Sokat javult a szervezés, volt ajándék születésnaposoknak, korán érkezőknek, 20 éves születésnapi torta, amelyért kilométeres sorok álltak, így nem kóstoltuk, nem tudjuk milyenre sikerült, de biztos finom lett. Az ételkínálat évről-évre javul, a „Francia kapcsolat” ételstandja nagyon rendben volt, a sajtosok kínálata és árai is elviselhetőeknek tűntek, jó minőségűre sikerült a kóstolópohár. A biztonsági őrök az első napi szigorúság után a többi napon szerencsére átlátták a helyzetből fakadó előnyöket, így a zárás időpontját is rugalmasabban kezelték, tisztességes plusz forgalmat generálva ezáltal, mind a kiállítóknak, mind a szervezőknek. Ha már itt tartunk, az illetékeseknek el kéne gondolkodni azon, hogy nem kéne hivatalosan 23 órakor bezárni, hanem még ezt tolni lehetne 1-2 órával későbbre. Ez más, ugyancsak a Várba szervezett fesztiváloknál már működik, akkor miért ne működhetne itt is. Látszik, hogy az érdeklődés akkora, hogy nem lehet kitalálni olyan riasztó áron adott belépőjegyet, amellyel nem jön be akkora vendégsereg, ami már nem fér el és zsúfoltság érzést kelt. Láttunk „megtelt táblát” is, bizony rekedtek kívül is vendégek. A hely fizikai méretének növelése erősen korlátos, így célszerű lenne időben kitolni a jövőben a dolgot.

 

Voltak azért problémák is. A mosdók száma továbbra is kevés. Nincs megfelelő ásványvizes stand, a 300 Ft-ért árult fél literes víz eléggé rablás gyanús sztori. Este az ételárusokhoz nem lehet odaférni, leülni esélytelen, sokan állva fogyasztják el a nagy nehezen megszerzett zsákmányt, majd pedig szeméthegyek maradnak utánuk a földön, ennek talán legdurvább példája a „Villányi soron” volt látható szinte minden nap. A vendég ország idén Franciaország volt, melyet hatalmas reményekkel vártam. A borvilág egyik ikon országáról van szó, ha borról beszélünk, az emberek többségének ez az ország ugrik be elsőként. Azt hittem, hogy majd hosszú órákat fogok időzni standjaiknál. Sajnos nem így lett, kínálatuk a Borfesztivál legnagyobb csalódása volt. A standokon káosz volt, a kiszolgáló személyzet nem értett a borokhoz, franciául jól beszélő egyetemisták voltak, a fő kritérium tehát nem a borokhoz való értés, hanem a jó francia nyelvtudás volt, ennek megfelelően egyetlen borral kapcsolatos kérdésemre sem tudtak válaszolni. A borok egy része már a szombatot sem érte meg, elfogyott az összes, például az elzásziakból egyetlen palack sem maradt, egyetlen fajtából sem. Láthatóan nem készültek ekkora érdeklődésre, gyorsan hoztak mást, ami az eredeti kóstolólapon rajta sem volt. Hirtelen előkerült egy kis papír, apró betűkkel, hogy mik azok, de mire megnéztem volna, kivették a kezemből, hogy másnak is kell, mert csak egy példány van belőle. A borok általában rosszul voltak hűtve, melegek voltak. A kínálat pedig nem tükrözte sem az ország borvidékeit, sem az egyes borvidékek jellegzetes borválasztékát. Konzultálni kellett volna valamelyik hazai importőrrel, szakértővel, borkereskedő céggel a szortiment összerakásáról. Egy általam most megnevezni nem kívánt borkereskedő cégnek csak a jelenlegi portfóliója sokkal erősebb az itt látottaknál. Nem volt semmi tájékoztató anyag, szóróanyag a francia borvidékekről, fajtákról, hogy a borfesztivál laikus része is legalább el tudja helyezni, hogy mit iszik, és az honnét származik.

De térjünk rá a pozitív élményeikre, a borokra, merthogy azokból végtelen volt a kínálat, mondhatnám szokás szerint. Látszik, hogy a Borfesztiválon itt lenni rangot jelent, mindenki jönni akar, aki nem került be idén az jönne jövőre. Amely magyar pincék eddig tudatosan távolmaradtak, most már azok is igyekeznek saját standon nyomulni, jelen lenni. Sok emberben az az érzés alakul ki, hogy „aki ezen a borfesztiválon nincs itt, az nincs is”, mármint a fogyasztók számára láthatatlan. Így a kínálat évről-évre erősebb, bővül, a szervezők szerint idén elérte a közel ötezer(!!!) féle bort. Ezt átlátni nem egyszerű, nagyon erős tervezést, rákészülést igényel, hogy az ember a limitált fogyasztási kapacitásával hová menjen kóstolni. Lelkes boros csapatunk mind az öt nap kint volt, próbálkoztunk többféle stratégiával, csapatosan kóstolva, több részre oszolva egyénileg, de még ez is csak az ötezer tételes kínálat töredékének tesztelését tette számunkra lehetővé. Gondosan megtervezett, csoportosított napra lebontott listákkal próbáltuk becserkészni a célpontjainkat, ámde jött a szokásos forgatókönyv. Folyton ismerősökbe botlottunk, akiktől csak a „gyere hozzánk is kóstolni” mondat hangzott el, és máris eltértünk az aznapra szánt tervünktől. Időnként koncepciót követve kóstoltunk, máskor engedve az ismerősök csábításának csapongtunk. Ennek eredménye az lett, hogy sok előre be nem tervezett bort is teszteltünk, míg másról le kellett mondanunk. Személy szerint az öt nap alatt körülbelül kétszáz fajtát sikerült kóstolnom, de társaim sem térhettek el sokkal ettől. Természetesen lehetetlen ezekről mindről részletesen írni, így most csak az általam kóstolt kb. kétszázból válogatom ki a számomra legérdekesebbeket, és már most előre elnézést kérek azoktól, akiknek megígértem, hogy szerepelni fognak a leírásomban, aztán meg mégsem találják magukat. Lássuk tehát őket, az általam önkényesen felállított kategóriákba rendezve:

Új felfedezettek

Ezekből is volt rendesen, csak kapkodtam a fejem, új pincék eddig ismeretlen tételei, sokan. Néhány számomra legérdekesebb tétel a következő volt: A Pajzos Zempléni Chardonnay 2009 Sárospatakról a Megyer dűlőből származik, reduktív erjesztésű bor, mely kapott öt hónap fahordós érlelést is. Ez utóbbi igen jól áll neki, virágos, picit mézes, gyümölcsös karakterisztikájú bor, lágyabb savakkal, közepesnél hosszabb utóízzel, remek ár-érték aránnyal. Egy ifjú titán Mórról, a Vécsei pince 2009-es Móri ezerjója a borvidék fő fajtájából készült könnyedebb, gyümölcsösebb, populárisabb, jól iható verzió. A somlói Várkapitány pincészet borait még nem kóstoltam, most a teljes sort sikerült tesztelni, új feltörekvő pincéről van szó, mostanában elkészült illetve folyamatban lévő nagy beruházásokkal. Ebbe a kategóriába bármelyik boruk beférne, egységes jól letisztult szortiment, juhfark, olaszrizling, furmint, tramini. Mégsem ezekről írok, hanem egy teljesen egyedi borukról, a 2008-as sárgamuskotályról, mert ez nem Somló jellemző fajtája. Klasszikus muskotályos illatjegyek, meglepően intenzíven, de a Somló ásványossága is benne van, ízben lágyabb, krémesebb, töményebb testesebb, ugyanakkor lágyabb savai és könnyedebb alkoholja fogyasztóbarátabbá teszi. A tokaji Szent Tamás pince szintén új pince, olyan borászok nevével fémjelezve, mint Balassa István és ifj. Szepsy. Száraz borokban nagyon erősek, közülük is nekem a Percze Furmint 2009 tetszett a legjobban. Egy évig érett 300 literes új tölgyfahordóban, ásványos dominancia mellett virágok, kis gyümölcsösség, nagyon szép savak, koncentráció, kifinomultság, és hosszú-hosszú utóíz jellemzi. És egy igazi különlegesség ezen sor végére, a Kreinbacher Somlói palackos erjesztésű brut pezsgője, 80% furmint, 20% chardonnay. Meglepően izgalmas, krémes, testes, egész szájat betöltő, bizsergető, benne a mineralitás adta újdonsággal, remek savakkal, lendülettel, hosszú utóízzel.

Ásványos álmok

Természetesen Somló, Tokaj és a Balaton északi partja. Erős mezőny volt mindegyikből szerencsére. Azokban a pillanatokban kóstoltam ezeket, amikor még viszonylag kevesebb volt a látogató, könnyebben el lehetett mélyedni a borok rejtelmeiben, beszélgetni lehetett gazdáikkal. Orbán Gergő Balatonrendesen gazdálkodik, főleg szürkebarát és chardonnay adja a szortimentjét, ezekből a két csúcsbort emelném ki. Mindkettő battonage technológiával készült fajtabor egy tiszta chardonnay és egy tiszta szürkebarát. A technológiából fakadóan mindkettő rendkívül krémes, koncentrált testes, a chardonnay kicsit gyümölcsösebb, a szürkebarát kicsit ásványosabb. A tokaji Disznókő pince 2008-as száraz hárslevelűjéből intenzív gyümölcsös, hársmézes illatok bújnak elő kóstolva krémes, virágos, mézes karakterét masszív savak tartják egyensúlyban. A szintén tokaji Lenkey Géza 2007-es száraz Úrágya-Köves bora 60%-ban hárslevelű és 40%-ban furmint alkotta házasítás. Géza remek száraz borsort hozott a fesztiválra, melynek minden tétele hosszabb írást érdemelne. Azért erre esett a választásom, mert ez egy kevésbé populáris, kicsit elgondolkodtatóbb bor, borzasztó erős ásványos dominanciával illatban és ízben is, markáns, lendületes savakkal, hosszú utóízével egy igazán izgalmas, karakteres, amolyan „férfias” bor. Somlóról Kreinbacher pince 2009-es Öreg Tőkék bora 60% olaszrizling, 20% hárslevelű és 20% furmint. Ebben is az ásványos, minerális jegy az uralkodó, de a hárs ad neki egy kis kedvességet, lágyságot, hársvirágos, hársmézes illatot és ízvilágot, jól ihatóságot.

Syrah sor

Amikor a fesztiválon jöttem-mentem, még nem gondoltam, hogy annyi új és érdekes syraht/shirazt fogok inni, amit egy sorba rendezve be lehet mutatni, a köztük lévő különbségeket kidomborítva. A gyöngyöstarjáni Németh Attila Gábor 2008-as Barnatanya syrah-ja roppant érdekes és izgalmas, egyedi, világosabb színű, illatában főleg a fűszeresség dominál, mögötte gyümölcsökkel. Kóstolva sem tűnik nagy testű, mindent maga alá döntő bornak, de rendkívül komplex íze, hosszan megmarad, mérsékelt savai kedvessé teszik, tán csak a 14%-os alkoholja fűt a korty végén. Abszolút egyedi a Kreinbacher somlói 2009-es syrah-ja is, ami Somlón nem is engedélyezett fajta, így csak tájborként hozható forgalomba. Színe halvány rubin, szinte átlátszó, intenzív illatában elsőre sok fűszer, főleg bors, aztán a somlói mineralitás izgalma és egyedisége, ízben is ezek játszanak egymással, hol az egyik, hol a másik kerekedik felül, érdekes, izgalmas, egyedi bor. Egy igazi érdekesség, kuriózum a Vécsei pince móri 2009-es syrah-ja is, egy újabb vörös egy újabb fehérboros vidékről. Kis tételszámban készült, remekre sikerült bor, mely mindössze pár hónap barrik hordós érlelést kapott, ennek ellenére illatban és ízben is csokis, dohányos jegyekkel nyit, majd megjelenik egy gyümölcsös, aztán fűszeres vonal is benne. Közepes test, moderált alkohol és savak, egyensúly, egyediség, hosszú utóíz, remek, kár hogy csak a pincénél kapható, és hogy csak kevés van belőle. A soproni Pfneiszl lányok Vad dolog (Wild thing) névre hallgató 2006-os shiraz bora dűlőválogatott tételekből, 20 hónap barrik hordós érlelést kapott. Illata komplex, fekete bogyós gyümölcsös, fűszeres, kis fahéj, bors. Kóstolva is a komplexitás a legszembetűnőbb benne, sok-sok gyümölcs, tejcsoki, fűszerek, teste nem brutális, a közepesnél csak picit nagyobb, a tanninok sem tolakodóak, elsimultak, a savak kiválóak, a 14%-os alkohol sem fűt, hosszú-hosszú utóíz, egyensúly jellemzi. A Takler pince 2008-as syrah reserve bora besöpört jó néhány nagydíjat az elmúlt időben. Nagy, 500 literes tölgyhordóban érett 18 hónapot, színe sötét, szinte átláthatatlan, fantasztikusan komplex fűszeres, gyümölcsös, lekváros illat- és ízjegyekkel, bársonyos tanninokkal, komplexitással, végtelen hosszú utóízzel. Abbahagyhatatlan, megunhatatlan.

Újvilági csodák - külföldi kedvencek

A nem magyar borokból is meglehetősen széles kínálat várta a rajongókat. Bármennyire is szerettem volna szinte mindegyikhez eljutni, ez sajnos csak két helyre sikerült, de még ott sem tudtam mindent megnézni, amit elterveztem. Az egyik helyszín az Újvilági borok háza, ahol ritkaságok tömege található, melyből egy nagyon erős dél-amerikai sort sikerült végig kóstolom. A chilei Viu Manent Secreto 2007-es syrah-ja sötét rubin színű, sűrű, még némi bíboros beütéssel. Illatban először sok-sok fűszer, aztán fekete bogyós gyümölcsök, majd kávé és csoki. Kóstolva is ezek dominálnak benne, rengeteg tannin, talán kicsit sok is, és még nem simult el teljesen, nagyon hosszú utóíz, komplex nagy anyag, a végén kicsit fűt az alkohol, de nem vészesen. A szomszéd országból, Argentínából következett a Xumek malbec 2005, mely szintén, sűrű, sötét rubin színű, átláthatatlan. Ízben intenzíven gyümölcsös illattal nyit, főleg sok-sok mála, aztán fekete bogyósok is megjelennek. Kóstolva testes, izgalmas, gyümölcsös, nagyon szép hordóhasználtra utaló aromák, hosszú lecsengés, kicsit sok alkohollal a végén. Átlépünk Brazíliába, ahonnét az Agnus 2008-as cabernet sauvignont vesszük mélyebben górcső alá. Illatban itt is a gyümölcsök dominálnak, de ahhoz képeszt, hogy a bor még viszonylag fiatal, a friss üde vonal helyett már egy töményebb lekvárosabb gyümölcsösséggel találkozunk. Nagyon szép savak, testes, az alkohol sem lóg ki, hatalmas koncentráció, hosszú utóíz, sok tannin, de rögtön valami komoly ételt is kíván. A következő ország Uruguay, ahonnét természetesen tannat-ot kóstoltam, mégpedig a Gimenez Mendez 2007-es Reserve tannat-ját. Brutálisan sötét, szinte fekete színű, illatában fűszerek, kis konyakos, lekváros, fekete bogyós gyümölcsös jegyek, melyek ízben is dominálnak. Borzasztó tömény, vastag, testes bor, sok tanninnal, magas alkohollal, szép savakkal, de ezek mégis egyensúlyt alkotnak. Fantasztikus, de egy pohárnál többet nehéz belőle meginni. A másik hely, hol remek külföldi borsor volt, és ahol meglehetősen sok fajtát sikerült is belőlük kipróbálni, az a WineAge standja volt. Remek chilei sauvignon blanc-okat hoztak, melyek a nagy melegben is szomjoltóak voltak. Az chilei Errazuriz pincétől pedig három egészen kiváló bort adtak bevezető áron egy carmenere-t, egy cabernet-t és egy sangiovese-t. Most viszont csak egy borukat emelném ki az Errazuriz egyik csúcsborát, a Don Maximiano 2006. Összetételét tekintve főleg cabernet sauvignon (82%), kicsit megbolondítva 8% cabernet franc-nal, 5% petit verdot-val és 5% syrah-val. A mély rubin színű borból intenzíven árad az illatok komplex kavalkádja: csoki, kávé, feketebogyós gyümölcsök, vanília, fűszerek. Kóstolva is rendkívül sokrétű, étcsoki, gyümölcsök, főleg cassis, nyelvet simogató bársonyos tanninok, lágy savak, nagy test, tömény elegancia, egyensúly, komplexitás, nagyon hosszú utóíz, remek bor.

Nagyágyúk

Ebben a kategóriában most csak néhány valóban nagyon komoly vörösborról tennék említést, a felsoroltak sokszorosát is be lehetett volna tenni a sorba. A szekszárdi Mészáros pince csúcs cuvée-je az Ohmerops névre hallgat, melynek 2007-es évjáratát hozták el. Klasszikus bordeaux-i házasítás, 40% merlot, 40% cabernet franc és 20% cabernet sauvignon. Intenzív illatában rengeteg feketebogyós gyümölcs, szilva és kökény, szolidabb csokis, vaníliás jegyekkel kiegészülve. Kóstolva nagy test, sok és elsimult tannin, rengeteg gyümölcs, egyensúly, komplexitás. Úgy nagy, hogy közben nem telít el, a második pohárral is azonnal kívánja az ember. A villányi vörös nagyborok közül ezúttal egy kevésbé ismertet választottam, Günzer Zoltán 2007-es Ördögárok cuvée-jét, amely 60% merlot, 30% cabernet franc és 10% cabernet sauvignon. Az egyik legjobb fekvésű villányi dűlőből származó merlot hangsúlyos bordeaux-i cuvée, mely intenzív illatában feketeribizli, áfonya, szilva és étcsokis jegyek fonódnak össze. Kóstolva is a gyümölcsösség jön belőle elsősorban, amely azonban kezd kicsit töményebbé, lekvárosabbá válni, nagyon szép savakkal és rengeteg tanninnal borítja be ízlelőbimbóinkat, testes, komplex bor, nagyon hosszú lecsengéssel. És hogy más fajtából is lehet csúcsbort készíteni, arra remek példa a soproni Pfneiszl pince Mesés névre hallgató 2003-as magnum palackos kékfrankosa. A palack egy gyönyörű fadobozba van beágyazva, melyet egy aranyszínű lakattal zártak le, művészileg sem utolsó élmény. A bor 4 hordóban töltött év után még 3,5 éves palackos érlelést kapott. A poharunkba szagolva egyből felismerhető, hogy nem akármilyen nedű került bele, hanem egy kiváló évjárat abszolút csúcsbora. Színe mély rubin, öregedés jeleinek nyoma sincs, kirobbanóan gyümölcsös, buja, megrészegítő illattal támad. Ízben is a gyümölcsök uralják, sok meggy, erdei gyümölcsök, konyakmeggy, kevés fűszeresség. Testes, komplex, remek savakkal, gyönyörűen integrált, bársonyos tanninokkal, végtelen hosszú utóízzel.

Édes élmények

A végére hagytam az édes borokat, melynél szintén a bőség zavarával küzdött a kóstoló, már csak tokajiból szinte végtelen volt a kínálat, és más standokon is akadtak remek késői szüretek, jégborok, egyedi alkotások. Lenkey Géza 2002-es 5 puttonyos aszúja a mádi Bomboly-dűlőből származik, készítése során az aszútésztát hárslevelű újborba tették. Nagyon intenzív, mézes, üde, friss barackos illattal azonnal leveszi a kóstolót a lábáról. Kóstolva a hársmézes jegyek mellett aszalt kajszibarack, a 154 g/l cukor ellenére nem kelt túl édes érzetet, a 9,2 g/l-es savak remekül tartják egyensúlyban, nagyon itatja magát. A Pannon Tokaj 2004-es 6 puttonyos aszúja gyönyörű halvány arany színnel fogad, illatában méz, botritisz és némi kis citrusosság. Kóstolva nagyon intenzív kajszibarackos, aszalt barackos jegyek, mellette nagyon finom lágy mézesség. A 160 g/l maradékcukor remek egyensúlyt alkot a határozott savakkal és a viszonylag szolid 11% körüli alkohollal. Krémes, gazdag, rendkívül hosszú, szinte végtelennek tűnő utóíz. A gyöngyöstarjáni Németh Attila Gábor sárgamuskotályairól a kóstolók ódákat zengnek, már a kisebbik testvér a 2009-es Diósi Sárgamuskotály is nagyon könnyen leveszi a lábáról az ember fiát, de főleg lányát, hiszen a 151 g/l cukor mellé nagyon könnyű savak (5,5 g/l) és 9,8%-as alkohol társul. Ezáltal a bor egy könnyű, üde, friss benyomást kelt, nagyon intenzív muskotályos illattal, üde, fehér húsú gyümölcsökkel, ananásszal, barackkal, pici mézzel és hosszú utóízzel. A „nagyobbik testvér” a Hanna 2008-as muskotály illatában kandírozott gyümölcsök, méz, kóstolva a 215 g/l maradékcukra mindent visz, a savak szépek, de a bor lágy összképet mutat, végtelen hosszú finom, könnyed lecsengéssel. A pohárból elfogyasztás után is nagyon hosszan jön az illata, remek kompozíció. Végül pedig a francia vendégstandról egy olyan bor, amely azért említést érdemel, egy 2009-es Sauternes a Duval&Blanchet borászattól. Érezhetően más világ, mint Tokaj, sokkal magasabb alkohol, 14%, és ehhez mérten alacsonyabb maradékcukorral. 100% semillon fajtából készült, barackos, aszalt, kandírozott gyümölcsös illattal és ízzel, nem túl komplex, de jó ivású bor. Ha ez alapján francia bor alapján kéne dönteni, akkor igyunk inkább tokajit, jobban járunk.

Röviden, vagy inkább hosszan számomra ez volt a Borfesztivál idén. Illetve ennél több, és elnézést kérek azoktól a borászoktól, akiknél kóstoltam, és megígértem, hogy írok róluk, de nem fértek be, szintúgy azoktól, akiknek meg csak megígértem, hogy megyek, és idő valamint kapacitás hiányában már oda sem értem. Igyekszem mindezeket a bepótolni, mert bizony a feladat adott, szinte tömegével jönnek az új szebbnél-szebb borok, új pincék tűnnek fel, eddig elképzelhetetlennek tűnő fajtákkal rukkolnak elő bizonyos borvidékekről. A Borfesztivál mindennek az esszenciája, gyűjtőhelye, ahol a legtöbb bor és borász koncentrálódik egy helyen. Ezért ezt a fesztivált nem szabad kihagyni, egyik évben sem, mindegy milyen az időjárás. Ha valaki egy évben csak egy borfesztiválra mehetne, tudna eljutni, akkor mindenképp a Budavári Borfesztivált válassza. Rekordok dőltek idén, de már most várjuk a jövő évit!