"Mindenki legyen jó" – mondták a főszervezők, Kiss Móni és Bérczes László a nagyharsányi megnyitón, s útnak indult a negyedik Ördögkatlan. A Szobor„park, a Vylyan terasz, s a villányi hegy szőlőlankáitól körbeölelt kis falvak - Kisharsány, Palkonya, Nagyharsány - minden talpalatnyi helye pincétől-padlásig megteltművészettel, élménnyel és sok-sok mosollyal, a poharak pedig többnyire borral.
Egy kisebb özönvíztől eltekintve még a nyár is visszatért, s a hamisítatlan katlan-hangulat ismét elvarázsolta mindenki szívét. A sok visszajáró fesztiválozó már tudja, oda kell költözni az ördög katlanjába, mert úgy lehet a legkevesebb programról lemaradni, közben ismerkedni a tájjal, a borokkal, a látogatókkal, a helyiekkel, s magukkal a fellépőkkel. Mert itt fontos a személyesség, az emberi lépték, a közösségi élmény, s a gondosan válogatott programkínálaton túl az ott és akkor születő művészeti események, a felejthetetlen találkozások adják a fesztivál igazi varázsát. (A videot a hirdetés után találja!)
Így eshet meg, hogy találkozunk Törőcsik Marival a színpadon és a nézőtéren; Jézus megjelenik a katlan buszon; Kisharsányban a mediawave üstben mindig fellángol egy örömzenélés; Kiss Tibi, mielőtt a mikrofonhoz lép, házat fest; a nagyharsányi nagyszínpadon a berini Budzillus a közönség sorai közül nézi végig a Besh o droM-ot; Kapa (Mucsi Zoltán) és társai sírt ásnak a Vylyan teraszon és ártatlan látogatókból rögtönzött temetési kórussal, sűrű káromkodások közepette végső nyugalomra helyeznek egy kiszolgált barrique hordót...
Aki nem hiszi, járjon utána.
Vagy nézze meg a VIDEÓt, amely a Vylyan teraszon készült: