A Tokaji borvidék legdinamikusabban fejlődő települése Mád eddig sem panaszkodhatott, hiszen valamelyest előrébb tart, mint a többiek, de itt annyi kiemelkedő borászat koncentrálódik, hogy bizony a szállások fejlesztése kulcskérdés továbbra is. Van néhány magánház, vendégház, de egyre nagyobb az igény az olyan minőségi szállásokra, melyek közvetlenül a pincéknél, a borászoknál találhatóak, hogy a vendég minden szolgáltatást egyben kaphasson meg.

A Zsirai pince vendégháza irigylésre méltóan jó helyen épült, hiszen az országosan ismert és hírnevet szerzett Gusto Kulináris Élményműhellyel szinte szemközt található a Batthyány utcában. Egy régi épületet sikerült felújítani, néhány eredeti építészeti elem megőrzésével és felújításával (pl. a szobák padlója, a borterasz kőoszlopai) remekül ötvözve a tradíciót és a modern elvárásokat. A kellemes belső mellett a teraszról fantasztikus panoráma tárul elénk Mádra, és a környező dűlőkre (pl. Úrágya-dűlő), valamint külön élmény sötétedéskor megpillantani a szemközti oldalban a Royal Tokaj kivilágított pincéjét. Növeli a szállás vonzerejét az a tény is, hogy olyan nagynevű pincék találhatók itt kb. ötpercnyi sétára, mint Szepsy István vagy a Holdvölgy pincészet. A vendégház részben pályázati pénzekből részben saját erőből készült el. Mád egyre inkább csinosodik, fejlődik, újabb és újabb beruházásokat adnak át. Például ugyanebben az utcában láttam egy építés alatt álló épületet, amely melletti táblára az volt kiírva, hogy aszúház épül ott. Nem hiába emelte ki most is a Zsirai vendégházavatón a település polgármestere, Tatárka József, hogy a fejlesztések következtében szinte már rá sem ismerni a településre, olyan fejlődésen és arculatváltáson esett át.

A Zsirai pincészetet 2011 óta, édesapjuk halála után a Zsirai lányok, Petra és Kata vezetik, hatalmas munkát végezve. A megnyitó ünnepség Zsirai Petra szavaival kezdődött, aki elmondta, hogy édesapjuk terveit és álmait próbálják megvalósítani, és ennek egyik állomása ez a vendégház. Lépésről-lépésre építkeznek, fejlesztik a pincét, a borok minősége is javul, munkát adnak helyieknek. Majd a fent említett polgármesteri köszöntő után Pintér Andás Ferenc (PAF) festőművész következett, aki elmondta, hogy korábban egy borkóstolóan futott össze a lányokkal, onnét a közös ismeretség, így kézenfekvő volt a mostani megnyitón ismét összekapcsolni a bort és a kultúrát. A teraszon ugyanis PAF festményeit tekinthették meg a vendégek a megnyitó alatt. A vendégsereget pedig ismert helyi borászok (pl. idősebb és ifjabb Szepsy István, Takács Lajos, Gincsai Tamás - Holdvölgy, Rakaczki Gábor - Sauska), Tokaj mindenese, Alkonyi László; továbbá újságírók, borbloggerek, gasztrósok, barátok és családtagok alkották.

 

A megnyitó után egy kilenc tételes borkóstoló következett a Zsirai pince boraiból, Zsirai Kata mesélt mindegyikről. Jelenleg 13 hektáron gazdálkodnak, és olyan kiváló adottságú dűlőkben találhatóak a területeik, mint a Betsek, a Padihegy, a Holdvölgy, Közép-hegy, Teleki.

Kezdésként egy 2012-es Padihegy furminttal indítottunk, melynek címkéje eltér a többi palackétól, mivel a címketervezős pályázat résztvevője volt. Majd egy 2012-es Padihegy hárslevelűvel folytattuk. Mindkettő tétel izgalmas, ásványos, gyümölcsös, ugyanokkor jól iható is.

Harmadikként egy friss 2013-as száraz sárgamuskotály következett, ami hozta a szokásos, a fajtától elvárt jegyeket, intenzív szőlővirágos, muskotályos illat, könnyű test, behízelgő, de szerencsére nem pacsulis. A sorban a birtok cuvée következett, mely nem túl komplex, de jól iható kis bor.

Aztán jött az este során az egyik személyes kedvencem, a 2011-es Betsek furmint. Maga dűlő is a kedvenceim közé tartozik, mondhatnám, hogy innét még csak kiemelkedő borokat ittam, így ezekkel nem lehet mellélőni. Most sem csalódtam, a bor teljes érettségben szedett szőlőből készült, hordós erjesztésű és 11 hónapos hordós érlelésű. Tömény, feszes, krémes, karakteres, rendkívül hosszú ásványos lecsengéssel. A fa picit talán sok, de számomra nem volt zavaró, kiemelkedő tétel.

Az édes borok közül először egy 2012-es félédes sárgamuskotályt kóstoltunk, ez az első, és a lányok elmondása szerint valószínűleg az utolsó is a félédes borból a pincénél. Ez a vonal sosem volt a kedvencem, a savak nem tudnak lépést tartani az édességgel, igaz csúszik könnyen, de igazából csak az édesség marad belőle. A 2011-es Katika cuvée a Holdvölgy-dűlőből (hárs, zéta, kövérszőlő, sárgamuskotály), annak ellenére, hogy édes, sokkal szebb struktúrát mutatott. Nevét a lányok édesanyáról kapta, akinek a kedvenc bora is egyben. A 2008-as máslás pedig egy egészen más kategória. Ezt a bortípust egyre kevesebben készítik a borvidéken, teszem hozzá, hogy sajnos. Nem egyszerű, sőt macerás ilyet készíteni, de ha ilyen szép végeredményt hoz, mint ez, akkor megéri, aszalt gyümölcsök, hordófűszerek, méz, gazdag aromatika, szép savak.

Végül pedig a 2008-as aszúval sikerült feltenni a koronát a kóstolósor végére. A bor a Franciaországban, Párizsban a Vinalies Internationales borversenyen aranyérmet nyert idén. Nem érdemtelenül, hisz annyira komplex és egyensúlyos a bor, hogy nem lehet belekötni, remek sav-cukor arányok, aszalt gyümölcsök, főleg sárgabarack, méz, végtelen hosszú utóíz, nehéz abbahagyni.

A borkóstoló után svédasztalos vacsora következett a Mádi Kúria jóvoltából, majd folytatódott a kötetlen borozgatós, beszélgetős este. Közben érkezett még 2011-es furmint, valamint még egy villányi vörös cuvée (Múzsa cuvée: kékfrankos 60%- kékoportó 40%), valamint egy somlói cuvée is, mivel a családnak van egy kisebb pincéje és szőlője a Somlón is, és a villányi borvidéken, Palkonyán is. Az este további részében pedig a hangulatról Járai Márk gitárjátéka gondoskodott. Véget nem érő visszatapsolásokkal, újabb és újabb dalkérésekkel. A remek hangulatú megnyitó után még biztos visszatérek a borokat komolyabban szemügyre vételezni, és javaslom másoknak is, hogy látogasson el Mádra, a Zsirai pincészetbe és vendégházba, legalább évente egyszer. A többihez utána úgyis megjön a kedve.