Csokoládéba csöppentünk

Borászportál
2017. június 13., 00:00


Telt házzal és óriási sikerrel tartotta meg a Borkollégium az első csokoládé- és borkóstoló tanfolyamát. A kurzus előadóit és a résztvevőket egyaránt magával ragadta a csokoládé iránti szenvedély és a borokkal alkotott párosítások izgalma.
Csokoládéba csöppentünk
A tanfolyam előtt külön felhívták a figyelmünket, hogy a kóstoló előtt érdemes visszafogottan vacsorázni; ezt most egy banán formájában sikerült megejtenünk. Valljuk be, ez tényleg mértékletes, de a kóstolót követően azt kell mondjuk, épp elégséges volt.
 
A terembe lépve csak vágyakozó tekinteteket láttunk. A résztvevők még az első sorban is igyekeztek visszafogni gyermeki „ide nekem az összes csokit” énjüket és értő figyelemmel kóstolták a borokat és a bonbonokat. Kicsit olyan volt, mintha belecsöppentünk volna a Csokoládé című film műhelyébe, hiszen Sabján Evelin, a Costes étterem fiatal cukrásza ugyanolyan szakértelemmel és odaadással keverte a csokicsodákat előttünk. Bár azt elfelejtettem megkérdezni, hogy ő is szokott-e titokban vágyfokozó csokoládékat készíteni, mint ahogyan azt a filmben láthattuk... de abban szinte biztos vagyok, hogy képes rá.  
 
 
A Süß – Édes Életet 2014-ben alapította Juhász Lilla, aki – ahogyan ez lenni szokott – először „csak” szerelemből, lelkesedésből foglalkozott a cukrászati termékek készítésével. S lám, három év alatt hová fejlődött! Alkoholos bonbonjaikba kizárólag magyar termékeket használnak, a tokaji Basilicus és Hétszőlő borászatokkal, a villányi Malatinszky, a szekszárdi Dúzsi pincészettel, valamint a Nobilis pálinkaházzal kezdtek el együttműködést kialakítani. 

Az adott borokhoz Angerman László sommelier (Tanti) által párosított bonbonok a helyszínen, a szemünk előtt készültek el. Az első egy klasszikus párosítás volt: meggybor, meggyes bonbonnal (sokak kedvence volt). A második poharunkba csepegetett nedű egy birs gyümölcsbor volt, birsborral töltött bonbonnal: ez a párosítás is az égben köttetett, ráadásul unikális mivolta miatt mindenképpen telitalálat volt.
 
Tusják Milán, aki a Cruxx birs- és meggyborokkal járult hozzá az estéhez, a következőket mondta: "Nem nagyon tudtam elképzelni, hogy a birs és a csokoládé hogyan tud egymáshoz kapcsolódni. Nagy meglepetésre, talán ez volt a legjobb csoki-bor párosítás, legalábbis az én véleményem szerint. A friss, citrusos íz és a bonbon külső csokoládérétege gyönyörűen olvadt egymásba."  
 
Íme a teljes sorrend – bizony, ezekhez mind lehet tökéletes bonbont készíteni.
 
1. Cruxx Gemina Meggybor
2. Dúzsi Kékfrankos 2013
3. Cruxx Gemina Birsbor
4. Malatinszky Noblesse Cabernet Franc 2011
5. Basilicus Szamorodni

 
Juhász Lilla azt is elmesélte nekünk, hogy hogyan is történik a borhoz tervezett csokik megálmodása. Amikor megérkezik egy adott bor – mondjuk Dúzsi Tomiéktól a Kékfrankos 2013 –, akkor először is elolvassa, hogy pontosan mi van a címkére írva. Majd utánajár, hogy milyen ízjegyek vannak még a borban, milyen más aromákat hordoz egyébként a fajta, mi jellemző a termőhelyre, végül pedig mindebből összeáll a kép.
 
A kékfrankos esetében a pirosgybogyós gyümölcsök a leginkább jellemzőek, így volt választásom a cseresznye, meggy, ribizli és málna közül.
 
Amint megvan a fő gyümölcsös irányvonal, jöhet a fűszerek hozzáigazítása, illetve végül maga az összekóstolás. Lilla néhány példát is megosztott velünk, miszerint válasszunk:
 
  • körtéhez kakukkfüvet
  • pirosbogyós gyümölcsökhöz borsot
  • mangóhoz zöldfűszereket
 
Persze mi Angerman Lászlót (a.k.a Öcsit), a 2016-os Év Sommelier-jét is kikérdeztük. Megtudtuk, hogy ilyen esetekben, a borok válogatásánál mindenképpen fontos faktor az izgalom. Hiszen ki lenne kíváncsi unalmas párosítsokra? Érdemes tehát ellentétes ízvilágokat ütköztetni, ezért is választották a birs határozott, húsos, férfias karakterét a meggy elegáns, illatos és szép savú bora mellé. A terroir bemutatására Malatinszky Csaba 2012-es cabernet franc-ja volt a tökéletes választás, a maga szilvás, masszív, szinte fekete színű tételével. A kékfrankos könnyedségét, virágos jellegét mindenképpen a sor elejére álmodta meg előadónk, miközben ezzel a Villány és Szekszárd közti különbségek is megmutatkozhatnak. A sor végére pedig - ezzel méltó helyét elfoglalva - a harmonikus és egyensúlyos Basilicus szamorodni került.
 
A nap végén pedig átadásra kerültek a hőn áhított oklevelek is, amelyeket (talán az isteni csokoládéktól fellelkesülve) extra széles mosollyal vettünk át.
Winelovers borok az olvasás mellé