A villányi Polgár Pince tulajdonosa úgy beszél a borvidék szőlőiről, ahogy kevesen. Polgár Zoltán, az 1996-os Év Bortermelője rendszeresen viszi dűlőtúrázni a Polgár Panzió vendégeit. Még a szilveszteri csoport „sem ússza meg” január elsején a sétát a szőlőkben, de rendszeresen indulnak séták tavasszal, nyáron és szüretkor is. Kíváncsiak voltunk, milyen a Polgár Pince legnépszerűbb programja.

A pince elől egy jókora Toyota Land Cruiserrel indultunk, és először Villány leginkább észak-keleti dűlőit vettük célba. A Winterside egy a borvidék leghűvösebb termőhelyei közül. Miközben a terepjáró lassan kapaszkodott fel a szurdokokban, Polgár Zoltán elmondta, hogy jól ismert kollégája, Bock József édesapjának is voltak ültetvényei a Winterside-ban. Ő a jóval melegebb Jammertal-dűlő terméséből készült bort házasította a hűvösebb karakterű Winterside-ival, hogy a végeredmény megfelelő savakkal rendelkezzen.

A szurdokok nagyon jellegzetes képződmények – mondta Polgár Zoltán. A túrán a vendégekkel mindig megnézik a talajszelvényeket, amelyek tele vannak gipsszel, ún. gipszbabákkal, ezek jól mutatják a borvidék talajtani adottságait.

A talajszelvények vizsgálata után Villány egyik emblematikus dűlőjébe, a Jammertalba érkeztünk. A Jammertal másik neve Siralomvölgy, amely elnevezés a legenda szerint a Nagyharsányi csatával függ össze. Az 1687-es ütközetben az egyesült osztrák-magyar-bajor-horvát hadak szétverték Szulejmán török nagyvezér seregét. Az összecsapás lélektanilag igen fontos volt, mert 1526-os mohácsi csata helyszínétől nem messze szenvedtek súlyos vereséget a török hadak.

 

A legenda szerint a küzdelem során egy huszár csapat a törököket beszorította a Villány melletti völgybe, és a török katonák jajgatásából ered a Jammertal – a siralom völgye elnevezés. Polgárék a pince ásásánál egyébként kardmarkolatot, nyílhegyet, sisak darabokat is találtak – szóval lehet valami igazság a legendában...

A Jammertal egyébként kiváló fekvésű dűlő. A déli lejtő nagyon meleg klímájú, tetejéről pedig átlátni Horvátországba. Cabernet sauvignon is terem itt, ott jártunkkor itt-ott még voltak fürtök a tőkéken.

 

 

A Jammertal után a Hársos-dűlő következett. Nem nehéz kitalálni, régen, az állami gazdaságok idejében csak hárslevelű nőtt arra. Egy időben jelentős volt a fehér szőlő termesztés is a környéken – mondta Polgár Zoltán –, de ez mára megváltozott, és inkább csak érdekességként termelnek fehéreket. A Polgár Pincének egyébként vannak hárslevelű és olaszrizling ültetvényei, sőt, igen népszerű a Nemes Fehér boruk is, amely régi magyar fajtákból készül.

Villányban egyébként nincsen akkora jelentősége a dűlőknek, mint például Tokajban – magyarázta Polgár Zoltán. Elmondta, hogy viszonylag egynemű a talaj a környéken, a hegyek lábánál kicsit kolloidgazdagabb, mert oda mossa le az eső a tápanyagot, de a domboldalak talaja jellemzően lösz. Villányban inkább a klimatikus különbségek fontosak.

Erre kiváló példa a Kopár-dűlő klímája – amelyben egyébként szintén vannak területei a Polgár Pincének. A Kopár-dűlőn tavaszodik a legkorábban az országban: február második felében már kinyílnak a mandulfák virágai. Szép hosszú az ősz is, ott csak október legvégén szedték a cabernet sauvignont.

 

A Hársos-dűlőből a Polgár-féle kirándulás a Bocor és a Hunyadi, majd a Remete-dűlőkben folytatódik. Csakúgy, mint a Polgár Panzió dűlőtúrára induló vendégei, mi is a Bocorban nyitottuk ki a magunkkal vitt palack bort, ami ezúttal a 2014-es portugieser volt.

Ez a portugieser volt az egyetlen fajtabor 2014-ből, mert Polgár Zoltán, az évjárat sajátosságai miatt inkább csak házasításokat készített. A bor nagyon friss, kellemesen gyümölcsös, könnyed tétel. Érdekes, hogy a hűvösebb időjárásnál illatosabb a portugieser – mondta a borász. Valóban, ez a bor sugallja a frissességet, a tanninok alacsonyak, kellemes, üdítő ital.

A borozás után lassan visszafelé vettük az irányt, csakúgy, ahogy a pincészet vendégei. Sokat járunk ide föl – mondta Polgár Zoltán. Télen forralt borozunk, nyáron fröccsöt hozunk. Tavasszal leginkább mandulavirágzáskor jövünk, a környező dombokon, a szőlők között megtett kis túra, koccintással a Bocorban legalább olyan népszerű nálunk, mint a pinceséta – magyarázza, mi pedig próbáljuk odaképzelni a virágzó mandulafákat a ködös októberi dűlőkre. Egész jól siekrül.