St. Andrea járt a Borbíróságon

Németh Richárd szövegésfotó
2011. november 15., 07:35


Kellemes kötelesség egy borvacsora meghívásnak eleget tenni, pláne, ha a város új kedvencéről, a Borbíróságról van szó. Mint ismeretes, az étterem új lendületet vett idén tavasszal; modernizálta konyháját, és három  frissen igazolt szakácsával olyan kreativitást csempészett az ételekbe, ami például egy gránátalmás gesztenye-erőlevesben, vagy egy aszalt gyümölcsös kölessel körített füstölt kacsakolbászban ölt testet. S, minthogy ezúttal az est folyamán a St. Andrea borai kerültek a poharakba, így a pincészet főborászával, Dr. Lőrincz Györggyel is volt alkalmunk beszélgetni.
St. Andrea járt a Borbíróságon
 
Arról, hogy hogyan kell kinéznie egy korrekt borlapnak, szerencsére már több étterem is igyekszik bennünket, vendégeket meggyőzni, de sajnos ez esetben is csak a főváros jár élen – néhány vidéki kivételtől eltekintve. Hogy a Borbíróság Étteremben korrekt borválasztékkal lehet találkozni, azt legutóbbi róluk készített ajánlónkban már kifejtettük, méltattuk.
St. Andrea járt a Borbíróságon
Csakúgy, mint a konyhájukat, amely ezúttal is magasra tette a mércét. Kellett is, hiszen nem kisebb borászat látogatott el hozzájuk, mint az egri illetőségű St. Andrea Pincészet, amely magát a főborászát, 2009 Év Bortermelőjét, Dr. Lőrincz Györgyöt delegálta a teltházas estre.
A fennállásának 10. évfordulóját jövőre ünneplő St. Andrea Szőlőbirtok és Pincészet számos hazai és nemzetközi díjat sepert már be. Boraik a világban bárhol megállják a helyüket, legyen szó akár fehérről, akár vörösről. Ugyanakkor mivel mind a Kárpát-medence, mind az Egri Borvidék leginkább a fehér szőlőfajtákat részesíti előnyben (az Eger Város Hegyközsége által számon tartott 59 szőlőfajtából 40 fehérszőlő), így Dr. Lőrincz György saját bevallása szerint, az egri vörösök is némi magyarázatra szorulnak még. (A beszámoló a hirdetés után folytatódik!)
 
A sor azonban a fehérborokkal indult. A séfek ennek megfelelően első fogásnak egy zöldsalátákkal körített, nyúlpástétomot és nyúlmájat álmodtak meg, ami mellé a St. Andrea 2010-es évjáratú Napbora került a poharakba. Itt meg kell jegyezni,
St. Andrea járt a Borbíróságon
hogy ez a tétel már az Egri Borvidék Hegyközségi Tanácsa új „brand”-jének nevét is magán viseli. Az Egri Csillag, a jó száz évvel ezelőtt született Bikavér testvére. Mindkét bor esetében házasításról van szó; utóbbi bizonyos vörösfajtákból (jellemzően a magyar fajták közül kékfrankos, portugieser, kadarka, a nemzetközi fajták közül cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot, valamint újabban a pinot noir és shiraz /syrah/ adta borok változó arányban kerülnek bele – a szerk.), előbbi fehér-, a Kárpát-medence autochton, és köztes fajtáiból kell összetevődjön (50 százalékban olaszrizlingre, hárslevelűre, leánykára, királyleánykára, zengőre, zenitre épül, míg az illatos fajták, a zefír, tramini, ottonel muskotály, irsai, cserszegi fűszeres aránya nem érheti el a 30 százalékot – a szerk.), reprezentálva így az egri terroirt.
St. Andrea járt a Borbíróságon
Szóval Napbor. Sokan már jól ismerhetik, hiszen a pincészet 6 fajtából készült alapboráról van szó. Az Egri Borvidéki Verseny 2011-ben a legjobbnak választotta. Szép szalmaszín, illatában – túlhűtöttsége okán – kissé félénk, visszafogott gyümölcsösséget és némi gesztenyét lehet felfedezni. A kortyban érett gyümölcsök, vanília. Almasavbontást ösztönöztek nála - mondja a borász -, 1/3-át pedig két hónapig fahordóban pihentették, hogy "kerekebbé" tegyék. A hideg előétellel kellemes összhangot alkotnak; a bor savai a salátával, az érett gyümölcsös aromája pedig az apró kandírozott naranccsal. A hordós jegyek a nyúlpástétom még krémesebb érzetét keltik; dicséretes összeállítás.
Miután első fogásunkat befejeztük, a sikerekről faggatjuk a borászt.
St. Andrea járt a Borbíróságon
Borászportál:
Itthon nemigen ismerjük a holland Proefschrift magazint, főleg az általuk kiírt Wijnconcours nemzetközi borversenyt, ahol az egyik vörösborodat választották az Év Borává.
Dr. Lőrincz György: A Proefschrift a Benelux államok mértékadó, borral foglalkozó magazinja. Az éves versenyén az államok területén forgalomba kerülő boroknak ad lehetőséget a „rivaldafénybe” kerülésre. Értelemszerűen, mivel ezek az országok nem bortermelők, a világ minden részéből nagy igyekezettel találhatóak borok a piacaikon. A magazin a különböző árkategóriákban mutatja be olvasóinak a legjobb eredményt elért borokat: fehér, vörös, édes, száraz stb… A mi Bikavérünk idén is a 20-30 euros borok között indult és hasonlóan 2010-hez ismét az Év Bora lett. Már önmagában az megrendítő, hogy egy magyar bor jól szerepel ilyen mezőnyben, ráadásul nem az olcsó borok között.
De máris itt a következő párosítás: gesztenye erőleves gránátalmával (grenade), és St. Andrea Örökké 2009. A rendtartás úgy kívánja, hogy a beszámoló a borral, mint magasabb minőséggel kezdődjék, de ezen a helyen szabályt kell szegni. A leves ugyanis rendkívüli.
St. Andrea járt a Borbíróságon
Az alaplé marha-csontleves , benne omlós sültgesztenye-darabkák, jellegzetesen lisztes-édeskés-burgonyás aromatikával, és fanyarkás-édeskés grenade magok, melyeket bő levű, kocsonyás magköppeny vesz körül. A színen zsiradék foltok úsznak, de nem tudjuk meg mi az. Titok. Az ízek nem hétköznapi találkozása ez. Hol a gesztenye átvitt értelmű „mattsága”, hol a grenade élénksége domborodik ki. Kicsit mintha külön életet is élnének, de csak addig, míg a bort rá nem kortyoljuk; ez vágja őket rendbe. Van ilyen. Pontosabban: ilyen a jó gasztro-bor. Elrendez. Harmonizál.
Borászportál: A 2009-es évjáratú Örökké nevű borod ezüstérmet kapott a Decanter World Wine Awards-on, most pedig a hollandok beválogatták a top 5 gasztro-boruk közé. Milyen a jó gasztrobor szerinted?
Dr. Lőrincz György: Nálunk, a St. Andrea birtokon az Örökké próbálná megtestesíteni a komoly egri fehérbort. Érett szőlőn, a hagyományos fahordós erjesztésen és érlelésen túl talán a legnagyobb kihívást az „egriség” stílusba fogalmazása jelenti. Jelenlegi tapasztalatommal úgy vélem, az egriség záloga, a hagyományokban gyökerezik: sok szőlőfajta, valamint összetett és határozott borkarakter.
St. Andrea járt a Borbíróságon
Örömtelinek tartom, hogy ma már egyre többen hisznek az egri fehér borban, és ennek legjobb bizonyítéka az új Egri Borvidéki bormárka, az Egri Csillag eredetvédelmi szabályozásának megszületése is. Az egyediségnek, különösen az egyediség kommunikálásának fontos hordozója a fajta, így az egri fehérbornál természetes, hogy „kárpát-medencei” fajta hangsúlyra törekszünk.
 Természetesen nagyon nagy öröm számomra ez az eredmény, ami erősíti az elkötelezettségünket, különösen azután, hogy kategóriájában, 2010-ben a 08-as Örökké kapta meg a Prix de Sommelier díjat. Hogy milyen a jó gasztro-bor? Szerintem izgalmas és egy kicsit különleges is, de talán jobb szó rá, hogy egyedi.
Ezután kaptak szerepet a vörösborok. Ezek közül elsőként, egy 2008-as évjáratú St. Andrea Pinot noirt töltöttek, s hagyva, hogy a borász e tételnél is elmondjon mindent amit illik, a pincérek csak később szervírozták az egyik főfogást, a mangalica szűz medaliont, vöröslencse rizottóval és karamellizált céklával.
Egerben ne keressünk mediterrán borokat – így a borász. Igaz ez erre a pinot noir-ra is. Közepes intenzitás mind illatban, mind ízben, de szép lassan komplex aromatika rajzolódik ki: édes fűszerek, piros bogyós gyümölcsök, a korty végén egy halvány rumossággal.
St. Andrea járt a Borbíróságon
A savak összetétele pazar, ám mennyiségük több, mint jelzésértékű; minden bizonnyal egy-két év palackos érlelés jótékony hatást gyakorolna rá. De csak, ha magában akarjuk fogyasztani, mert az étellel pont így képes összhangba kerülni. 
Egy darab brie érkezik pisztácia kéregben, csipkebogyó lekvárral és mákkekszel. Lehengerlő, jól átgondolt kompozíció. A sajt nem szobahőmérsékletű, így kicsit masszívabb, mint szeretnénk, de az összhatásból ez mit sem ront. A grenade visszaköszön nyomokban, amitől a lekvár még fanyarabb, még pikánsabb lesz. Ezek az ízek alkotnak igazán egységet a borral, ami egy 2008-as Áldás Bikavér. A szilvás-meggyes jegyek uralkodóak illatban és ízben is, amit egy halvány mineralitás egészít ki; kellemes, gyümölcshangsúlyos vörösbor, telt testtel, nagy eltarthatósági potenciállal.
St. Andrea járt a Borbíróságon
Az Áldás és a mákkeksz után a 2009-es Hangács Bikavért próbáljuk megfejteni. Az előbbi szilva és meggy duó itt is tetten érhető, de már több fűszeresség és némi fekete cseresznye is felüti a fejét. Cizellált ornamentika. Bár ezt csak hosszas szagolgatás után tudom megállapítani, ugyanis az étel illata teljesen betölti a galériát. A kacsakolbászt nemrég füstölték, amitől az íze is rendkívül intenzív. Szerencsére a bor képes vele lépést tartani, de igencsak kapaszkodnia kell.
A desszertnél egy kicsit aggódtunk, mivel a sütőtökös, birsalma pürével kínált aranygaluskához dogmatikusan egy édes fehérbort képzeltünk volna el, nem pedig egy száraz vöröset. Lám, ez a tétel is megdőlt. Lőrincz György „élete borának”, a 2009-es Merengő Bikavér Superior-nek az első hivatalos bemutatására a Borbíróságon került sor, s egyelőre még nem is kapható. Mélység, teltség, összetettség. Aromaprofiljában szeder, fekete cseresznye, konyak és dohány keveredik. Bármit el tudnék mellé
St. Andrea járt a Borbíróságon
képzelni, de aranygaluskát kevésbé. Leginkább egy szivart. Ám a harmónia tökéletes. Az est egyik legszebb párosítása.
Borászportál: A borászat szép sikereket ér el minden évben. Mit vársz az idei évtől - ha lehet egyáltalán ilyen röviddel a szüret után bármit is prognosztizálni?
Dr. Lőrincz György: Lassan 10 éves lesz a St. Andrea. Hálás vagyok minden pillanatért, ami velünk történt ez alatt az idő alatt. Különösen nagy adománynak tartom, hogy a barátaim a társaim is egyben és, hogy nagy reményű termőhelyeink is vannak. Bámulatos ez a sok csoda, melyet nehezen tudok szavakba önteni. Köszönöm az idei évjáratot, a gyümölcsöket, az alapot… Valójában nekem kell helytállnom most már... a borok végső karaktere ezen fog múlni. Összességében azt mondhatom, reményt keltő a 2011-es év!
A borvacsora a séfek megtapsolásával zárult. Köszönjük az élményeket!
St. Andrea járt a Borbíróságon
Winelovers borok az olvasás mellé