Láttad már valaha a Sommelier Championship döntőjét? Legalább olyan izgalmas, mint a labdarúgó-világbajnokság döntője vagy az Eurovíziós Dalfesztivál szavazása. A legnevesebb borszakértők lépnek színpadra, a döntősöknek pedig valósághű helyzetekben kell helytállniuk, “nehéz” vendégekkel és különböző megoldandó problémákkal. 

 

Mikk Parre a tavaly novemberi versenyen szerepelt kiemelkedően, és azóta viseli az ASI Európa, Afrika és a Közel-Kelet legjobb sommelier-jének címet. A Winelovers Wine Awards versenyen idén zsűritagként vesz részt, ahol a gyümölcshangsúlyos vörösborok kategóriájának szakértője lesz.

 

 

A Bombay Group a Bombay Club mögött álló vállalat. Ez utóbbi fő fókuszpontja egy csúcskategóriás kaszinó, emellett a név alatt három fine dining étterem, egy pékség, egy szálloda, egy spa és több bár is található egy luxus létesítményben, a tallinni óváros központjában. A Baltikum egyik legnagyobb borospincéjét vezetem, amely az összes különböző egységet kiszolgálja. Emellett ritka és nehezen beszerezhető borokat és egyéb italokat is segítek felkutatni a cég számára.

 

 

Sajnos még nem jártam Magyarországon vagy Tokajban, de már régóta szerepel a bakancslistámon. Életem során több Tokaji Aszút is volt szerencsém kóstolni, olyan nagyszerű termelőktől, mint az Oremus, a Sauska, a Chateau Dereszla, a Disznókő és mások. Persze nem annyit, amennyit szerettem volna, és főleg nem elég régi évjáratokat, pedig azoknál mutatkozik meg igazán Tokaj varázsa.

 

Abszolút! Úgy gondolom, hogy egy jó sommelier-nek minél szélesebb tudással kell rendelkeznie, ami magában foglalja a világ minden tájáról származó borok kóstolását és megismerését is. A Tokaji Aszú mellett a száraz tokaji fehérborok is kötelező kóstolnivalók szerintem, és a fajtatiszta furmint már többször is szerepelt vakteszteken.

Magyarországon kívül Románia, Moldova és Bulgária főbb borvidékei és fajtái is szerepeltek a felkészülési programomban. Életem során elég sok lengyel és cseh bort is volt szerencsém megkóstolni, de ezek még nem jelentek meg versenykörnyezetben számomra (eltekintve az elméleti kérdésektől).

 

 

Mindig volt néhány tétel, de általában ezek inkább rétegborként szerepeltek az éttermek kínálatában. A közvélemény gyakran még mindig úgy gondolja, hogy ezek az országok főként egyszerűbb, édes vagy félédes borokat készítenek, de szerencsére ez a hozzáállás változóban van. A fiatalabb generáció, akik most kezdenek érdeklődni a borok iránt, szívesen kísérleteznek, és gyakran keresnek valami újat és izgalmasat – ebben pedig a közép-kelet-európai borok tökéletesen megállják a helyüket, különösen az ár-érték arányuk miatt. Eltart még egy ideig, amíg a közvélekedés megváltozik, és amíg szélesebb választékban jelennek meg ezek a borok a fine dining éttermekben, de a modern, lazább éttermek poharas borprogramjaiban és borbárokban már most is jól szerepelnek. Ha egyszer megkóstolják őket az emberek, a visszajelzések szinte mindig pozitívak!

 

Nagyon várom, hogy bővítsem a tudásomat a magyar borokról és borvidékekről, mert semmi sem helyettesíti a személyes tapasztalatot egy professzionális közegben. Nagyon kíváncsi vagyok a kiváló borokra, és biztos vagyok benne, hogy néhány izgalmas palackot haza is tudok vinni.
Alig várom, hogy találkozzak néhány jó barátommal is, akiket az évek során ismertem meg, de eddig még nem volt lehetőségem Magyarországon meglátogatni őket. Van egy személyes küldetésem is, amit mindenképp teljesítenem kell: bár sok tokaji bort, köztük kiváló Aszúkat is kóstoltam már, az Eszenciát – ezt a legendás nektárt – még soha nem volt alkalmam megízlelni. Szóval bármi is történjék, gondoskodni fogok róla, hogy ne hagyjam el Magyarországot anélkül, hogy meg ne kóstolnám.