mézzel, dióval, kis ásvánnyal. Órákig lehetne szagolni. Aztán belekóstol az ember és egy nagy Jó napot kívánok! Én vagyok a tokaji bor! élményt kapunk. Határozott savak, fickósan körbeszaladnak a szájban, só, ásvány, alma ízek, mélyen és hosszan. Na persze itt is van cukor, ami adja a határozott köszönés mellé, a meleg kézfogást. Jó bor ez is nagyon, hosszabb távú befektetés.

 

Lenkey Gézával sem most kezdődött az ismertségünk. Kedves, melegszívű, nyitott fiatalember, aki édesapja után folytatja a borászkodást, ingázva a főváros és Mád között. A 2007-es évben kísérletbe fogott, hogy megismerje mit tudnak a dűlői. A fajták külön lettek szedve, az érlelés viszont már együtt történt. A kísérleti példányokból többet is megkóstoltunk. A Kishegy 56 % hárslevelű és 44 % furmint házasítása, 12 hónapot töltött hordóban. Komplex illata van: mézes, krémes illat, mintha cukrászdában lennénk, marcipán, gesztenye. A bor roppant fiatal ízvilágú. Üde savak, nagy testtel párosulva. Rengeteg alma, körte, citrusok, a végén savakkal, oly fiatal még. Szép, büszke férfikor vár rá, ha mi is kibírjuk.

Ezzel szemben a Holdvölgy sokkal érettebb bor. Ennek mi az oka nem lehet tudni. Az egészen más kitettség (nyugati, míg a Köves déli), a talajösszetétel közötti különbség (Holdvölgy riolittufa, míg a másik inkább kőzettörmelékes)? Ami biztos, a házasítás aránya megfordult és 9 hónapot volt hordóban. Férfias, határozott, érett illat. Erő van benne, napsütés, só, húsos, déli gyümölcsök. Ízében karamell, reszelt alma, déli gyümölcs, csokoládé, édesfűszerek. Természetesen a savak tokajiak, érezhető tannin, nagy test, sűrűség, komplexitás és még messze a csúcs.

Az Úrágya-Köves kilóg a sorból, mert ez egy máslás. Magyarul a bor érlelés közben aszúseprőn is töltött egy kis időt. Meg is érzik rajta. Zárkózott illat, lassan nyílik, finom botritiszes jegyekkel. Van benne gyöngyvirág, hárs. Súlyos bor, komoly beltartalmi értékkel. Fiatal korban van még, sok fiatal gyümölcs, kicsi méz, karamell.

Volt Gézának egy legendás bora, a magnum palackos Élet szép. Ennek bátya a 7 dűlő. Az igazság szerint ez lett volna az Élet szép, de annak túl jó lenne. Az alapanyag az összes dűlőből származó furmintot és hárslevelűt tartalmaz. Egy része tartályban, másik része hordóban alakult ki. Barackos, gyógynövényes, kamilla illat. Van benne mindenből elég. Nem igényel hosszú gondolkodást, de azért többet tud, mint hogy csak úgy megigyuk.

Voltak édes borok is. Naná, hogy voltak, mert enélkül nem élet az élet. Nobilis Amicus 2008 122 gramm cukort tartalmazó töppedt szőlőből készült házasítás. Mély, elgondolkodtató illatok, dióval, karamellel, méz, aszalt gyümölcsök, avar, gomba és persze kis ásvány. Most egy kicsit súlyosabb volt a megszokottnál, az édesség kicsit megnehezült benne, ami biztosan átmeneti állapot, újra fel fog frissülni. Igazi töpped szőlős ízvilág: karácsonyi zserbó.

Mindkét aszú a könnyedebb, gyümölcsös, kedves, fiatalon is jól fogyasztható fajtából való volt. Hordozzák a tokaji aszú minden fontos paraméterét, jó volt Őket inni, de nem gondolom, hogy hosszú évtizedekre el kell raktározni. No, azért még évekig igazán jók lesznek.

Vándoroljunk át az ország másik végébe, ahol él és dolgozik Kolonics Károly. Somló-hegyen járunk, az Apátság dűlőben. Itt van a gazda öt hektárja, pincéje és a panzió is. A választékban négy 2009-es és egy 2008-as bor szerepelt. A legizgalmasabb a két olaszrizling és a juhfark volt. A Juhfark 2009, már ily fiatalon is igen jól fogyasztható, ami a fajtától merőben szokatlan. Illata az elején kicsit mézes, hárslevelűre hajazó, aztán kibújik a juhfark és a sok tűzkő. Rengeteg sav, nagy test, jó alkohollal, szép egyensúlyban. Ízében ott van a juhfark tüze, szőlővel, sok ásvánnyal. Ugyanebből az évből származó Olaszrizlinggel is nagyon meg voltam elégedve. Lassan nyílik meg a bor a fogyasztónak, és akkor is leginkább az ásványt és egy kis animalitást éreztem, elvétve egy kis virággal. Ízében is egy kicsit finomabbra hangolt a kelleténél, barack, só, kedves ízek, könnyedség.

Az egy évvel öregebb júhúúú, az ám a bor. Sokszor volt szerencsém kóstolni, így tapasztalatból mondhatom, hogy egyre komolyabb lesz. Az illata belerobban az orrba és mindent kiseper onnan. Először is kőbánya, érett barack, és rengeteg tavaszi virág. A kortyban nem meglepő módon jön a somlói sav, nagy test és bátor alkohol. Nehéz a korty, van súlya. Az ízben fűszeresség, az ásvány, és déli gyümölcsök aszalva. Lassan felére a tetejére, és sokáig ott lesz. Érdemes még vele kivárni. A hárslevelűtől (2009) azt kaptam, amit vártam: egy fajtajelleges ízű és illatú, tisztességes, somlói bort, annak minden pozitív értékével. Ugyanebből az évből való furminttal viszont nem voltam megelégedve. Kicsit üresnek éreztem ízében, inkább a sav dominált benne. Bízom benne, hogy jobb lesz.

Nehéz dolga volt Juhász Tibornak a Pastor pincét bemutatni ebben a magas színvonalú fehérboros választékban. Megpróbálta és volt, hogy megugrotta a lécet. Kivétel volt a 2010-es rozét, de erről nem ő tehet, ebből az évből még a rosék is nehezen fogyaszthatók.

A Kadarka 2009-ből szépen elkészített, gyümölcsökben tomboló, savakban gazdag, üde bor. Kevés tanninnal, ami örömhír annak, aki így szereti a vörösbort. Ez abból is fakadhat, hogy a hordót szépen használták. Ízében szeder, eper. Szubjektív vélemény, de én nem ezt a fajta kadarkát kedvelem. Sokkal izgalmasabb számomra, a meleg, „zsíros”, fűszeres, fajsúlyosabb kadarka. Kedvemre való volt még a Merlot is 2008-ból. Kicsit zárkózott volt az illata, a fajtajelleges szilvával, kicsi hordóval. A beltartalma is rendben van, szerencsére a tannin is itt pont megfelelő. Ízében is egy kicsit zárkózott, leginkább a szilva került itt is előtérbe. Lehetnek egy kicsit tartalmasabb, határozottabb világú a bor.

Az este és a pince legjobb vörös bora mindenki szerint a 2008-as Cabernet Franc volt. Ez a szépreményű fajta itt is hozott mindent, amit elvárunk tőle. Először is jó sokáig szellőztessük, mozgassuk meg. Hűvös, elegáns illat, gyógynövényes, fűszeres, picit krémes és egy kicsit vaníliás. El kell merülni az illatban egy kicsit, mert komplex. A bor tanninja itt is szép, ezt az összes bornál meg kell dicsérnem. Az alkohol 14 %, de ez ebben az esetben még bőven elviselhető. Meg van a test, a sav is benne, de ami a legszebb az ízvilág. Nem akar első pillanatban lehengerelni, sokkal fontosabb benne, hogy harmonikus, és követeli az újabb kortyintást. Fekete gyümölcsök, szilva, kicsi hordóval.

Volt még egy siller boruk is, ami azért készült, mert 2010-ből nem lesz vörös boruk. Jómagam nem nagyon tudok mit kezdeni a sillerrel. Tudom, hogy sokan mások sem. Persze nem szabad elfelejteni a hagyományokat, de nagyon nem kell erőltetni sem. Akit bántanak a csersavak, de nem csak fehéret inna, annak jó választás. Kevésbé jó választás még a bemutatásra került Cabernet Sauvignon. Ennek az az oka, hogy a 2008-as tétel, annyira fiatal, hogy gyakorlatilag semmit nem mutat értékéből még. Nem is szabad még meginni.

Bátran ajánlom mindenkinek ezt a négy pincészetet. Tessék kérni az eladódtól, ha nem találjuk a polcokon. Garantáltan szép élmények várnak minket és biztosan nem fogunk csalódni egyik borukban sem. Várjuk a folytatást.