A Pesti Vigadó tágas, elegáns belső terei elég helyet hagytak az átkelésre egyik asztaltól a másikig, elég levegőt a boroknak és a látogatóknak egyaránt. Tizenkét borász hozta el közel negyven borát, köztük pár napja palackozottat is.

Elsőként a Kardos Szőlőbirtok középkategóriás birtokborát, a Supreme 2013-at kóstoltuk meg. Ez 60% furmintból és 40% hárslevelűből áll, használt hordókban érlelték. Szép koronájú, citrusos ízekkel kényeztető bor.

Eger irányában folytattuk utunkat, a Juhász Testvérek Pincészetéhez. Ízig-vérig Y generációs borászatról beszélünk, Juhász Ádám külföldi tapasztalatait építi be boraiba, izgalmas eredménnyel, amelyek inkább a fiatalabb korosztály ízlésének felelnek meg. A Sauvignon Blanc 2015-höz például Új-Zélandon leste el a teljesen gépesített technológiát (csak a szüretelés történik kézzel). A bor rendkívül illatos, ízében citrusos, trópusi gyümölcsös.

Az Olaszrizling 2015 szól hozzánk, méghozzá több szólamban. Az igen éretten szüretelt, acéltartályban érlelt bor könnyed, mégis összetettebb, mint a fajtától megszoktuk. Ízben élénk, „robbanócukorka”-élményt ad.

A vadonatúj 2016-os Prémium Rosé illatában dominál az eper, de a háttérben a kökény is megbújik. A borász itt is szembement a buborékos divattal és csendes rosét készített. Fél füllel elcsíptük egy vendég véleményét -„akinek szénsav kell, tegyen bele szódát”-, de szerintünk ez vétek lenne. Magakellető bor, nem kell erőlködni a befogadásához.

Balatonfüredre ugrunk át, ahol a Figula Pincészet Száka Olaszrizling 2015 az első tétel. Illata elsőre elképesztően vaníliás, ízében virágos rét köszön ránk. Fiatalos, lendületes bor, a hordót épp csak megmutatták neki. Inkább a tavasz, mint a nyár érződik benne. A mindössze 2005 óta létező ültetvény a különlegesen jó talajnak köszönhetően a fajtától vártnál rafináltabb bort eredményez.

 

A következő borunk a 7 hektár, ami egy 2001-ben ültetett, nevéhez illő méretű ültetvényről származik. Akkoriban a borászatnak chardonnay-ra, sauvignon blanc-ra, szürkebarátra és sárgamuskotályra volt szüksége, később pedig úgy gondolták, ebből erényt, jobban mondva birtokbort kovácsolnak. Zseniálisan sikerült: a sárgamuskotály finoman fűszerezi a bort, amely minden ízlelőbimbót felpezsdít: citrusok, méz érezhető rajta.

A legnagyobb érdeklődés persze az Árpád-hegy Pincét övezte, melynek fiatal borásza, Varkoly Ádám nyerte el idén a Gál Tibor Emlékdíjat. Három borát is megkóstoltuk. Elsőként a 2015-ös Furmint került sorra, amit Ádám a mindennapok furmintjának nevezett. Nem kell elemezni, megérteni, nem vonja el a figyelmet a baráti beszélgetésről. Azoknak is ajánlott, akik nem kedvelik „a” furmintot.

Ennek a szőlőfajtának a másik arca - és egy látogató szavaival élve „a rendezvény legjobb bora” - a Király-dűlő furmint. Férfias bor: ízével beváltja az illat ígéretét. Kellemes fanyarsága mellett erőteljesen ásványos jellegű

A roséknál maradva ezután a Dúzsi Pincészet felé vettük az irányt. A 2015-ös Cabernet Sauvignon rozé szintén bátorságot igényel borásztól és fogyasztótól egyaránt: el kell feledkezni arról, hogy a rozé csak egy évig iható! Az évjárat legjobb szőlőjéből készült, testes, telt ízű bor, bátran ajánljuk!

Végül belevágtunk a vörösborok megismerésébe. Ismét Juhászéknál kóstoltuk az Egri Kékfrankos Grand Selection 2011-et. A tőkéket 1968-ban ültették. Szüretelés után 3 napig fakádban, majd 18 napig 700 literes fahordókban tárolták, majd 3 évig érlelték. Mandula, mogyoró, gesztenye, vörösgyümölcs-aromák jellemzik.

 

Kiss Gábor 2015-ös Cabernet Sauvignonjával egy kicsit várni kell, lassan nyílik a pohárban, de türelmünket szép tanninjátékkal jutalmazta.
Desszertnek tartogattuk az Árpád-hegy 6 puttonyos aszúját. Nem csalódtunk: datolya és füge ízével kényeztetett minket.

Ezt a kóstolót elsősorban az újdonságokra nyitottak szerethették nagyon, mert sok – leginkább csak Magyarországon rögzült – hiedelmet oszlattak el a fiatal borászok. A közönség sem volt közömbös az újdonságokkal szemben -  ki mosolyogva, ki ellenvéleményt nyilvánítva, de mindenkit megszólítottak a Kiválasztottak. A zegzugos térben az asztalok mellett nem csak a borok, hanem az emberek is kinyíltak egymás felé: csupa mosolygós arcot lehetett látni, ami Budapesten nagy ritkaság.