Dacoltak a viharral a Sabar borok

Bognár Attila
2015. augusztus 08., 20:59


Még a nyár elején egy kedves meghívást kaptunk a Sabar borháztól egy dűlő- és pincetúrával egybekötött évjárat bemutatóra, ahol a legfrissebb, a 2014-es tételek kerültek a szakmai csapat poharába. 
Dacoltak a viharral a Sabar borok
A Sabar borházat 2009 őszén hozta létre Nagy László szőlész-borász, aki a borvidék szülötte, és Ádám Gábor, közgazdász, borkedvelő, aki az egyik bortúrája során szeretett bele annyira tájba és az itteni borokba, hogy elhatározta, hogy neki is kell ezen a környéken szőlő és pince, egy szép terasszal, ahol majd nyugdíjas éveiben pihenget és borozgat. Az ötlet azóta egy lassan, de biztosan, lépésről-lépésre gyarapodó és szépülő, épülő pincészetté nőtte ki magát, a badacsonyi borvidék egyik üde színfoltjaként.

A szakértelemre biztosíték Nagy Laci, aki korábban dolgozott a Szászi pincénél, jelenleg pedig a Villa Tolnaynál ügyvezetőként tevékenykedik. Mostanra nagyjából öt hektáron gazdálkodnak, de új telepítésekben is törik a fejüket, valamint felvásárolt szőlőt is feldolgoznak. A szőlők egy része a pince körül, a Káptalantóti melletti Sabar-hegyen található (olaszrizling), de ide telepítettek egy 0,6 hektárt kitevő cabernet franc ültetvényt is 2012-ben, amely hamarosan termőre fordul. További területeik a Csobáncon és a Bács-hegyen terülnek el.

A lassú és organikus fejlődés hívei, a pincefejlesztés is ennek megfelelő ütemben halad. Megteremtették, majd fejlesztették a hordóparkot és a tartályos kapacitást, majd 2013-ban bővítették a pincét, melyhez kóstolóteraszt is építettek. Ádám Gábor elmondása szerint a további tervekben szerepel a pince fölötti területen nemrég megvásárolt másik kis régebbi pince felújítása, és idővel vendégházzá és kóstoló helyiséggé alakítása. Ezt meg is értjük, ugyanis ott jártunkkor is csodálatos panoráma tárult innét a szemünk elé, még akkor is, ha az esős-felhős időben kémleltük a láthatárt. 
 
Dacoltak a viharral a Sabar borok
 
A panorámánkat és a dűlőtúránkat a jókora nyári vihar megzavarta, és még a borház teraszán elköltött vacsoránknak is keresztbe tett, de szerencsére a borkóstolót még itt tudtuk megtartani. Ahogy Nagy Laci fogalmazott, a rajnai rizlinget fent isszuk meg, a pincetetőről kémlelve a tájat, lesz ami lesz.

A szőlőtermesztésben és borkészítésnél is maximálisan a természetességre törekszenek, nem használnak gyomirtókat, rovarölőket, csak a gombabetegségek ellen permeteznek, valamint ként alkalmaznak. Próbálják visszaadni a szőlő természetes gyümölcsösségét és a vulkáni hegyek talajában rejlő gazdag mineralitást, a savakat pedig igyekeznek a legtökéletesebbre csiszolni. Boraik többsége hordós érlelésű, a magyarok közül az Ézsiás és a Trust hordókkal dolgoznak, de az igazi nagyágyúk, amelyek szerintem a legjobban illenek ezekhez a borokhoz azonban az osztrák Stockinger hordók. 
A pinceépület felső szintjén a tartályok találhatóak, míg a pince régi ágában alakították ki a palackos tárolót, az újonnan épített ágában kaptak helyet a hordók. Ez az új ág annyira tiszta és jó klímájú, hogy a vele egybenyitott régi ágat is gyakorlatilag ez temperálja. Az éves palackmennyiség 2014-ben 18 ezer volt, ez a korábbi 23 ezer körüli után visszaesést jelent, de a 2014-es cudar időjáráshoz képest még így is egész jó. Nagyjából a 30 ezres palackmennyiség a cél majd az új területek termőre fordulásával, ezt a számot a pince feldolgozó és tároló kapacitása is elbírja még. 
 
A kóstolót szerencsére a pince teraszán tudtuk elkezdeni. A terasz melletti csodálatos levendula ültetvény amilyen szép, olyan intenzív illatokat is áraszt, így minden borba került egy kis levendula jegy is, de a rutinos borkóstolóknak tudni kell ettől elvonatkoztatni. A dűlőtúrán az olaszrizling ültetvényt tekintettük meg, a 2015-ös termés eddig ígéretesnek tűnik. A sorok tetején kiértünk ahhoz a pincéhez, amely majd idővel a kóstoló- és vendégház szerepét fogja betölteni és ahonnét még az újabb eső előtt megcsodálhattuk a fantasztikus panorámát. Hamar bele lehet ebbe szeretni, pláne ha még egy jó rajnai rizling is kerül itt a poharakba...
 
Dacoltak a viharral a Sabar borok
 
A pince feletti részen található a cabernet franc, amely idén már termőre fordul, szép és egészséges fürtöket láttunk rajta, reméljük, hamarosan kóstolhatjuk a szűztermés borát is. A naplementét a felhők miatt nem csodálhattuk meg, a vacsoránkat pedig a terasz helyett egy új helyszínre, a Villa Tolnay pincészet szintén nemrég megújult kóstolótermébe kellett áthelyezni. A környezet szintén csodálatos ott is, mind kívül, mind belül. A háromfogásos vacsoránkat két Sabar borral nyitottuk, majd számtalan Villa Tolnayval toldottuk meg. A visszakóstolásokkal pedig jócskán belelógtunk az éjszakába, de ezt senki sem bánta. 
 
Dacoltak a viharral a Sabar borok
 
A kóstolt 2014-es borok:
 
  • Kékfrankos rozé 2014: Kezdő vagy inkább belövő borként kaptuk a teraszon fogyasztva, amolyan welcome drink jelleggel is. Nem vagyok rozé fan, de lássuk be, a műfajnak divatja van itthon és nemzetközi szinten is, így itt sem hiányozhat a szortimentből. A Bács-hegy déli fekvésű Feketebács-dűlőjéből származik, gyümölcshangsúlyos, lendületes savvakkal, frissítő, szomjoltó, gyorsan lecsúszik belőle egy pohárral.
  • Sauvignon blanc 2014: A második tétel egy szokatlan stílusú és vonalvezetésű bor, a fajta atipikus jegyeivel, de pont ez adja egyediségét és izgalmasságát. Szintén a Bács-hegy Feketebács-dűlőjéből való, a nagy része három és fél hónapig volt 500 literes Stockinger hordókban, míg kisebb hányada hűtött acéltartályban érett. Illata olyan, mintha egy gyógyszertárba lépnénk be és szippantanánk egyet a levegőből, florális, fűszeres, gyógynövényes, gyógyszeres jegyek keveréke. A kortyot a lendületes savak tartják, ugyanakkor elég masszív beltartalommal bír. 
  • Szürkebarát Mórocz 2014: A "Mórocz sorozat" újabb darabbal gazdagodott, hiszen eddig csupán egy tagból, az olaszrizlingből állt. A Mórocz elnevezés onnét ered, hogy Laci gyermekkorának nyarait nagyapja, Mórocz György badacsonyi szőlőskertjében töltötte és innen hozta magával a szőlő és a borvidék iránti szeretetét. A badacsonyörsi Öreg-hegy déli lejtőjéről származik, 500 literes Stockinger és Trust hordókban erjesztett és öt hónapig érett. Mind ízben, mind illatban még a fa dominál kissé benne, fiatal még nagyon, időt kell neki hagyni. Ugyanakkor szép ásványossága, komplexitása, sokrétűsége már most megmutatkozik.
     
Dacoltak a viharral a Sabar borok

 
  • Olaszrizling 2014: Az „alap” verzió, a fekete címkés. A Mórocz sorozat pedig fehér címkéket kapott, hogy ezzel vizuálisan is egyszerűen megkülönböztethető legyen a kettő. A Csobánc-hegy nyugati lábánál található Palotavölgy-dűlőből származó alapanyag, öt hónapos hordós érlelés, vegyesen Stockinger, Trust és Ézsiás hordókban. Kiváló kombinációt alkot benne a termőhely ásványossága, a hordó szolid vaníliája és fajta kicsit citrusos és mandulás jegyei.
  • Olaszrizling Mórocz 2014: A Sabar-hegy, pincészet mellett fekvő, nyugati lejtőjén termett, melyet stílusosan ott is fogyasztottunk el, visszatérve a pincéből, ahol az előző két tétel került a poharunkba. Hat hónapot töltött Stockinger és francia Boutes hordókban. Elegáns, komplex bor, mellyel a cél leginkább a Sabar-hegy termőhelyi adottságainak a visszaadása. Finom mineralitás, fűszerek, gyümölcsök, harmonikus savak, visszafogott alkohol.
  • Rajnai rizling 2014: Egy nagyon várt tétel, melyet felsétálva a nemrég megszerzett régi pinceépület tetején, a panorámában gyönyörködve fogyasztottunk el. Közben annyira elkalandozott a figyelmünk a tájra és beszélgetésre, hogy a borra alig figyeltünk. Pedig megérdemli, hogy mélyebb boncolgassuk. A Badacsony déli lejtőjéről származó vásárolt szőlőből készült, fél évig érett enyhe pörkölésű osztrák Stockinger hordóban. Ismét csak példás egyensúly a hordós jegyek, a termőhelyi ásványosság és a fajta gyümölcsössége adta koordináta rendszerben mozogva.
  • Muskotály 2014: Reduktív eljárással készült, élénk savgerincű száraz bor a Csobánc és Bács-hegy közötti Hercegföld dűlőről, a szokásos illatos, virágos, szőlős jegyekkel. A Villa Tolnay megújult vendégházában kínált pazar, háromfogásos vacsora Serrano sonkás, áfonyás, rukkolás, mézes vinaigrette-s salátájához hihetetlen módon passzolt.

Aztán következett a vacsora további része, a főétel, az omlós vadas zsemlegombóccal és mellé egy magnum palackos 2014-es szürkebarát. Majd néhány régebbi évjáratú Villa Tolnay tétel, és a desszert. Megtekintettük még a felújított épületből a körpanorámával rendelkező szivarszobát is, szivar nélkül, csak borospohárral a kézben, majd még hosszú beszélgetések és borozgatás kezdődött, elvesztve teljesen az időérzékünket. Mindenkiben az csapódott le végső konklúzióként, hogy ide még vissza kell térnünk. És itt senki sem csak a másnapi gazdag reggelire gondolt, hanem egy újabb borkóstoló élményre.