A Polgármester és a Bor

Búcsúzásképpen a 2008-as esztendőtől, év végi borbeszélgetésemre Halász Gábort hívtam meg a Borbíróságba. Talán interjúalanyom neve nem cseng egészen ismerősen valamennyi olvasónak, de ha a Barátok közt című szappanopera Hoffer Misijeként említem, máris többen emlékeznek rá.

Itt ismerte meg igazán az ország, sorozatbeli szereplése úttörő jellegű volt. Borkultúrához való kötődéséről érintőlegesen több csatornán keresztül is értesültem, gondoltam, személyesen is utána járok, milyen mély a kapcsolódás. A sors és a borbarátok útjai kifürkészhetetlenek, legutóbbi beszélgetésem alkalmával Laklóth Aladárral éppen a sorozatokból, valóság-showkból kikerülő szereplőkről diskuráltunk. Mostani beszélgetőtársam csattanós választ adott arra, hogy van-e élet a „levesbe kerülés”, vagyis a sorozatokból való kiírás után. Halász Gábor ma már Kiskutas lelkes polgármestereként ült asztalhoz.

- Egyenesen Kiskutasról érkeztél az interjúra?

- Nem, rengeteg tennivalóm akadt a fővárosban, az interjú után is megyek tovább egy kóstolóra.

- Hogyan támadt fel a borok iránti érdeklődésed, hogyan kerültél a dionüszoszi útra? Milyenek voltak az első borélményeid? Úgy tudom, boros képzésben is részesültél…

- Alapfokú sommelier képzésre jártam 2004-2005-ben a Gundel Étterembe. Az első borélmények azonban - mint minden hasonló korú társamnak - a tizenéves időszakomban estek meg velem. A 80-as évek végén a kólával vegyített diszkóborokkal való találkozások borzasztóak voltak, nem ízlettek az első kóstolók.

- Ez egy darabig el is veheti az ember kedvét a további borozástól…

- Kicsit fel kell nőni ahhoz, hogy az ember értékelni tudjon olyan komplex dolgokat, mint a borok. Ezt azért is hangsúlyozom, mert a fiatalok nagy része csak úgy belecsöppen a borozásba, márpedig az első negatív élmények meghatározóak lehetnek. Sajnos itthon hiányoznak a jó alapborok, nemrég azonban Olaszországban jártam, ahol még a legegyszerűbb helyeken is nagyon jó borokat kínálnak.

Először 24 éves koromban találkoztam jó borral, legelső élményem egy villányi Bock bor volt. Mintha beleüvöltöttek volna a fejembe, hogy „ez A Bor!” Attól kezdve már azt a zamatot, tisztaságot kerestem, de ez nem volt könnyű a gyengécske bolti egri bikavérek, debrői hárslevelűk, rizlingek korszakában. Sok-sok bor nívóját lerontották, de szerencsére ma már például a rizling is megmutatja, hogy igazán mire képes.

Harmath Csaba volt az első mesterem, aki Franciaországból hazatérve egy borvacsorán kápráztatott el tudásával. Fantasztikus borismerettel rendelkezik, ő vitt el borászatokba. A borismeret egy olyan létra, amelyen egy idő után a tudásod birtokában egyre jobban tudsz mászni felfelé. Később találkoztam Fabók Mihállyal és Balla Hajnalkával, akik lényegében rendszerezték az ismereteimet, a sommelier képzésen tanáraim voltak. Szerencsés vagyok, mert a szaglásom elég jó, tudok rá támaszkodni a kóstolókon.

- Lehet, hogy lerágott csont a kérdés, de mégis feltenném: miképpen értékeled a Barátok közt szappanoperában a szereplésedet? Sokak számára a homoszexuális karakter megformálása, az első sorozatban elcsattant melegcsók kiemelkedő jelentőséggel bírt.

- Valóban sokszor elmeséltem már ezt a történetet… Abban az időben a Nemzeti Színházban játszottam Szegeden, majd onnan kerültem Budapestre. Az emberek még nem nagyon ismerték a sorozatot, magam sem vettem egészen komolyan. Arra gondoltam, mindig színházban szeretnék maradni, tehát a sorozatbeli szereplés csak pár hónapos kirándulás lesz. Egy angol csapat választott ki, majd a tervezett kis kirándulásból 5 év lett. Úgy gondolom, ez az idő elég is volt belőle. Kerültem a szerep megformálásakor a sztereotípiákat mind ruházatban, mind mozgásban.

- Hoffer Misire a kertésznadrág rakódott rá, mint emblematikus öltözet…

- Jellemző viselet volt akkoriban, mindenki ezt hordta - a stylistok véleménye szerint. Én nem foglalkozom a divattal. Lényegében semmi különöset nem játszottam, számomra furcsa, hogy ezt a karaktert médiatörténeti jelentőséggel ruházták fel. Az újságok rá is telepedtek a témára, hogy ért-e atrocitás és egyebek, de nem tudtam esetekkel szolgálni. Ellenben még mindig nagyon sokan felismernek az utcán, noha azóta már eltelt 5 év.

- Milyen színészi végzettséggel rendelkezel, tervezed-e a visszatérést a színházi deszkákra?

- Színművészetit végeztem, de egyelőre nincs a fejemben a visszatérés. Pár hónapon belül rendezni szeretnék egy két személyes darabot, melynek Zalaegerszegen lesz a bemutatója, majd az országban is több helyen előadásra kerül. Jó lehetőségeket kaptam, megemlíteném Gór Nagy Mária iskoláját, ahol vezethettem egy osztályt, és több darabot is színpadra vittünk. Mindez nagyon jó élményeket hagyott bennem.

- Térjünk rá a polgármesterségre! Milyen polgármesternek lenni? Hogyan éreztél rá, hogy ilyen területen kell munkálkodnod? Milyen a hangulat Kiskutason, elégedettek a tevékenységeddel? Gondolkodsz esetleg még egy ciklus kitöltésén?

- Amikor a Tv2-n vezettem egy reggeli műsort - miközben a közgazdász- kommunikáció szakot végeztem - kapcsolatba kerültem Kiskutassal. Zalaegerszegtől 5 km-re található a falu, először rokonaim költöztek ki erre a meseszép vidékre. Egyre többször szívesen fordultam meg a faluban, és megszerettem. Gyakran szerveztem kulturális programokat is. 2004-ben kerestek meg azzal a falubeliek, hogy induljak a következő választáson. Az előző polgármester 16 éven keresztül vezette a települést, közben amolyan mozdulatlan „hüllő” állapotba helyezte Kiskutast. Véleményem szerint egy falu élete nem arról szól, hogy a belső lüktetése teljesen megszűnik, és nem történik semmi. A nyugalom természetesen megvan nálunk, de emellett mi vagyunk Zala megyében szinte a legaktívabbak. Megterveztem egy kampányt úgy, ahogyan az a könyvekben meg van írva - a politikai kommunikáció és az államháztartás kedvelt témaköreim voltak a főiskolán…

- És úgy látszik, működött a dolog!

- Igen, teljes mértékben, minden bejött. Gazdaságilag is sikerült rendbe hoznom Kiskutast, noha az utóbbi három év az ország legnehezebb időszaka volt. Ennek azonban iszonyatos ára van…

- Hallottam az áldozatokról, be kellett zárni az iskolát is…

- Nehéz döntés volt, de meg kellett hoznunk, mert nem ésszerű hét gyerekkel egy iskolát fenntartani. Elvileg nem értek egyet az iskolabezárásokkal, de be kellett látnunk sajnos e lépés szükségességét. Nebulóink jelenleg egy jól felszerelt iskolába járnak néhány kilométerre. A 2010-es választásokról még nem nyilatkozom, de minden nap úgy dolgozom, hogy akár másnap elindulhatna a kampány.

Kulturális szempontból rendkívül szerencsés atmoszférája van a falunak. Olyan a hangulat, hogy a művészek visszavágynak hozzánk. A méretünket meghazudtolva a gazdasági és kulturális „pörgésünk” figyelemreméltó. Itt nem érzi azt az ember, hogy kulturális vákuumban lenne. Szerencsére sok a fiatal, több csoport is működik. Teret adok nekik és igyekszem kapcsolatokkal segíteni őket. A jelmezeket, kellékeket már ők gazdálkodják ki, a fellépésekért pénzt kérnek, de aki fizet, az tudja, hogy már a következő előadást finanszírozza.

- Visszaevezve Bacchus területére: milyen Kiskutason és környékén a borkultúra? Esetleg gondolkodsz saját borban?

- Ennyi életem nincs, ez egy teljes embert kívánna. Nem tervezem, hogy borászkodásra adnám a fejemet. Sajnos itt még a direkt termő fajták és a Zalagyöngye a jellemző, nem lehet azonos mércével mérni a helyi borokat a nagyokkal. Természetesen minden gazdának a saját bora a szemefénye…

- A nézők szerint elég ellentmondásos volt a viselkedésed a Hal a tortán című adásban. Mi a véleményed a műsorbeli szereplésedről? Somorjai Tiborral rendeződött a kapcsolatotok, vagy inkább haragtartók vagytok?

- Az igazság az, hogy mi ezt az egész „marjuk egymást” dolgot buliból találtuk ki…

- A nézőknél eléggé kiverte a biztosítékot a szalvétába köpés és egyebek…

- Azt mondanom sem kell, hogy elég sajátságos a műsorok szerkesztése, az anyagok vágása. Somorjai Tiborral a mai napig nagyon jóban vagyunk, és soha nem is voltunk rosszban. Úgy gondoltuk, hogy dögunalom lenne, ha csak úgy főzőcskéznénk és dicsérgetnénk egymást. A forgatáson a stáb fetrengett a nevetéstől, mert a szidalmak után azonnal hangnemet váltottunk, és békésen beszélgettünk tovább.

- Meglehetősen tápláltátok a botránnyal a nézettségre hajtó kereskedelmi csatornák jelenségét, a Tv2–nek óriási reklámot csaptatok…

- A második legnagyobb nézettsége volt ennek a szériának, azonban azt vettem észre, hogy a nagy felháborodás, vagyis a „hogyan viselkedhet így egy polgármester?” megbotránkozás már egy hét múlva elcsitult. Színvonalban eléggé lementünk a béka feneke alá, mert a kereskedelmi televízióknak botrány kell. Manapság rengeteg produktum nélküli ember szerepel a médiában, ugyan ismered őket valahonnan, de nem tudod valójában mi is van mögöttük – ez a celebség…

- Hogyan szoktál borozni? Mennyire befolyásol a társaság, a borfajták, a szertartások?

- Egyedül nem szeretek borozni. Ha nagyobb társaságban borozunk, és fejenként 2-3 üveg bort elfogyasztunk, nem tudok berúgni, egyszerűen csak elalszom… Még soha nem volt bajom bortól, gond csak akkor lehet, ha pálinkáznom is kell.

Nagyon szeretem a szép poharakat, és nagyon szeretek főzni! Hétvégenként összejön a társaság, közösen főzünk, de receptből még soha nem készítettem ételt. Mindig az ételhez választunk ilyenkor bort. Hamarosan egy baráti társaságban vaddisznót fogunk készíteni. Kicsit megpirítom, ezzel bezárom a húst, majd készítek hozzá egy alapot, amelyben megforgatom az üvegesre párolt hagymát paradicsommal, bazsalikommal, és egyéb fűszerekkel. Ez a püré ellepi a húst, lefedem az egészet fóliával, és sütőbe rakom. Köretként pirított burgonyát tálalok mellé…

- Általában a vadhúsokhoz egészen markáns „tannin-állat” borokat javasolnak…

- Bornak egy tartalmasabb kadarkát gondoltam, mivel fiatalabb a vaddisznó, és az elkészítésén is sok múlik. Például a marhát néha úgy szoktam elkészíteni, hogy egy nagy chardonnay-t iszom hozzá. Az ember kísérletezzen bátran! A könnyedebb reduktív borokat is nagyon kedvelem, a friss sauvignon blanc-ok megjelenése egy új korszak volt itt Magyarországon is. Gyakran hívok magamhoz sommelier-ket, akikben már van egy kis szakmai gőg. Vakkóstolókon nagyon érdekes dolgok derülhetnek ki. Sokszor a 2 euros borok megelőzik az úgynevezett „nagy” borokat.

- Vannak kedvesebb borfajtáid, amiket szívesebben fogyasztasz?

- Inkább azt mondanám, olyanok vannak, amelyeket nem kedvelek annyira. Valahogy a szürkebarátokkal, az illatukkal nem vagyok megbékélve. Nem mondom, hogy rosszak, de nem az én ízlésvilágomba tartoznak. A rizlingek viszont nagyon kedvesek a szívemnek.

- Talán inkább fehérborosnak mondanád magad?

- Ezt sem mondanám. Sokat inni például traminiből sem lehet, de ennek ellenére szeretem ezt a bort. Aszúbort elég ritkán iszom, ám egy csokoládés desszerttel fantasztikus. A nagy illatú borokból nem tudok sokat fogyasztani, két pohár után egyszerűen más után nézek.

- Ha bor lehetnél, milyen bor lennél?

- Szerintem kékfrankos! Akikhez közel kerülök, azok tudják, hogy van bennem egy kis érdes rész. Kicsit karcos vagyok, de ahogy öregszem finomodom, mint egy kékfrankos. Fiatal koromban kicsit vadabb voltam, erre mondják egyesek, hogy milyen jó, hogy kedvesebb lettem. Érettebbé váltam, mint egy bor, ilyen szempontból élvezem az öregedést. Aztán majd a test elveszíti a tartását…

- Ha elöregszik, szétesik - boros példánál maradva - már nem élvezhető állapotba kerül az ital, így az élet is…

- Nekem mindig nagy kiábrándulás, ha valaki borokhoz nem jól viszonyul. Óriási változás volt, amikor leszoktam a dohányzásról, új dimenziók nyíltak meg előttem a borok világában. Soha nem függtem a cigarettától, akkor sem, amikor egy dobozzal szívtam el naponta. Leraktam, többet nem dohányoztam, és nem szenvedtem. Minden másnap fogyasztok bort, így számomra a bor megvonása lenne kihívás. Nemrég szerzetesekkel beszélgettem Rómában, éppen pápai audiencián jártam. Ők a hús megvonását tekintették lelki tornának - nekem ez nem okozna gondot. Párizsban járva nem találtam olyan déli menüt, amelyben ne lett volna bor. Az ottani embereknek teljesen természetes, hogy minden étkezéshez elfogyasztanak egy-két decit. Itthon sajnos ezt nem fogadják el, rosszabb esetben alkoholistának bélyegeznek.

- Mi a véleményed a hazai helyzetről, hogy állunk itthon a borkultúrával?

- Fajlagosan nagyon drága a magyar bor, és még mindig nagy a szakadék a csúcsborok és az asztali borok között. 600-700 Ft-ért nagyon ritkán kapni jó minőségű bort, aki pusztán címke alapján dönt, gyakran belefut olyan borokba, amelyek elveszik a kedvét a további kísérletezéstől. Nyugat-európai borokból már fél áron is talál ihatót az ottani borfogyasztó. Azt a tendenciát nagyon veszélyesnek tartom, hogy a gazdáink támogatást kapnak a kivágott szőlőültetvényekért cserébe. Mi sajnos ilyen önsorsrontók vagyunk. Az Uniós szabványokat, törvényeket is úgy fogadjuk, mintha felsőbbrendű utasítások lennének, pedig csak javaslatok. Például a francia konyhák felét be lehetne zárni, ha mindent betartanának. Mi valahogy nem találjuk a helyünket a szabadságban sem…

- Borverseny rendezésben is jeleskedsz, hogyan történik ez?

- Idén már harmadszorra rendeztük meg a Misebor versenyt. A borászok is elismerik ezt a megmérettetést, pedig a semmiből kezdtük. Kiskutason tartjuk a rendezvényt, 40 körüli volt a nevezési szám legutóbb. Érdekesség, hogy alapvetően a misebor vörösbor lenne, csak praktikus okokból – mert a vörösbor nehezebben tisztítható - miséznek fehérborral is. A bor csak akkor szentelődik meg, amikor a szertartásokban részt vesz, előtte nem „szentbor”. Egy lelkész barátom adta az ötletet, hogy helyezzük előtérbe a miseborokat, mert tapasztalta, hogy sok gyengébb minőségű kerül elé a szertartásokon. Jézus emlékét nem tiszteljük, ha nem jó bor vesz részt a liturgiákon.

---

A közeledő ünnepek hatására benépesült az étterem, az év végi hajrában egymást váltották a megpihenő, „előünneplő”, étkező, borkortyoló társaságok. Borkedvelők között „borbeszélgetve” hamar elmegy az idő - állapítottuk meg… Így végződött a Borbíróságon a negyedik beszélgetésem. Halász Gábor személyében ismét egy borérző embert ismerhettem meg!