Tokaj jó hírét már Széchenyi is próbálta visszaállítani

Szilágyi Bence
2016. március 28., 20:53


A Magyar Nemzeti Levéltár egy egészen egyedi kóstolóval egybekötött programsorozatot indított útjára, amellyel eddigi ismereteinket igyekszik elmélyíteni a magyar bortörténelem terén. A Borhistóriák második állomásán Tokajé volt a főszerep.
Tokaj jó hírét már Széchenyi is próbálta visszaállítani
A levéltár bizonyította, hogy valóban kiapadhatatlan kincsesbánya a szőlő- és borkultúra rajongóinak. A februári előadás első felét Török Ádám történész-levéltáros tartotta. A számtalan Tokajról meghallgatott előadással szemben itt nem a megszokott ppt-fájlok fogadtak bennünket, hanem többszáz éves iratok és térképek a borvidékről, melyeket bárki kedvére tanulmányozhatott.
Az előadó egy korabeli geológiai térképpel kezdte a borvidék ismertetését, melyből kiválóan lehetett következtetni azokra az egyedülálló adottságokra, amik a környéket már évszázadokkal ezelőtt is kiemelték a többi közül. Megtudhattuk azonban azt is, hogy Tokaj-Hegyalja felemelkedése más fontos magyar borvidékek, mint a Szerémség és Villány elvesztésével következett be igazán, hiszen a török hódoltság korszakában kevés borvidék menekült meg a teljes elnéptelenedéstől és volt képes fejlődésre.
 
Tokaj jó hírét már Széchenyi is próbálta visszaállítani
 
Az aranykort Tokaj számára a 16-17. század jelentette, amiben Lengyelország felvevőpiacként óriási szerepet játszott. Az 1700-as években közteherviseléssel kapcsolatos írásokban már pontosan minősítették a Tokajból származó borokat, továbbá dűlő- illetve pinceábrázolások készültek a legfontosabb területek és pincészetek tulajdonosainak nevével.
 
A dinamikus fejlődésnek aztán Mária Terézia vetett véget, aki az osztrák borágazat fellendítése érdekében, ahol csak tudta, rendeletekkel gáncsolta a magyar borászok külföldi piacra jutását. Török Ádám érdekes történeteket mesélt Szemere Bertalan és Széchenyi István ambícióiról is, melyek a magyar, de főként a tokaji bor hírének helyreállítására irányultak. Széchenyiék idejében a magyar borkészítés már komoly lemaradással rendelkezett a nemzetközi mezőnnyel szemben, melyet főként a technológia hiányossága, de nagyon gyakran a szakértelem hiánya is okozott. A 19. század végén Magyarországot is elérő filoxérajárvány és a növekvő borhamisítási botrányok, majd a két világháború, és a szovjet elnyomás alatti átállás a mennyiségi borkészítésre csak tovább rontották a helyzetet.
 
Tokaj jó hírét már Széchenyi is próbálta visszaállítani

Akármennyire is negatívnak hat az elmúlt 200 év történelme, napjainkban igazán van okunk örömre, és csak reménykedhetünk, hogy az elmúlt évtizedek fejlődése hasonló intenzitással folytatódik tovább. Az előadás második részében Ogl Mária az Innio Borbárban dolgozó sommelier bizonyította be a hallgatóság számára, hogy ami ma történik, az elmúlt 2 évszázad távlatában igenis a borvidék legjobb időszaka.
 
Meggyőzőképességének fokozására 5 kiváló tokaji bort hívott segítségül. Ogl Mária hihetetlen dinamikával és odaadással beszélt a Tokajban rejlő lehetőségekről és a kiváló borokról, amelyeket magával hozott a kóstolóra. A szépen átgondolt borsor egyértelműen mutatta meg, hogy Tokaj egy igazán ezerarcú borvidék, ami kiválóan alkalmas különböző borstílusok elkészítésére.
 
Elsőként a Királyudvar pezsgőjét kóstolhattuk meg. Itt elhangzott, hogy a pezsgőkészítés egyre fontosabb szerepet tölt be a borvidék életében, és egyre több termelőt érdekel Tokaj, mint pezsgőnagyhatalom, még ha egyelőre ez a műfaj gyerekcipőben is jár nálunk.
 
Ennél jóval kiforrottabb projekt a tokaji száraz fehérbor, amiből kettőt is megkóstolhattunk a sorban, Demeter Zoltántól és az Oremus Pincészettől, utóbbi érdekessége, hogy egy kereskedelmi forgalomban nem kapható, kísérleti tételről van szó. A furmint és a hárslevelű büszkén mutatták meg, hogy mit is tud Tokaj száraz borok terén.
 
Tokaj jó hírét már Széchenyi is próbálta visszaállítani
 
A borsor legnagyobb meglepetést okozó tétele egy pinot noir volt, hiszen ez Tokajban nem tartozik a hivatalosan termeszthető fajták közé, és különben is... Vörösbor? Tokajból ? És mégis egy hihetetlenül ízgazdag és elegáns bort ismerhettünk meg a Dobogó Pincészet Izabella utca névre hallgató borában. Egy igazi kuriózum.
 
A kóstolót pedig egy örök klasszikus zárta, a Royal Tokaji 5 puttonyos Aszúja 2009-ből Áts Károly keze alól. Mária fontosnak tartotta az édes borok hangsúlyozását, hiszen elsősorban ez az a bortípus, ami egyedülállóvá teszi Tokajt a világ borvidékei között, és mi ezzel teljesen eget is tudunk érteni.

Érdekes előadást hallhattunk, egy izgalmas borkóstolóval kiegészítve. A Borhistóriák programsorozat még csak most kezd igazán beindulni, a tervben pedig Magyarország összes borvidékének bemutatása szerepel! Érdemes figyelemmel kísérni a levéltár eseménynaptárát!