Sauvignon blanc, a Bourdeaux-i fajták, chardonnay, pinot noir: ők voltak most terítéken, róluk próbáltunk meg minél többet megtudni. Pár perccel dél előtt már kezdtünk tisztában lenni a Loire mente hűvösségével, a sauvignon blanc kissé extravertáltságával, örökre megjegyeztük Sancerre és Pouilly Fumé neveket (fajtával ismerkedőknek, szeretőknek legyen ez a két kulcsszó), megtanultuk, hogy Californiában fumé blanc néven keressük. Egy francia, egy szlovén és egy új-zélandi sauvignon blanc-nal sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnünk, és bármennyire volt csábító az új-zélandi Mount Nelson 2013-as bodzás, licsis, fűszeres nedűje, a szintén 2013-as Pascal Jolivet, Poully Fumé feszes eleganciájával mindent vitt. 

 

Majd következtek sokunk nagy kedvencei: a cabernet sauvignon, a cabernet franc és a merlot, elmerültünk a piros és fekete gyümölcsök, a zöldpaprika, a menta, az eukaliptusz világában. Vesztergombi 2012-es cabernet sauvignon válogatása a kóstolt ötös sor első helyezettje lett, komplex volt, koncentrált, igaz, még fiatal.

 

Rövid közös ebéd után Burgundiába utaztunk: chardonnay és pinot noir került a kóstolópoharakba. Megtapasztalhattuk, hogy a klíma mennyire és hogyan tudja befolyásolni a bort, miért felelős az almasavbontás, mitől válhat egy bor keserűvé, és ha Franciaországban a caviste cégérrel találkozunk, akkor bátran lépjünk be az üzletbe, és kérjünk bort. Szép tételeket sikerült kóstoltunk itt is, hazai viszonylatban érdemes kiemelni az Etyeki Kúria 2012-es pinot-ját, szerencsére sokadjára sikerült közelebbi kapcsolatban kerülnöm vele, egyik személyes kedvencem ez a bor.

Kissé fáradtan, enyhén zúgó fejjel (rengeteg infó), leheletnyi bormámorossággal (az óra végi visszakóstolásnak hála) indultam/tunk haza, tele-tele új élményekkel, jó kis napot zárva...