Ez a hely egy jól kitalált koncepció alapján működő egység, amelynek fő profilja a mangalica termékek széles választéka, de le lehet ülni enni és borozni is bent és kint a teraszon is. Márpedig a mangalica termékek borral alkotott kombinációja mindig telitalálat, nehéz ellenállni neki. De van itt minden más is, mi szem-szájnak ingere: sajtok, lekvárok, szörpök, borok, pálinkák, olívák, mézek, a teljesség igénye nélkül.
 
A szervezők erre a helyre csábították a villányi Wunderlich pincét, hogy mutassa be borait. Régen sokat kóstoltam e pince nedűit, sokat jártam a tulajdonos névadónál, Wunderlich Alajosnál, mindenki Lojzijánál, amikor még maga főzte a kakaspörköltet a vendégeknek fent villányi hegyen a kis pincéjénél, és a hosszú kóstolókat még hosszabb beszélgetések követték. Szerettem kékfrankosát, kadarka rozéját, a lányairól elnevezett cuvée-it, cabernet sauvignon-ját is. Azóta nagyot fordult a világ vele, hisz érkezett egy nagyon tőkeerős nagybefektető, és egy óriási pincekomplexum épült, feldolgozóval, érlelő és tároló pincével, kóstolóhelyiséggel, bortrezorral, étteremmel. Ez a pince jelenleg Villány egyik legnagyobbja, európai léptékben nézve is modern és kiemelkedő. Minden háttér adott a jó borhoz, adott a feladat, ezt kell tartalommal megtölteni. A pincénél ezen dolgoznak, a saját 35 hektár mellett 35 hektárt integrálnak még, és onnét is ellenőrzött minőségű alapanyag kerül a feldolgozóba.

 

A pince boraival az utóbbi időben nehezebb találkozni, a sajátos értékesítési és marketing koncepció miatt. Persze mindig a pincénél kóstolni a legjobb élmény, de a Wunderlich pince a borainak nagyobb részét főleg a gasztronómiában és néhány vinotékában értékesíti, és csak az alacsonyabbra pozícionált tételeket viszi be a hipermarket láncokba. Nem jelennek meg borfesztiválokon, nagy rendezvényeken, tömeges kóstolókon. Néhány kisebb főre szervezett limitált rendezvényen vesznek részt, és a személyes kapcsolatokra helyezik a hangsúlyt. Ezért is volt örömteli, hogy a mostani Borjour extra résztvevői ők voltak.

Na de lássuk, hogy miket is kóstoltunk: Még ezerrel sütött a nap kint, amikor a kóstoló indult, így mindenki valami jó hideg rozéra vágyott. Igen ám, de van a pincének egy olaszrizlingje is, és azzal kezdtünk, persze ez is jól behűtött állapotban várt a fogyasztóira. 2010-es évjáratú volt, de az év nehézsége ellenére ez a bor komolyabbra, fajsúlyosabbra sikerült. Illatban lassan és nehezen nyílott, sokat kellett szellőztetni, de ekkor előbújt belőle egy kicsit virágos, rezedás, fűszeres irányvonal. Kóstolva is ez az ízvilág dominált benne, de a bor meglehetősen komoly testtel bírt, olajos mozgású volt, mandulás lecsengéssel. Bár 12,5%-os alkoholt tüntettek fel rajta, ez az alkohol érzetre magasabbnak tűnt, amit ráadásul még egy pár gramm minimális maradékcukor is színesített.

Ezután jött a sorban a szintén 2010-es rozé cuveé, ami kékfrankos, zweigelt, pinot noir, merlot és portugieser házasítása. Ebből az évjáratból mindenki sok jó rozéra számít, hisz sok vörösbornak szánt alapanyag végezte rozéként. A rozé könnyű nyári műfaj, divatos, itatja magát, mindenki a kirobbanó gyümölcsösséget keresi benne, frissítő, üde ropogós savakkal, szolid alkohollal. Ez a rozé ezzel szemben más volt, egy komolyabb, nehezebb vonal képviselője. Illata sem annyira kirobbanóan gyümölcsös, hogy majd kiugrik a pohárból, de azért pörgetve szépen jönnek a klasszikus piros bogyós gyümölcsök belőle. Kóstolva is érezhető, hogy ez nem a könnyű verzió, inkább a kissé testesebb rozé benyomását keltette, magasabb 13%-os alkohollal, szintén pici maradékcukorral. Moderáltabb savakkal, és szerencsére csak nagyon pici szénsavas vonallal. Összességében ez egy jó rozé volt, ennél rosszabbat sohasem.

Természetesen ha Villány, akkor a fő hangsúly a vörösborokon van. Ezt a sort egy új borral kezdtük, mely a Blue Bird fantázianévre hallgatott, nevét a címkén is látható Kádár Béla festményről kapta. A pince célja ezzel a borral az, hogy szeretett volna egy alacsonyabb árkategóriába pozícionált, jó ivású, jól fogyasztható, jó ár-érték arányú vörösbort készíteni. A 2007-ből származó bor 70%-ban kékfrankos és 30%-ban merlot cuvée-je. Villányban a 2006-os évjárattól bevezetett eredetvédelmi rendszer szerint létezik egy classicus kategória, amely magasabb termésátlagot enged meg, és egy szigorúbb hozamkorlátozást előíró, magasabb minőséget reprezentáló prémium kategória. A Wunderlich pince büszke arra, hogy minden vörösboruk a prémium kategóriába tartozik, így még ez az árban alacsonyabb tartományba belőtt bor is. Illat és ízvilága is komplex, a hordós érlelésből származó csokis vonal jön elsőre, majd fűszerek, főleg szegfűszeg, aztán gyümölcsök, elsősorban szilva. Teste és tanninja is közepes, szépek a savak, a 13,5%-os alkoholt is elbírja. Tényleg egy jól fogyasztható izgalmas bor lett.

Komolyabb tételre ugrottunk, a 2006-os cabernet franc-ra. Ez a fajta nagyon jól érzi magát nálunk, a villányiak is próbálják a fő fajtaként definiálni a borvidékükön. A bor 30 hónapot töltött zempléni tölgyből készült barrik hordóban, ez meg is látszik rajta mert itt is először a hordós jegyek jönnek illatban, főleg nagyon finom étcsoki, majd mögöttük egy szép és érett fekete bogyós gyümölcsökből felépülő vonal nyomul. Kóstolva sok, de szép tanninnal találkozunk, mely jól tart lépést a közepes savakkal és a 14,5% alkohollal. Testes, lágy érintésű, hosszú lecsengésű, igen finom bor. Egy jó kis rostokban gazdag húsételhez ideális kísérő. Párja a szintén 2006-os cabernet sauvignon szintén 30 hónapot töltött barrik hordóban, ennek ellenére itt inkább a fűszerek dominálnak illatban, aztán a fekete bogyós gyümölcsök, de természetesen a hordós-csokis, kicsit dohányos vonal is ott van a háttérben, de sokkal szolidabb verzióban, mint az előző borban. Sőt jobban elmélyedve az illatokban felfedezhetünk némi animális vonalat is. Nagy, vastag, testes, tömény, hömpölygő bor, ízében az érett gyümölcsökkel és a hordós jegyekkel.

Zárásként jött a 2003-as Viktória cuveé, klasszikus bordeaux-i házasítás, 50% cabernet sauvignon, 25% cabernet franc és 25% merlot. Lassan nyíló illatában érett gyümölcsök, főleg szilva és szeder, de ezeknek is az érleltebb, lekvárosabb verziója, valamint a 26 hónapos barrik hordós érlelésből származó vaníliás, csokis jegyek. Nagy test, harmóniában lévő savak és tanninok, nem csípős, nem égető, moderált 13%-os alkohol és nagyon szép hosszú lecsengés. Elegáns bor egy kiemelkedő évjáratból, érdemes mellette sokat időzni, illatolni, forgatni, kortyolgatni.

A kóstoló közben nagyon finom mangalica falatkákat kaptunk a házigazdák jóvoltából, sonkával, szalonnával, kolbásszal, olívabogyóval, helyben sült, szinte még meleg, friss kenyérrel. Lehetőség volt visszakóstolásra is, kinek-kinek amelyik legjobban tetszett. Természetesen nem maradhatott el a résztvevők megszavaztatása arról, hogy melyik volt az est bora. Nos, a befutó szoros küzdelemben a 2006-os cabernet franc lett, nem érdemtelenül.

A Borjour csapatának sikerült ismét egy jó kis helyet felfedezni, mely osztatlan sikert aratott a kóstolóközönség körében. Többen azóta már vissza is tértek a helyszínre vásárolni, enni-inni, borozni. Kíváncsian várjuk a következő Borjour extra rendezvényt, melyet a szervezők a helyszínen nagy titokzatossággal és ezáltal a kíváncsiságot nagyon felkeltve, a várakozásokat fokozva ajánlottak mindenki figyelmébe.