Mi is az a nagy vörösbor? Az egyik értelmezés szerint a nagy vörösbor sűrű, fekete, tanninos, masszív, kemény és bordói fajtából készül. Mások szerint a pince főbora, vezérhajója, csúcsbora. De ez sem fedi igazán a valóságot...
Számomra a nagy vörösbor egyensúlyos, hosszú, koncentrált és egyben komplex, szép tanninokkal, eleganciával, gazdag ízekkel és komoly potenciállal. Ilyen bort nem minden fajta képes adni, és ez nem is baj. Abban megegyezhetünk, hogy a bordói fajtákon kívül a kékfrankos, a pinot noir, shiraz is bír azzal a képességgel, hogy ún. nagy bort adjon.
A 2011-es az elmúlt 10 év legjobb vörösboros évjárata volt. A forgalomban lévő évjáratok közül a 2010 és a 2014 kiesik, hiszen ezek az évek gyakorlatilag nem adtak vörösbort. 2013 a fehérboroknak kedvezett, míg 2012 egyiknek sem volt igazán megfelelő, nehezen volt készíthető nagy vörösbor.
Mit tudott a 2011-es év? A kissé hektikus év végül is jól alakult, az utolsó időszakban rendbe lehetett szedni a termést és lehetőség volt egészséges szőlőt szüretelni. A tanninos fajtáknak is elég napsütés jutott, hogy kellően beérjenek. Ezt azért emelem ki külön, mert a Borkollégium 2011-es vörösborok mesterkurzusán ezek a fajták voltak előtérben. Ennek egyrészt az volt az oka, hogy ebben a sorozatban a kékfrankost már kellően körüljártuk. Másrészt a merlot, cabernet sauvignon és franc változatlanul népszerű hazánkban, mind a termelők, mind a fogyasztók körében. Így aztán volt választék bőséggel, és persze mindenki kíváncsi volt, hogy mihez kezdtek egy jó terméssel a borászok.
Szép borokat volt lehetőségünk kóstolni a közép és a magas árkategóriából is. Sajnos volt 3-4 olyan tétel is, amely nem hozta az elvárt minőséget. A dicséretes tételekről elmondható, hogy remek egyensúlyt mutattak, gazdag fajtajelleges illatokkal és a legtöbb esetben sikerült a tanninokat is kordában tartani. Komoly csersavvakkal találkoztunk, de nem voltak szúrósak, vagy tapadósak. Az alkohollal nem mindig lehet mit kezdeni, de úgy látszik, hogy ez a 2010-es években egész Európában probléma, még olyan helyeken is, ahol mindig tudták tartani a 13 % körüli szintet. Ezekből a borokból azonban szerencsére nem lógtak ki. Egy dolog hiányzott nekem igazából: több komoly bornál hiányzott valami kis finesz, egyediség. Picit körzővel és vonalzóval készültek. Érezhető, hogy a termelők (érthető okokból) nem vállaltak egy kis kockázatot. Pedig jó lett volna. Remélhetőleg ez lesz a következő szint, amit egy újabb évjáratban meg fognak lépni.
Végül pár szó a kedvencekről! Az est sok szempontból egyik legfontosabb tétele Bősz Adrián merlot bora volt, Szekszárdról. Adrián a kevésbé ismert termelők közé tartozik, ám engem már több évjáratban meggyőzött tehetségéről rajnai rizlingjével, kadarkájával. Ez a merlot 2 400 Ft-os árával a legjobb ár-érték arányú bor volt a sorban, kötelező megvásárolni! Csillogó gránát-rubin színével, intenzív fűszeres, meggyes, szilvás, kedves illatával megmutatja azt, hogy miért ejt mindenkit elsőre rabul a merlot. Szájban jó lendület, kellemes és határozott tanninok, jó egyensúly. Ízében jól párosulnak a friss gyümölcsök és a hordó. Igazán kiváló bor.
Nagyot mutatott még Vylyan merlotja is. Igazi villányi nagybor minden szempontból. Sűrű, tartalmas, a tanninok is határozottak és szépek, szerencsére van benne sav is bőven. Íz és illata tele van fekete bogyós gyümölcsökkel, földes jegyekkel, szép hordófűszerekkel.
A legkedveltebb borok a felső árkategóriából kerültek ki. Úgy, mint a Gere Kopar, amely hozta a hosszú évek alatt megismert képességeit, nagyságát. Dicséret illeti még szépsége miatt Bock Fekete-hegy Franc, Konyári Pávát, és a Primarius Merlot tételeket.
A sor abszolút csúcsa a Heumann Terra Tartaro volt. Amivel felülmúlt mindenkit az a tökéletes egyensúly mellett megjelenő elegancia. Ez a klasszikus bordói házasítás magában hordozta mindhárom fajta jegyeit. Annak ellenére, hogy a sauvignon van benne túlsúlyban a franc „fekete illata” uralja az aromatikát. Pompás bor, hatalmas potenciállal. Ebben a borban jól megfogható, hogy mi lenne Villány igazi arca.
Zárásul mindenkit bátorítok, hogy vásároljon be a 2011-es magyar vörösökből bátran. Legyen az bordói fajta, vagy kékfrankos, nem fog rosszul járni! Némely már most vidáman fogyasztható, de ezeknek a boroknak is még bőven van idejük.