Sokan voltak, de jól el lehetett férni, lehetett beszélgetni a borászokkal, lehetett kóstolni, jegyzetelni, értékelni, beszélni évjáratokról, stílusokról, borokról. Na és persze az Év borászának frissen kiosztott 2010-es díjról, a jelöltekről...
A húzónevek kétségkívül a
Malatinszky, a Disznókő pince és Gere Tamás voltak, de sokan kíváncsiak voltak, a badacsonyi Borbély pincére, az egri Simon Józsefre és Sike Tamásra, a két szekszárdi nagyobb cégre, a Szent Gaál és a Baron von Twickel pincékre is. Somlót Spiegelberg István képviselte, Villányból eljött két feltörekvő pince, a Herger és Lelovits Tamás. Míg Tokajból bemutatkozott a Majoros birtok és egy teljesen új borászat, a Kovács Grand Cru.
Fehérekből erős volt a felhozatal, így azokat mélyebb elemzés alá lehetett venni.
A badacsonyi Borbély pince boraival kezdtük. Borbély Tamás 3 száraz selection tételt hozott: a 2009-es Bácsi dűlős olaszrizlinget, a szintén 2009-es csobánci Kőmagas dűlő rajnai rizlingjét, valamint egy Gulács és Csobánc 2008-as kéknyelűt.
Most nekem a három közül az olaszrizling tetszett a legjobban, gyümölcsös, minerális, lendületes savakkal, egyensúllyal, minden rendben van vele.
A rajnai rizling is kezdi egyre jobban megtalálni a helyét ezen a borvidéken, egyre több kiemelkedő tétel készül belőle, ez is nagyon jól sikerült példány, még a savak és a mineralitás dominál benne, de ahhoz képest, hogy fiatal bor, már pici petrolos jegy is felfedezhető volt.
A kéknyelűt egyértelműen a savak vezérlik, de a 13-as alkohol és beltartalom jól egyensúlyozza, ezt a fajtát egyszerűen nem szabad kihagyni, ha valaki badacsonyit kóstol.
Következett a sorban két édes bor, a kései szüretelésű 2008-as szürkebarát és a szintén 2008-as olaszrizling jégbor.
A szürkebarát részben botritiszes szőlőből készült, 91 g/l cukortartalma ellenére egyáltalán nem édes érzetű, a 13-as alkohol és a 7,1 g/l-es sav nagyon szép egyensúlyban tartja, nagyon tömény olajos vastag, izmos bor, nem túl édes desszertekhez, de önmagában is kiváló.
A jégbor fantasztikus élményt nyújt, december 31-én szüretelték, 153 g/l- es cukortartalma és 7,8 g/l-es savai óriási beltartalmi értékekről árulkodnak, kiegyensúlyozott harmonikus bor, itatja magát nagyon.
A Simon pince Pinot Blanc 2007-ese 9 hónapot töltött harmadtöltésű barrikban. Ez rá is nyomta bélyegét, illatban is ízben is a fás jegyek domináltak, elnyomva mást, mellette próbáltak előtörni az almás illatok és aromák, de hiába erőlködtek.
Ennek a bornak még kis palackérés kell, hogy eldőljön, milyen irányba mozdul el, most inkább ételhez tudnám csak elképzelni.
Az est egyik nagy meglepetését Sike Tamás fehérborai jelentették. A 2009-es olaszrizling válogatás öt egri borász olaszrizlingjeinek házasítása, Sike Tamás mellett Gál Lajos, Lőrincz György, Hagymási József és az általam eddig nem ismert Rabóczki pince alapanyagát tartalmazta. Friss, gyümölcsös, ropogós, üde, kiegyensúlyozott, nagyon szép tétel, az est egyik legszebb fehérbora volt. Sike Tamás 2009-es Chardonnay-ja is meglepően jó volt, annak ellenére, hogy négy hónapot töltött első töltésű barrik hordóban nem a fás jegyek uralták, hanem a gyümölcsös íz- és illatvilág jellemezte, remek volt.
A Disznókő 2007-es száraz hárslevelűje is válogatott tétel, csak 3000 palack készült belőle, nagy kedvencem mindig, a gyümölcsös, ásványos, jó formáját most is hozta.
A somlói Spiegelberg István három nagyon kiemelkedő bort hozott: Nekem a 2009-es olaszrizling tetszett legjobban, de a 2008-as furmint is nagyon erőteljes, vastag, olajos, zamatos, ásványos igazi somlói bor. Sokak kedvence volt a kóstolón a 2008-as juhfark, nem hiába, a 9 g/l körüli maradékcukor miatt félszáraz tétel sokak számára nagyon vonzóvá tette, szinte kellette magát, visszakóstolásra csábítva a kedves vendéget.
Majoros László a Tokajicum után saját területen saját név alatt készült borait hozta. A 2009-es hárslevelű nagyon jól sikerült, idős tőkékről szüretelt, körtés, birses íz- és illatvilágú, friss, reduktív bor, finom volt. A 2009-es furmint 12 hónapot érett fahordóban, ebből 6 hónapot battonage módszerrel, fás, virágos, grapefriut-os, birses, de még nem állt össze, kissé kusza volt, látszott rajta, hogy nemrég palackozták, idő kell még neki. A 2009-es cuveé 80%-ban furmint, 20%-ban hárs, inkább töppedt, mint botritiszes szőlőből kézült, 70 g/l maradékcukorral, 7,5 g/l körüli savval, szintén friss palackozás, még szerteszét lógtak az alkotóelemei, időre van szüksége, hogy megmutassa mire képes.
Malatinszky Csaba a 2009-es évjáratból előrukkolt egy új stílusú villányi fehér cuveé-vel, a Serena 55% chardonnay, 40% rajnai rizling és 5% muscat ottonel. Csaba szerint ma ez az új irányvonal világ fehérborainak piacán. Nem más, mint Steven Spurrier méltatta a bort a brit Decanter decemberi hasábjain. Nem fás, friss, üde, virágos, fehér gyümölcsös, valóban új irányvonalat képvisel, de egyben megosztó is, kérdés, hogy mekkora potenciál van benne. Erről a borról még sokat fognak a szakértők diskurálni.
A vörös kínálatot kevésbé mélyen maradt időm letesztelni.

Nagyon tetszett Simon József 2008-as Síkhegy pinot noirja, a fajta egyik magyar klasszikusa, újabb bizonyítéka annak, hogy Egerben a pinot nagyon jól érzi magát. A szekszárdi Baron von Twickel (korábban Liszt pincészet), a magasabbra pozícionált Domaine Gróf Zichy sorozat három 2007-es tételét hozta el. Elsőként a 2007-es bikavér került a poharunkba. Klasszikus szekszárdi bikavér, 5% kadarkával fűszerezve, finom, sűrű, testes, ízletes bor. Utána következett a pinot noir, nem véletlenül, hiszen ez nem egy tipikus pinot noir, brutális test, koncentráció, sűrű, sötét, 15,5%-os súlyos alkohol, ízben is lehengerlő, vakon senki nem mondaná meg, hogy ez pinot noir. Önmagában nagyon jó bor, de ha pinot noirt szeretnék inni, nem biztos, hogy ezt választanám. A harmadik tétel a cabernet franc volt, telitalálat, újabb bizonyítéka annak, hogy ez a fajta nemcsak Villányban, de Szekszárdon is új otthonra lelt, és nagyon jó borokra képes önmagában is.
A villányi Lelovits Tamás borait szeptemberben kóstoltam a Várban a Borfesztiválon, akkor tetszettek. Most új évjáratot hozott, a 2008-ast. A cabernet sauvignon még kissé nyers, friss, fiatal, üde, gyümölcsös, komoly alapanyag, de még érnie kell. A cabernet franc sokkal harmonikusabb, letisztultabb, harmonikusabb, előrébb tart, mint a társa, már most nagyon jó inni. Gere Tamás 2007-es Cabernet franc válogatása és 2006-os Aureus cuveéje is nagyon jól elkészített bor, mindegyik összeérett, elsimult, nagyon komoly, nagyon testes, fajsúlyos versenyzők, szinte kiáltanak egy komolyabb ételért. Két kiváló évjárat villányi ékkövei.
Malatinszky Csaba 2007-es cabernoir-ja a két cabernet-re épül megfűszerezve 5%-nyi pinot noirral. Bársonyos tanninok, sötét bogyós gyümölcsök, szép bor, minden évben hozza magát. A vörös kör végére hagytam a Kúria cabernet franc 2007-es évjáratát. Ez ma Magyarország egyik legjobb, sőt némely pillanatomban megkockáztatom, hogy a legjobb vörösbora. Vastag, sűrű, csokis, árad belőle az intenzív gyümölcs illat, nagy testű, kifinomult, harmonikus, bársonyos, szedres ízvilágú, nagyon finom, nagyon jó inni. Sokan méltatták már hazai és nemzetközi szinten, én is csak szép szavakkal tudom illetni.
A kóstolót terveim szerint a tokaji édes körrel zártam volna, de erre sajnos nem maradt idő, hiszen néhány végig kitartó sorstársammal azon kaptuk magunkat, hogy záróra van. Kellemes rendezvény volt, kellemes helyszínen, emberi léptékű, jó kezdeményezés. Sok hasonló ilyenre volna szükség a magyar bor népszerűsítését támogatandó!