A Badacsonyi borvidék területeinek altalaja jellemzően bazalt vagy bazalttufa, de az alacsonyabban fekvő részeken lösszel is találkozhatunk. A Balaton és a tanúhegyek kínálta különleges klimatikus adottságok okán már kétezer évvel ezelőtt is termesztettek szőlőt ezen a vidéken, nem meglepő tehát, hogy a világfajták mellett a nagy múltra visszatekintő helyi, vagy ún. köztes szőlőfajták, pl. szürkebarát  is szerephez jutnak.

 

A Badacsonyi borvidék a filoxéravész utáni időszak óta tekinthető elsősorban fehérszőlős területnek. Abban, hogy a térség hagyományos fajtái a nagyipari szőlőtermesztés időszakában sem koptak ki és nem adták át helyüket teljesen a könnyebben kezelhető és nagyobb terméshozammal bíró, standard világfajtáknak, nagy szerepe volt a helyi bortermelőknek, akik kis területeken, javarészt saját maguk számára készítettek borokat, valamint a Badacsonyi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetnek, amely a nemesítésben, klónok előállításában és a szőlőnövény helyi körülményeinek vizsgálatával is támogatást nyújtott.

 

A borvidéken legnagyobb területen olaszrizlinget termesztenek. Ez a fajta a filoxéra utáni újratelepítések során terjedt el, a világfajták közül pedig jelentős még a rajnai rizling a régióban. Ún. köztes fajta a szürkebarát, hiszen a szőlő burgundi eredetű, és ezek mellett vannak jelen az olyan autochton fajták, mint a kéknyelű, a rózsakő, a budai zöld, a zeusz vagy a vulcanus. A rózsakő a kéknyelű és a budai fajták kereszteződéséből, míg a vulcanus a szürkebarát és a budai zöld keresztezéséből létrehozott hibrid. A zeusz az ezerjó és a bouvier keresztezésével jött létre. A kéknyelűt valamikor úriszőlőnek is hívták, mert nagyon kényes, nehezen termékenyülő, nehezen kötődő szőlő, ezért nagyon nehéz volt egyenletes minőséget elérni vele a szőlőben.

A kóstolósor: 

 

A rózsakő fajtával még a Badacsonyi régión belül is ritkán találkozunk, a Borbély Pince 2015-ös tételében visszaköszöntek a szőlőfajta adottságai. Fiatalon nem túl aromagazdag, florális, zöldfűszeres később mézes jegyek jelenhetnek meg benne, ugyanakkor jó savszerkezet jellemzi. A neutrális karakter alkalmas arra, hogy visszatükrözze a terroir adottságait, hogy „a szánkban érezhessük a Badacsonyt”. 

 

A Csendes Dűlő Szőlőbirtok 2013-as Kéknyelűjénél már érezhetőek voltak a borban érettebb, tercier aromák. Ez egy jó egyensúlyú, édes fűszeres, a kéknyelű fajta adottságait hűen tükröző, markáns savakkal rendelkező bor.

A Laposa Birtok 4Hegy 2015-ös tétele a Birtok 4 különböző területéről, a Badacsonyról, a Szent-György hegyről, a Somlóról és a Csobáncról szüretelt olaszrizling. Friss, üde, fiatal tétel, zöldfűszeres, citrusos. Eleven, szép savak és minerális, „bazaltos” karakter jellemzi. Ismét visszaköszön a „Hegy” – ebben az esetben a hegyek –, a bor pedig bizonyítja, hogy az olaszrizling jól érzi magát Badacsonyban. 

 

Málik Zoltán hordóban erjesztett és érlelt 2012-es zeusza volt a leginkább rusztikus, testes, telt tétel, finom ásványossággal, jó savakkal, hosszú lecsengéssel, vegetális ízjegyekkel.

 

A kóstolósorba egy nem tipikusan badacsonyi fajta, egy hárslevelű is bekerült. Az Istvándy Pincészet 2012-es hárslevelűje harmonikus volt, élénk és változatos. Illatában hársfa és méz, kóstolva csontszáraz ízélmény. Érett, szép savak jellemzik, hosszú lecsengéssel.

 

 

Az utolsó kóstolt tétel a Szatmári Pincészet 2012-es Vulcanusa volt, a szigligeti területekről. A szürkebarát és a budai zöld jegyeit elegyítő vulcanus egyszerre volt gyümölcsös és kedves, ugyanakkor rendelkezik a szükséges savgerinccel. Ennek okán a bor visszafogott illattal indított de kóstolva egy telt, határozott bor képe rajzolódott ki.

 

A beszélgetés során, a borokat kóstolva egyetértés alakult ki abban, hogy a festői szépségű Balaton felvidék sokszínűségéhez, különlegességéhez nagyban hozzájárul a borvidék őshonos, és autochton fajtáinak jelenléte. Ezeknek a fajtáknak a megléte értéket képvisel, egyediségükben, különlegességükben értékesek ezek a borok. Hiányoznának ezek a fajták és boraik, ha valamiféle fajtaracionalizálás okán eltűnnének a magyar borpalettáról...