A Ráspi borok előtt egy Gróf Buttler kadarkát kóstoltunk, mely ugyebár a Nagy Egedről, Eger első számú termőhelyéről származik.
A 2006-os tételt már az Alkoholistán is dicsérték, bár nem annyira mint egy évvel későbbi testvérét. Ennek ellenére ez is kiváló, sőt szerintem 90 pont feletti borról van szó.
A fajta ugye nem a hatalmas testéről híres. Ehhez megfelelően egy halvány rubin színnel, vizes széllel írható le a bor megjelenése. Pirosbogyós gyümölcsöket és alkoholt érezni illatában, de találóbb, ha azt mondjuk: erről a tételről megérthetjük: miért írta Hamvas Béla a kadarkáról, hogy málnaszörp. Igazán intenzív illat. Szájba véve egyértelművé válik, hogy egy könnyű borról van szó, amely azonban igazán harmonikus – s ez a legtöbb, ami egy borról elmondható. A terroirt is képviseli: kellemes minerális ízek gazdagítják. Szép savai jelentik a bor gerincét. Kis kesernyéje – mely már az illatban is jelentkezik – is pluszt ad hozzá. Könnyed, elegáns, nem hosszú, de intenzív aromatikával rendelkező, jól iható bor. Nagy élmény. 92 pont

Magasra tettük hát a lécet, nézzük, mit tud a Ráspi ehhez a kiváló borhoz képest!

 

Zweigelt-Cabernet-Kékfrankos házasítás. A kékfrankos a Ráspi cuvée-k alapja, Sopron emblematikus bora, mely a szőlőterület mintegy 70%-át teszi ki minden házasításban szerepet kap. Halvány rubin szín, némi borostyán árnyalattal, halvány széllel. Animális, brettes illattal köszön be – akár a ’06-os –, majd némi szellőztetés után virágillat, törökméz illata csinosítja az amúgy is kellemessé váló animális illatot.
Közepesnél kisebb test, tüzes, ám inkább savai határozzák meg jellegét, mint az alkohol. Igazán kellemes savösszetétel. Tanninjai is vannak kellő mértékben – harmonikus bor. Aromatikájában akárcsak a kadarkánál: a pirosbogyós gyümölcsök, főként a málna „játszik”, elsősorban közepesen hosszú utóízében. A pohár szárazpróbája is nagyon érdekes: fantasztikus fűszerességet hagy maga után! 94 pont!

Halvány rubin szín, vizes-narancsos széllel. Diszkrét illatában feketebogyós gyümölcsök illata:  kökény, szilva, feketecseresznye – és konyakosmeggy, tehát az alkohol is érződik illatában. Szájba véve valóban tüzes bor, közepesen telt, jó sav-tannin aránnyal. Szájban kis kesernye és a gyümölcsösség folytatódik, még igen hosszú utóízében is.  91 pont

A rubin színbe itt, az idősebb évjáratnál már mahagóni árnyalat is került. Animális: brettes (istállószag) illattal jelentkezik, majd ez finomodik, illan és mást is meg lehet látni mögötte. Ez jellemző a fertőrákosi pincészet boraira. Ezúttal némi fűszereséget. Szép savgerinc, kerek tanninok jellemzik. Közepes testű, koncentrált bor. Aromatikája szájban is igazán pikáns, de csöppet sem kellemetlen! Utóízében pedig már a csokoládé és a dohány is megjelenik. Egy újabb szép, harmonikus bor. Már tavaly májusban is nagyon tetszett. 92 pont

Kizárólag a Kopár dűlőből származó szőlőből készült, vagyis valójában dűlőszelektált bor. Rubin színű, illatában zárkózott, hűvös, némi pirosbogyós gyümölccsel: málnával. Szájba véve savak és tanninok játéka, szép koncentrációval. Finomszemcsés tanninok. Mégis a savak határozzák meg inkább. Közepesen hosszú lecsengés. Harmonikus, vagyis szép. 89 pont. A májusban kóstolt ’04-es és és ’06-os válogatás jobban tetszett.

60%-ban kékfrankos, vagyis itt is a soproni  fajta játssza a főszerepet. Jellemző, hogy a lényegében fiatalnak tekinthető Ráspi vörösborok már színben érettséget mutatnak. A fiatalos rubin szín itt egy fáradtabb, fakóbb mahagóni árnyalattal egészül ki. Illatában diszkrét, de nyílik. Egyszerre piros- és feketebogyós gyümölcsök, fűszerek. Idővel szinte behízelgően édeskéssé válik, és az aszalt gyümölcs sőt a csoki is megjelenik.
Szájban igazán kedves. Tüzes, közepesnél valamivel kisebb testű bor határozott savakkal és tanninokkal. Koncentrált bor. Pirosbogyós gyümölcsök, elsősorban málna. Szépen nyílik ízben is: közepesen hosszú lecsengésében feltűnik a csoki is.

 

Miután a 2006-os Ráspi Merlo-t a legjobbnak ítéltem egy 18 tételből álló merlot kóstolón –ahol ráadásul újvilági és francia borok is feltűntek –, nagyon vártam a következő évjártat megismerését.

A 2006-os tavaly tavasszal szép mély rubin színű, halvány szélű bor volt. Összetett, ásványos, hosszú, lekvárosan gyümölcsös volt. Fülledtsége lassan szellőzött ki, de egyre inkább a gyógyszeres jelleg (calmopirin) fölé nőttek a pörkölt jegyek (kishordó-használat) és a mentás hűvösség, ásványosság, némi gyümölcsösség. Szájban is pörkölt magvak, toastos jegyek, jó savak, kerek tanninok. Hosszú lecsengés.

A kishordókat a pincészetben lassan teljesen felváltják az 500 literes ászokhordók.

A ’07-es tétel mintha örökölte volna elődje szép mély rubin színét. Már illatában is sokkal gyümölcsösebb (málna). Fűszeres, virágos (tearózsa), kissé animális illatjegyek kísérik a pirosbogyós gyümölcsöket. Összetett illat. Szájba véve a bort igazán kedvesnek érezzük, off-dry jellegű, behízelgő. Valóban tüzes bor, ám emellett telt, kerek, koncentrált, szép savakkal és finomszemcsés tanninokkal. Folytatódik az illatban megkezdett gyümölcsszüret is. Szebb mint az előző évjárat – de nem ő a kedvenc. 88 pont

Mahagóniba hajló mély rubin színű bor. Animalitás és kakaóbab tűnik fel az illatban. Szájba véve ez is kedves, tüzes bor. A közepesnél nagyobb test, igen nagy koncentráltság jellemzi. Meg bársonyosan puha tanninok. Egyensúlyban lévő, szép, hosszú bor. 91 pont. Még szebbnek tűnik mint májusban.

Igen mély, átláthatatlan, borostyán színű bor. Szintén animális, de ennek ellenére a többihez nem hasonlítható illat. Furcsamód előhívja belőlem, hogy poetikusabban jellemezzem. De tény, hogy nagymamám udvarán, a diófa alatt volt ilyen illat, pontosabban szag. Nyilván az árnyékos-vizes földön rothadó szerves hulladék illata. Pikáns, nyilván nem minden ízlésnek tetsző, ám kétségkívül egyedi, fűszeres-savanyú, hűvös illat. Ízében is a tercier jegyek viszik a prímet. Igen, ő az aki nagyon drága, másfél literes magnum palackban lakik, és… szerintem egyéni ízlésünktől függően térdeplünk le előtte, vagy éppen utasítjuk el. Egy biztos: magas borértő kultúra szükséges hozzá, hogy értékeljük.