Bor Cool Túra 2.0 - Spontán champagne

Fütő Bea, WSET Intermediate
2011. szeptember 13., Kedd 21:32

Az első Pezsgő és Champagne Kóstoló Fesztivál napján szerzőnk szintén a szénsavas élvezetek világába utazott, de ő nem a Gellérthegyen, hanem a belvárosban. Fütő Bea egy spontán champagne sort kóstolt végig. Érdeklődéssel olvastuk, hogy a gyümölcsös, barackos jegyekkel bíró italoktól hogyan jutott el az élesztős, briósos champagne-okig. Nézzék!

Augusztus 25. az I. Pezsgő és Champagne Kóstoló Fesztivál nagy napja. Én viszont belépő híján nem a Gellért-hegy felé veszem az irányt az irodából, hanem haza. Ennél szomorúbbat el sem tudnék képzelni, ha nem vidítana fel már önmagában az, hogy a champagne létezik. Az, hogy rá gondolok – a könnyedségére, a kifinomultságára – a hőség blokád alá vett fővárosban az egyetlen, ami jó érzéseket kelt bennem. És ezekre a pozitív rezgésekre bevillan egy emlék, egy beszélgetés, amikor először hallottam Hebenstreit Ádámnak, a Drop Shop egyik létrahozójának nevét.

A DropShopban így utánakérdezek, megismerhetem-e ma a champagne-ok elkötelezett rajongóját. A válasz nem túl bíztató, de teljesen mindegy, mert a perifériás látásom már megtalálta a polcon a champagne sort, és felfedezte a bárpult sarkán a letisztult, beépített hűtőtartályban, jeges vízben pihenő palackokat. Itt tényleg kóstolhatok egy-egy pohárral? Ettől most valahogy még melegebb lett.

hirdetés

Az egyetlen hátrány, hogy mivel a palackok akár több napja is nyitva voltak, a gondos kiegyenlítés ellenére a szénsav mennyiségét, finomságát, a buborékokat nem tudtam pontosan értékelni.

Az Ayala Brut Mayeur gyümölcsös, friss barack illata igazán kedves fogadtatás, könnyen leragadnék mellette az üdesége és letisztultsága miatt. Az alap cuvée-k nagy figyelmet érdemelnek, sokan úgy tartják, ezek fejezik ki leginkább egy-egy champagne-i ház stílusát. A Piper-Heidsieck Brut Cuvée-je például már megjelenésében is markáns, piros-arany címkéjével és a sok határozott, nyomtatott nagybetűvel. Élesztős, intenzív illat, hűvösebb, citrusos jegyekkel. Kóstoláskor ropogós savak és komplexitás adja meg a 24 hónapig palackban érlelt klasszikus határozott eleganciáját (az Ayala visszafogott harmóniájához képest kifejezetten maszkulin vonal, talán a pinot noir hangsúlyos házasítás miatt). Stílus és champagne – ez mindig nagy találkozás, ami a tervezőket is megihleti. Ezúton üdvözlöm az idén tavasszal, Jean Paul Gaultier ötletéből született, ’halászháló harisnyába’, maszkba, és csokornyakkendőbe öltözött üveg dekadens zsenialitását, bár számomra a maison legemlékezetesebb design momentuma a Viktor & Rolf tervezőpáros feje tetejére állított rosé palackja marad.

A nagy kedvencről Barnaut Edmond Cuvée-je tereli el a figyelmem olyan kirobbanó autolízises, élesztős illatjeggyel, ami a Gosset ház stílusát idézi fel bennem. Kevés vanília és virágméz árnyalja ezt a briós és aszalt barack illatot, ami később, a már üres pohárban csak tovább erősödik. Az élesztő bőséges, demonstálja a hosszú érlelési folyamatot az első kortyban, de a citrusok és méz mellett a pörkölt aroma itt nálam már átlépi a határvonalat. 2006-os, kiemelkedően jó évjáratban szüretelt champagne-nál, és egyáltalán, ennél a nagyon különleges műfajnál mindig találkozok valami új, szokatlan benyomással – ezért esélyt adok annak, hogy egyszer még rajongani fogok érte. A gyémántot (a tökéletes egyensúlyt) addig is Billecart-Salmon Blanc de Blancs, Grand Cru pezsgőjében találom meg. „Nagyon friss”, ezt húztam alá a VinCe márciusi mesterkurzusán a jegyzeteimben (talán maga Denis Roland Billecart nyilatkoztatta ki), és most ezt fedezem fel újra nagy örömmel. Az élesztő itt visszafogott, épphogy egy kis kenyérhéj, amíg a zamatos alma és citrom nagyon szépen vezeti az érzeteket. A sav pont olyan játékos, ahogy a zöldalma zamatához ezt szeretném. Amitől még inkább megkapaszkodok a bárpultban, az a pezsgő nem várt módon, hosszan kitartó, telt íze egy érintésnyi mézzel és virággal. Ez megadja a komplexitását. Így legyen kerek a világ.