Villány vagy franc? - a harmadik Franc & Franc konferencia tanulságai

Geri Ádám
2017. december 01., 13:18


Még mindig nem egyértelmű, hogy a Villányi Franc sztoriban a szőlőfajta vagy a borvidék a fontosabb – derült ki a harmadik alkalommal megrendezett Franc & Franc konferencián. A siker egyik kulcsa pedig a villányi fehér bor lehet.
Villány vagy franc? - a harmadik Franc & Franc konferencia tanulságai
Amikor Herczeg Ágnes borszakértő délután négy órakor feltette a tulajdonképpen költőinek szánt kérdését, vagyis hogy „Mit akarunk elsősorban kommunikálni, Villányt vagy a franc-t?”, az ember úgy érezhette, van is szükség, meg nincs is erre a konferenciára. Hiszen ha a harmadik évben is itt tartunk, felmerülhet a kérdés, miről szólt az első kettő? Ugyanakkor ha a téma állandóan napirenden van, előbb-utóbb lesz talán válasz is.

Az idén harmadik alkalommal megrendezett Franc & Franc Nemzetközi cabernet franc fórumot a palkonyai Mokos Pincészet színháztermében, a szépszámú szakmai közönség előtt Bock József és Gere Andrea nyitotta meg. Bock József, mint a hegyközség elnöke beszédében azt emelte ki, milyen nagy hagyományokkal rendelkezik Villányban a cabernet franc; neki például volt szerencséje már 1896-os tételt is kóstolni. Gere Andrea a Villányi Bormarketing Műhely képviseletében arról beszélt, az előírt hordós és palackos érlelés után várhatóan 2018 elején érkeznek a Villányi Franc első csúcskategóriás, vagyis super premium tételei, ami bizonyára számos további konferencia számára tartogat témát.

Az első előadó, Gál Péter eredetvédelemért felelős helyettes államtitkár a villányi eredetvédelmi kategóriák értéknövelő szerepét hangsúlyozta. Egy felmérésük szerint a vásárlók a prémium kategóriában akár 80 százalékkal is hajlandók többet fizetni a borért, ha van rajta villányi eredetvédelmi jelölés. Zárásként még megdicsérte a borvidéket, mert az „példamutató módon tesz azért, hogy legyen egy borstílus, ami alapján azonosítják”.
 
Villány vagy franc? - a harmadik Franc & Franc konferencia tanulságai

Jekl Béla a Villányi Borvidék Borbíráló Bizottságának elnökeként a villányi eredetvédelem első 10 évének tanulságait vonta le (a villányi borok védjegye 2006 óta a kikerics). Felhívta a szereplők figyelmét, milyen fontos, hogy minden fórumon – legyen az borfesztivál, vagy pincelátogatás – a fogyasztónak el kell magyarázni és be kell mutatni a különbséget a három eredetvédelmi kategória (classicus, premium, super premium) között.

Ezen a ponton a résztvevők 3 classicus és 12 premium Villányi Franc-t kóstolhattak Horkay András, az Országos Borszakértő Bizottság elnökének vezetésével. A borokat a borászatok jelen lévő képviselői mutatták be. Érdekes volt Jandrasics Gábor felszólalása a Jackfall-tól, aki elmondta, hogy a 2012-es Cabernet Franc Classicus-ukból épp csak meg tudtak menteni pár palackot a konferenciára, miután 3000 palackot eladtak New Yorkba. Ott egyébként a bor polci ára átszámítva 7800 forint, szemben az itthoni 3100 forinttal. Horst Hummel (a nap egyetlen külfölfi felszólalója), a Berlinben élő, de Villányban pincét vezető borász elmondta, a 90-es években a kollégáknál történt kóstolások a hatására hamar eldöntötte, hogy neki is kell franc-t ültetnie, ám amikor 2000-ben rászánta magát, hiány volt oltványból. Ma már ez másként van, és meggyőződése, hogy
„Villánynak a franc kiemelt fontosságú a nemzetközi marketingben”.

A kóstoló után Ruppert Ignác, a hordókat is forgalmazó Cellarius ügyvezetője és Szakál Zoltán, a Csányi pincészet borásza lépett a színpadra. Ők az első eredményeit ismertették a június óta tartó kísérletüknek, amelynek során a Csányi pincészet 2016-os franc-ját különböző hordókat szimuláló közegben érlelték, vizsgálva a mikrooxidáció és az aromaanyagok hatását. Sok diskurzus folyik ugyanis arról, hogy melyik tölgy áll igazán jól a villányi franc-nak. Természetesen, mivel a borok eddig még csak pár hónapot érintkeztek a fával, a kísérlet tovább folytatódik.
 
Villány vagy franc? - a harmadik Franc & Franc konferencia tanulságai

Fiáth Attila nemzetközi borakadémikus, a Corvinus Egyetem docense a Villányi Franc piaci esélyeiről beszélt. Rögtön azzal kezdte, hogy „a villányi super premium és premium kategóriák akkor fenntarthatók, ha a minőség az árban hosszú távon érvényesíthető”. A közelmúlt legnagyobb franc sztorija sajnos egyértelműen Argentína nevéhez fűződik. Alig pár éve találták ki, hogy a malbec mellé még egy szőlőfajtát felfuttatnak, még ma is csak 700 hektáron termesztik (ez fele a magyar ültetvényeknek egy 30-szor nagyobb országban), mégis elérték, hogy 2015 decemberében az angol Decanter címlapsztorija a cabernet franc-ról szóljon. A cikkben egyébként 5 olyan borvidéket soroltak fel, ahol jó fajtatiszta franc készül, Villány nem volt benne, miközben az inkább házasításairól ismert Bordeaux igen...

Ez sajnos erősen idézőjelbe teszi azt a lépten-nyomon büszkén mesélt anekdotát, amit itt is megosztott velünk Horkay András. E szerint egy nemzetközi kóstolón az argentínok el voltak ájulva a Villányi Franc-októl és azt mondták, ha mi ilyet tudunk, nekik rengeteget kell még tanulniuk.

Fiáth Attila szerint egyébként a „szőlőfajta marketing” veszélyes, mert itt az ember mindent egy lapra tesz fel. Villány viszont azért kivétel, állítja, mert a Villányi Franc márkanév rövid, frappáns, mégis együtt van jelen benne a származási hely és a fajta. Ez azonban még kevés az üdvösséghez külföldön (márpedig ez most a cél, mert a történetből itthon nagyjából kihozták a maximumot), ahol sokkal kegyetlenebb a verseny. A hatékonyabb munka érdekében ezért érdemes lenne nemzetközi szakembereket bevonni a munkába és velük együtt kialakítani a végső stílust.
 
 
A gasztronómia és a Villányi Franc kapcsolatáról először Szik Mátyás örökös magyar bajnok sommelier osztott meg pár gondolatot. Véleménye szerint nagyon fontos lenne tudatosítani a fogyasztókban, hogy a Villányi Franc nem egy villányi cabernet franc klón, hanem egy brand. Abszolút egyetért azzal, hogy működik Villányban a fajtatiszta franc, de ez – és ezt tapasztalatból tudja – igaz Izraelre vagy éppen Long Island-re is. A fajta egyébként jó gasztrobor, tökéletesen illik a mai komplexebb gasztronómiához. Szerinte a classicus kategória is értelmezhető a gasztronómiában, sőt, szükség is van egy ilyen belépő szintre a premiumot támogatandó.

A már említett Herczeg Ágnes arról beszélt, sok munka van még, míg a Villányi Franc elfoglalja az őt megillető helyet a világban. Példaként a Wine Searcher internetes oldalon található cabernet franc szőlőleírást hozta (szereti a hűvös éghajlatot, könnyed, légies borokat ad), ami arról tanúskodik, nem vesznek tudomást a Villányban készült franc-okról (amik nem könnyedek, nem légiesek és azt bizonyítják: a szőlő a melegebb éghajlaton is remekül elvan).

2017-ben újra trend lett a cabernet franc, sajnos azonban nem Villánynak köszönhetően. Mert bár Michael Broadbent Master of Wine szállóigévé vált mondása („a cabernet franc Villányban találta meg természetes otthonát”) 2000-ből származik, a Villányi Franc csak 2014-ben született meg. Az említett mondat annál is inkább kevés ma, mert a fajta közben megtalálta otthonát Kaliforniában, Long Island-en és Dél-Afrikában is.
 
Villány vagy franc? - a harmadik Franc & Franc konferencia tanulságai

„Mit akarunk elsősorban kommunikálni: Villányt vagy a franc-t?” – tettel fel a bevezetőben idézett kérdést Herczeg Ágnes, majd azt emelte ki, fontos tisztában lenni azzal, milyen a borunk és ki lehet a célközönsége. A Villányi Franc-oknak általában magas az alkoholtartalma, emiatt inkább a töményebb italokra nyitottabb keleti országokban rúghatunk labdába. Nyugat-Európa – Németország és Anglia kivételével – eddig legalábbis kevés érdeklődést mutatott. Ha megvan a közönség, a következő lépés egy nagyon jó sztori, hiszen a story-telling ma az egyik legfontosabb marketing eszköz. „A Villányi Franc-t a villányi életérzés csúcsaként lehetne kommunikálni és el kell mondani, hogy ez nem a mindennapok bora” – zárta mondandóját.

Ismét a gasztronómiához csatolt vissza Csapody Balázs, a Pannon Gasztronómiai Akadémia elnöke, az idén 25 éves Kistücsök étterem tulajdonosa. Felmérésük alapján a magyar vendéglátósok egyik kedvenc brandje a Villányi Franc. Csapody Balázs azonban arra is bátorítja őket, több borásztól tárazzanak be a fajtából, hogy a vendég megtapasztalhassa az egyes borászatok stílusa közötti különbségeket. Mielőtt átadta a helyét, kijelentette, „a magyar gasztronómiában megkerülhetetlen és kötelező elem a Villányi Franc”.
 
Villány vagy franc? - a harmadik Franc & Franc konferencia tanulságai

Utolsóként az előadók közül Bárczi-Elek Ágnes, az Auchan Magyarország beszerzési vezetője lépett a pódiumra, aki a kereskedelmi szempontok közül villantott fel párat. Saját eladási statisztikáik alapján legnagyobb nehézségnek azt nevezte, hogy a termelt/megvásárolt villányi borok elég alacsony százaléka fehér.
„Ha nincs fehér és rozé bor a szortimentben, a kezdő borivók számára nem tud Villány belépő bort ajánlani, így ők eleve nehezebben szoknak rá a villányi borokra”.

A konferencia záróakkordjaként 6 magyar cabernet franc-t lehetett kóstolni Villányon kívülről. A villányiakkal való összehasonlításon túl a legelgondolkodtatóbb az a tény volt, hogy a korábbi évekkel ellentétben idén egyáltalán nem került sor külföldi franc-ok kóstolójára (tavaly Bulgária és a Balkán borai vendégeskedtek, idén a második napon a fakultatív pincelátogatáson lehetett egy bolgár bort kóstolni). Ezen a ponton nekem Fiáth Attila külföldi szakemberek bevonását sürgető szavai csengtek vissza. Érdekes lesz a jövő évi konferencián látni, hogy az idén meghívott előadók gondolatai mennyire épültek be a Villányi Franc-ba.