Jó hat év telt el az utolsó egyetemi „szereplésem” óta, amikor is januárban ismét iskolapadba ültem. A már megszokott és lassan a feledés szürke homályába burkolózó műegyetemi –a végén igencsak értékes- órák után határozottan kellemes érzés volt újra tanterembe lépni. A majd öt órás –természetesen szünetekkel tűzdelt- első etapot kezdő kisiskolásként sikerült végig ülni: az alapfokhoz tartozó ismétlés után (mely valljuk be, ránk fért), rengeteg új információval lettünk gazdagabbak. A bor egyensúlyának kérdésének megvitatása után, a leglényegesebb ízforrások kivesézésén át, a következtetések megtárgyalásával zártuk az elméleti részt. Majd következett a kóstolás: hat tétel, természetesen vakon, szépen végigelemezve. Ekkor kellett rájönnöm, hogy a színeket rendbe kell szednem, a bíbor még nem a barátom. Nagy kedvencem lett a sorból Györgykovács Imre 2011-es Nagy Somlói Furmintja avaros, gombás, barackos, ásványos, fűszeres atributumaival.

Nagy lelkesedéssel és „jajmennyimindentkellmégátnéznem” zártuk az estét, bízva abban, hogy ez a sok átadott infó egyszer csak leülepszik. Addig is még sokat kell kóstolni- okosan, odafigyelve: rajtam ez nem fog múlni...