Egészségünkre, Görögország!

Gonda György
2017. június 19., 15:00


Jamasz - görögül azt jelenti, egészségünkre! A köszönéseken kívül ezzel ki is merült aktív görög nyelvtudásom.
Egészségünkre, Görögország!
Pedig több alkalommal nyaraltam ebben a varázslatos országban. Ám, ahogyan a nyelvvel, a görög borokkal sem kerültem komolyabb kapcsolatba. 10 évvel ezelőtti WSET tanulmányaimból is csak Santorini szigetének kosaras elrendezésű, földön fekvő szőlőtőkéi maradtak meg. Persze a retsina és a mavrodaphne nem ismeretlen számomra sem, de túl szép élmények nem fűződtek hozzájuk. Ahogyan Korfuról, Krétáról, Rodoszról vagy Patras környékéről sem a szőlő és a bor a legkedvesebb emlékem.
Ám az idők változnak, és a görögök is újraélesztik ősi, az európai szőlészetet megalapozó múltjukat.
Elég csak fellapozni Jancis Robinson és Julia Harding The Oxford Companion To Wine című lexikonját, amely hét oldalon foglalkozik Görögországgal (Magyarország csak két oldalt kapott), vagy arra gondolni, hogy két Master of Wine-nal is bírnak. Így hát nem csoda, hogy tudásra éhesen és szomjasan vártam a Borkollégium Görögországot bemutató mesterkurzusát.
 
Komoly kihívásnak bizonyul itthonról megismerkedni Görögország boraival, mert beszerzésük jelentős nehézségbe ütközik. Egy-két alacsony kategóriás édes bortól eltekintve csak görög tavernákban juthat hozzá az érdeklődő. Ezért is volt nagy öröm és izgalommal teli a Borkollégium mesterkurzusa. A feladat nem volt kicsi, hiszen közel 200 saját fajtát tartanak nyilván, amiből 77 egyben kereskedelmi fajta is. Szerencsére ezek csak számok és nem végigkóstolandó tételek, hiszen maximum 6-8 olyan van, ami igazán számottevő. Ezek a robola Kefalonia szigetéről, az assyrtiko Santorini szélfútta lankáiról, valamint a malagouzia - mind fehérszőlők -,valamint az agiorgitiko Nemeából, a mavroudi és persze a mavrodaphne, amelyek kékszőlők.
 

Az ország 8 borrégióból épül fel, amelyen belül 32 földrajzi oltalom alatti terület található. Ezeken belül több eredetvédelemmel rendelkező borvidék különül el, mint Kefalonia több területe, Nemea, Santorini, Patras és így tovább. Az északi területeken Trákiában és Makedónia görög részén a vörösbor a jellemző, ahogy a Peleponnészoszi-félsziget keleti részén is, míg északi részén Patras területén a muskotályos és a mavrodaphne a legfontosabb. Ez az ország egyik legjobb édes boros területe, ami náluk is a borok csúcsát jelenti - talán még inkább, mint hazánkban. A szigetek közül Kefalonián a száraz (robola) és az édes (muscat, mavrodaphne) borok számítanak eredetvédettnek. Számoszon, Rodoszon és Krétán egyaránt megtalálható a vörösbor és az édes bor is. Messze a leghíresebb, és a legjobb bort adó terület még mindig Santorini - ami látványosságnak sem utolsó hely -, az assyrtiko fajtával.
 
Egészségünkre, Görögország!

A mesterkurzuson 12 bor került kóstolásra, ami gyakorlatilag csepp a tengerből, főleg olyanoknak, akik - mint én is - nem ismerik a görögök borait. Ezen este alapján nem is merek ítéletet mondani. Az biztos, hogy a görög bor is keresi a helyét a világban, amin két MW-juk is hatalmas lendülettel dolgozik, ahogy a helyi borászok is tanulják a szakmát; igen sokan végeztek Európa neves borászati iskoláiban és járták a világot szakmai gyakorlatot szerezve. A kóstolt borok alapján azért van még mit tenni. Van gondjuk is bőven, egyrészt nagyon elaprózott a birtokszerkezet, sok a fajta és sok a viszontagság. A legtöbb helyen a talaj nem bővelkedik tápanyagban, hegyes-dombos a terület, ezért sok szőlő komol,y 500-600 méteres magasságon terem. Az északi területeken (Trákia, Makedónia) aránylag ideálisak a körülmények, a szőlő beérik, kiegyensúlyozottabb a hőmérséklet és van csapadék. Ahogy megyünk délebbre, a tenger közelsége még segít egy kicsit, de egy idő után már az is kevés, és nagy gondot okoz a szárazság. Ezt tetézi az is, hogy ha még szeretnének, akkor sem tudnak locsolni, mert nincs miből, fizikailag nincs víz, nem ritka, hogy az embereknek sem elegendő. Persze az egész borkultúrának betett a több évszázados oszmán uralom, háborúk, forradalmak és a 2008-as gazdasági válság, amit - mint köztudott - Görögország igencsak megsínylett. De azért nem adják fel.

Azt gondolom, hogy aki idén nyáron Göröghonban tölti szabadságát, az ne habozzon, és kóstoljon borokat. Elsősorban az előzőekben felsorolt helyekről és fajtákból. Talán itt még jobban kell hangsúlyozni, hogy a görög borok esetében az ár a minőséget is jelöli. Inkább adjunk érte többet, mert megéri. A mavrodaphnék esetében pedig érdemes rákérdezni, hogy klasszikus vagy erősített édes borral van-e dolgunk. A kóstolt, nemzetközi fajtákat is szerepeltető házasítások azt mondatják velem, hogy egy ismert fajta neve a címkén még nem garancia a jó minőségre.
 
Egészségünkre, Görögország!

Persze illik pár szót mondani magukról a kóstolt borokról is. A 2016-os Robola igen erős kezdés volt. Gazdag savú, testesnek mondható bor, citrusos, kicsit vegetális aromavilággal, amit megcifráz egy jó adag ásványosság. Kellemes, üdítő bor, jó minőséggel. Halakhoz, könnyebb bárány ételekhez kiváló. A vörösök közül a Lantides Estate Agiorgitiko bora tetszett igazán. Egyrészt, mert igazi, jól ismert vörösboros illata volt, hordófűszerekkel, sok feketebogyós gyümölccsel, kedves hűvösséggel. Picit elnagyolt a tanninja, kicsit több odafigyelést érdemelt volna. Ízében is a hordófűszerek domináltak, lekísérve sok gyümölccsel. Ehhez már kellenek a nagy ételek, a rakottasak és egyben sült kecskék.
 
A Kikones pince Limnio bora is igen kellemesnek bizonyult. A limnio egyedül Trákiában található, és az északi hatásoknak köszönhetően visszafogott, elegáns; meggyes, málnás karakterrel, kedvességgel és könnyedséggel. Jól illik paradicsomos fogásokhoz és a legtöbb nem tengeri, görög klasszikushoz. A patrasi mavrodaphne egy erősített bor, 19 % alkohollal. Szép egyensúlyú, nem lóg ki nagyon az alkohol, sem a cukor. Illatában és ízében is megjelennek a sherry jegyek. Mivel nem túl édes, igazán jól illik a csonthéjas hangsúlyú édességekhez is.
Az estén nagyjából fele-fele arányban voltak a jó és kevésé jól sikerült borok, ezért talán nem kell görög kalandjainkat ouzóba fojtani, bár a komolyan érdeklődőknek nem árt egy kis felkészülés a kóstolás előtt. Azt gondolom, hogy a következő 10 évben sokat hallunk még Görögország minőségi borairól és egyre kevesebbet a gyantás retsináról.

Kóstolt borok:
  • Gentilini Kosmetatos, Robola, Kefalonia 2016
  • Avantis, Plagies Gerakion White, Sauvignon Blanc és Malagouzia házasítás, Evia 2015
  • Karadimos, Oak Barrel Malagouzia, Atalanti 2016
  • Methymenos, Chydiriotiko Orange Wine, Aegean 2015
  • Methymenos, Chydiriotiko, Aegean 2015
  • Lantides Estate, Agiorgitiko, Nemea 2015
  • Mercouri Estate, Antarei, Avgoustiatis és Mourvedre házasítás, Pyrgos Ilias 2014
  • Brintzikis Estate, Avgoustiatis, Pyrgos Ilias, 2013
  • Domaine Glinavos, Vlahiko Glinavos, Bekari és Vlahiko házasítás, Epirus, 2013
  • Kikones, Limnio, Trákia 2015
  • Estate Theodorakakos, Mavroudi Red, Laconia 2010
  • Parparousis, Mavrodaphne Patron Reserve, Patras 200