A Leonardo Pizzeria a Krúdyban van. Itt is volt egy állomásunk, viszont, hogy milyen bor illik pizza mellé, annak meghatározását meghagyom az erre szakosodott gourmand-oknak, én csirkét rendeltem. Bezerics Pogányvári Cserszegi Fűszeres 2009 – ez volt a bor. Roston sült csirkemell grapefruitos kevert salátával – ez volt az étel. A cserszegi fűszeres, ahogy a neve is sugallja, valóban egy fűszeres fajta; a piros tramini mintha lendületesebb lenne benne az irsai gyümölcsösségénél, de csak addig, amíg a grapefruitos zöldségek a számba nem kerülnek. Hol ez, hol amaz kerül előtérbe. Szeretem az efféle játékot. A csirke mindeközben kellően szaftos és puha; itt is jól főznek.

 

A „nyócker” blues kocsmája: Blues Étterem & Pub. Átlagosan ezernégyet kérnek egy nagy adag kajáért, ötszázat egy korsó sörért, három-háromhatvan a bornak decije. Igazi pinceklub, ingyenes koncertekkel, tipikus pub hangulattal. Amit kóstoltunk:  Bock Rosé 2010- Párolt jércecomb citrusos gyümölcsökkel, árpagyönggyel. A bor egy friss, üde cuvée, kékfrankos, portugieser és a két cabernet kvartettjével. Jellemzően virgonc savak és piros bogyós gyümölcsök ízben. A jércehús leomlik a csontjáról, a gyümölcsök ugyanakkor kellően roppanósak maradtak ahhoz, hogy minden íz jól kidomborodhasson. Az árpagyöngy állítólag igen elterjedt az olasz vidéki konyhában, nálunk kevésbé jellemző. Tudjuk miről van szó? Gersli – más néven. Kvázi az emberek madáreledele, ami nem egyenes ágon, de unokatestvére a kölesnek, meg a hajdinának. Valószínűleg a sajátságos textúrája miatt gondolta a chef, hogy rozé megy hozzá nem fehér. Nem tudom. El kell menni, ki kell próbálni, nem találgatni. Nothin’ but the blues!

 

A félszuterén szinten lévő néhai lakatosműhely helyén áll most a Don Leone. A főként olasz ízvilágú étteremben már kissé magasabb, de itt se "pesti árakkal" találkozunk: egy bélszín itt is háromezer forint alatt van. Jól bejáratott hely, a már megszokott törzsvendégekkel, délben menü: hatkilencvenért. 2008-as Bodri Pinot Noir-t kaptunk, rozé kacsamellel, rózsabors mártással és puliszkával. A bor illatában szépen felfedezhetőek a sima gyümölcsös, pinot-s aromák; fűszeresség és epresség egyvelege. Jó savak mellett szelíd tanninok, amelyek szépen engedik érvényesülni a bor zamatát. A kacsa épp akkor készült el. A hús állaga tökéletes. Azt tudjuk, hogy ez esetben a „rozé” jelző nem arra utal, hogy borral locsolták sütés közben, hanem a színre, végső soron az átsütés fokozatára? Akkor jó. Mindenesetre a hús borsossága mellett (vagy pont amiatt) kellemesen érvényesül a bor borsossága – és fordítva.

 

Nos, úgy tűnik a Mikszáth tér sem maradhatott romkocsma nélkül. Lampionok, lomtalanításból visszamaradt székek, borostyánnal futtatott tűzfal, keleti motívumok, harmonikaajtós budi, szóval: Mix Art. Az árak a földön járnak. Egy sörpadra ültünk le, 2008-as Vylyan Ördögöt kapunk vörösboros marhapofával, erdei gombás raguval és tarhonyával. Szokatlanul jó ételkínálat egy romkocsmától. Az Ördög, mint tudjuk, Zweigelt, Kadarka, Kékfrankos, Merlot összetételű. Illatában feketebogyós gyümölcsök és cigánymeggy, ízében szeder és ribizli. Itt már kezdünk eltelni, de azért lapátoljuk befelé a marhát rendesen. Ha legközelebb jövök ide, biztos, hogy ugyanezt kérem, csak akkor iszom a végén egy pálinkát is.

A következő állomásunk a Darshan Udvar. Itt még sosem jártam. Megkérdeztem a tulajt, állítólag több mint háromszáz embert le tudnak ültetni. Meglepően nagy és hangulatos terasz van a felső szinten, gyakorlatilag teljesen elrejtve a világ szeme elől. A középen egy baromi nagy rozsdabarna Buddha szobor ül lótuszban, de nem kell aggódni, ez nem az a hely, ahol levetetik veled a cipődet, és egészen biztos, hogy a szomszéd asztalnál sem fognak zsákruhás zöldpardonosok, vízipipázni. Jól átjárja a levegő, amire szükségünk is van, hogy szusszanhassunk egyet Szent Gaálék 2008-as Kadarissimo-ja, meg az erdei gyümölcsös mártással és krokettel körített őzpörkölt előtt. A bor az EU elnökség bora. Meg is értem. Egy temperamentumos kadarka válogatás, tele fűszerrel és tűzzel, akár a magyar konyha. Fajtajelleges és mély. Az őz nem is kívánhat jobbat.

Zárásként a Fiktív Pub-ba látogattunk el. A hely ipar- és fotóművészeti alkotásoknak és egyben egy remek konyhának ad otthont. A viszki és szivar kínálatuk egészen imponáló, de erről egy másik alkalommal. Németh Janó 2008-as Szekszárdi Cabernet Franc-ját kaptuk a poharunkba, hozzá- grillezett vaddisznó gerincet, mandulás burgonyafánkkal, áfonyalekvárral. A borban gazdag illataromák vegyülnek. Pirosbogyós gyümölcs, föld és dohány. Fiatal még a bor, ezt a savai is érzékeltetik, de szép jövő elébe néz. Ízében tölgyfa, csokoládé egészíti ki a gyümölcsösséget, amely a tányéron lévő áfonyalekvárral kifejezetten jól harmonizál. A vad húsa puha, de csúszik rá a bor rendesen. Megkérdezem milyen szivart ajánlanak a végére. Montecristo No. 4 – érkezik a válasz. Itt még ehhez is értenek. Kár, hogy nem dohányzom.