A delirium tremens kialakulása a központi idegrendszeri információáramlás módosításán alapszik, amely a hosszantartó alkoholhatás miatt fejlődik ki, az agyi működésekben kiemelkedő szerepet játszó egyik receptor károsításával.

Ha a szervezetbe bekerülő alkohol mennyisége csökken, a sejtek közti információáramlás kialakult egyensúlya megbomlik, mely végső soron a központi idegrendszer működészavarát, illetve a szimpatikus rendszer fokozott aktivációját eredményezi.

Az italozás hirtelen felfüggesztése jelentősen hozzájárul a klinikai tünetek kialakulásához. A kórkép gyakoriságára jellemző, hogy az alkoholmegvonásos szindrómák átlagosan 5 százaléka torkollik delirium tremensbe. A terápia nélküli esetek 35 százaléka halálos kimenetelű, míg a kezelés az arányt 5 százalékra képes leszorítani.

 

A tünetek az utolsó alkoholfogyasztás után néhány órával kezdődnek, ám a tünetegyüttes csak 48-72 óra múlva bontakozik ki. Nagyon fontos ugyanakkor, hogy kezdetektől orvosi felügyelet alatt álljon a beteg, mivel így a későbbi életveszély kivédhető, csökkenthető.

A tünetek sokfélék lehetnek, és felismerése a kórelőzmény ismerete nélkül gyakran okoz problémát a gyakorló orvosok számára. Az otthon kialakuló delirium tremens (főleg ha első alkalommal lép föl) legtöbbször nagyon megijeszti a családtagokat, akik az alkoholos előéletet megemlítve mutathatnak rá a diagnózisra.

A delirium tremens főbb tünetei a következők: izomrángás, remegés (tremor), irritábilitás, alvászavarok (álmatlanság). A hányinger, hányás általános, gyakran a fellépő szövődményeket jelzi. Hallucinációk jelentkeznek, melyek látási, hallás és szaglási téves észlelésekből állnak: a beteg olyan dolgokat lát, hall és olyan szagokat érez, amik nincsenek jelen. Jellemző a gondolkodás rendezetlensége, a dezorientáció, a nyugtalanság, a zavartság; a beteg agresszív lehet.

A fizikális eltérések közül jellemzőek: szapora pulzus, láz, vérnyomás emelkedés, szapora levegővételek. Nem lehet elégszer hangsúlyozni a beteg mihamarabbi kórházba szállítását, mert kezelés nélkül az állapot gyorsan romlik.

Lehetséges szövődmény, társuló kórkép lehet a tüdőgyulladás, szívritmuszavarok, gyomornyálkahártya-, máj-, és hasnyálmirigygyulladás.

A kezelés kórházi körülmények között történik, ideális esetben intenzív osztályos elhelyezéssel, hiszen a folyamatos monitorozás és a beavatkozás lehetőségének biztosítása a delirium tremens esetében életet menthet.

A kezelés pillérei az infúziók és a szedatív-nyugtató hatású gyógyszerek (leggyakrabban benzodiazepinek) alkalmazása.

Nagyon fontos szempont a felborult anyagcsere, a só-víz és a sav-bázis háztartás rendezése. Kiemelkedő szerep jut a tápanyagoknak és vitaminoknak, mint a szőlőcukor, a B1-vitamin, a folsav (ez utóbbiak a központi idegrendszer károsodásának ellensúlyozására szolgálnak).

A beteg a delirium tremens lezajlása után rehabilitációt igényel, alkoholfüggőségének kezelése céljából.