Biztos nem a legjobb megfogalmazás az, hogy „félünnepi”. Valami vagy ünnepi, vagy nem. Félig megünnepelni egy születésnapot, az mondjuk olyan lehet, mint amikor elmész egy házibuliba, már épp’ koccintotok a torta fölött, mikor rád telefonál a közös képviselő, hogy úgy látja az erkélyéről, mintha lángolna a konyhád.

De esetünkben sokkal inkább arról van szó, hogy a mai munkatempó, stresszáradat, leterheltség, „nem lesz tandíj!” – de lesz…, „jön a világvége!” – megint…,”nyer a Vidi!” – nem nyer…, „lesz olyan EU-csúcs-intézkedés, mely szerint az eurózóna mentőalapja másodpiaci állampapír-vásárlásokkal segítheti a bajba jutott országok gazdaságát!” – nem lesz… és a többi, hasonló, az ember idegrendszerét gereblyéző impresszió közepette érdemes néha kinyitni egy bort. Vagy kettőt. Érdemes melléjük főzni valamit. Érdemes közben beszélgetni, nem tévét vagy rádiót hallgatni. Érdemes a pillanatra, az illatokra, az ízekre, a társunkra figyelni. Szóval érdemes néha élni. Nem kényszerből, hanem saját elhatározásból. Érdemes néha az emberi sorsot olyan nyersanyagnak tekinteni, mint a paradicsom, a hagyma, a marhahús és a vörösbor, s érdemes abból valamit néha összeütni. Nem kell, hogy monumentális legyen, már az is elég, ha nem középszerű és ízlik. Akkor félig már ünnepelhetünk…

 

A balatonszőlősi Gella dűlőből származó válogatás hagyományos ászokhordós erjesztéssel (saját élesztővel) és érleléssel készült. Megjelenésre zöldessárga, illatra gazdag és komplex: elsőre citrusok és trópusi gyümölcsök, szellőztetéssel mineralitás és vegetalitás – só, vágott fű és édeskömény formájában.

Kóstolva száraz érzetű, határozott savú, közepesen telt bor, melyben a zöldpaprika, a mangó és az édeskömény határozza meg az ízképet. Hosszú lecsengésű, kövér ívű, tartalmas sauvignon blanc.

Sötét rubin színű mag, fiatalos, bíbor szélek. Intenzív és mély, szinte mediterrán hangulatú illatok szállnak fel a borból: piros bogyós gyümölcsök, szegfűbors, babérlevél, sütőpor, sült húsosság.

Fiatalosan érdes, de a szerkezetbe besimulni igyekvő tanninok, közepes savérzet, telt test, hosszú, hordófűszerektől gazdag utóíz jellemzi. Ízképében találni epret, szedret, szilvát és pörkölt kávét. Érlelni kell még palackban, ez nem kérdés.

Két ételt készítettünk a borok mellé: diós-parmezános rukkolasalátát, pálmamézes, dióolajos, furmint ecetes dresszinggel, valamint egy hagymás rostélyost, petrezselymes paradicsomsalátával, fokhagymás-rozmaringos tepsis burgonyával. Nem akarunk senkit fárasztani unalmas receptleírással, beszéljenek inkább a képek: