A Tánc és a Bor

Végre egy művésznő! - nyugtáztam magamban, amikor sikerült megbeszélnem egy időpontot következő interjúalanyommal, Vámos Veronikával, a kortárs táncművészet kiemelkedő egyéniségével.

Borral való kapcsolatáról kérdezve Veronika először tömören válaszolt: - Iszom! - de puhatolózásomra adott további válaszai is egy ígéretes borbeszélgetés lehetőségét vetették fel. Korábban már lenyűgözött egy flamenco bemutató alkalmával, ahol a levegőben harapni lehetett a szenvedélyt. Hihetetlen sokoldalú és tartalmas az a pár évtizedes táncművészi és koreográfusi életmű, melyet 2007-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Aranykeresztjével ismertek el.

Elég kései órán találkoztam a művésznővel, aki éppen egy táncstúdióból érkezett. Veronika a fárasztó tanítás után kicsit morcosan jelent meg, azonban szerencsére hamar oldódott a hangulat néhány pohár kellemes somlói nedűnek és a már elejétől fogva jóízű borbeszélgetésnek köszönhetően.

- Reményeim szerint a beszélgetés arról fog szólni, hogy milyen a kapcsolatod a borral és a tánccal…

- És a bort ki fogja meginterjúvolni, hogy milyen a viszonya velem? Szegény rajtam keresztül beszél… Őt nem kérdezi senki?

- A bort majd közösen faggatjuk! Milyen napod volt ma? Húzós, hajtós, sokat dolgoztál?

- Éppen egy hastáncbemutatóra készülünk. Elég nehézkes volt a világosítókkal megegyezni, mindenki fitogtatja a hozzáértését. A koreográfiát viszont én viszem színpadra, ezáltal én tudom, hogy az elképzeléseimet hogyan lehet a leghatásosabban megjeleníteni.

Miközben elkezdtük beszélgetésünket rántott kecskesajtot rendeltünk sült zöldséggel, hozzá Györgykovács Imre 2006-os Somlai Olaszrizlinget fogyasztottunk.

- Általában hogyan telnek a napjaid? Mennyire feszes az időbeosztásod?

- Reggel korán kelek és szeretek sokáig szöszmötölni. 6-7 óra körül kelek fel, mert hajnalban gyakorta megtámadnak a kreatív energiák, és muszáj valamit tevékenykednem. Gyöngyszövés, szabás-varrás, torna, illetve egy speciális testébresztő meditációt is végzek.

- Ez elég érdekes… mások ilyenkor dörzsölgetik az álmot a szemükből, még egy picit fejükre húzzák a paplant, vagy nekiállnak kávét főzni…

- Kávét én is szoktam főzni, naponta egy liter tejeskávé az adagom, bár ennek az aránya inkább kávés tejre emlékeztet. Sok mézet is teszek a keverékbe!

- Már szinte táncolva születtél, hiszen korán belekerültél a mozgás áramába, egészen kisgyermek korodban baletteztél, ritmikus sportgimnasztikáztál. Meddig lehet ezt űzni ilyen energiával?

- Még mindig a tánc a fő vonal, bár nagyon szerteágazik az életem azon kívül is. Energikus vagyok, többet kaptam ebből, mint az átlag, de mindig meg kell találni az egyensúlyt, még egy munkán belül is. Fontos, hogy legyenek kis pihenőim, relaxációs időszakaim, amitől vissza tudok töltődni. Ilyenkor például gyöngyöt fűzök... A test pedig természetesen kopik, nem vagyok annyira aktív, mint 5-10 évvel ezelőtt. A dohányzás a káros szenvedélyem, noha csak napi három szálat szívok el, de szeretném letenni.

- Kiket tartasz igazi mestereidnek? Kik élesztették fel benned A Táncosnőt?

- Az első mesterem Juhász Mária, a második Jeszenszky Endre volt, tőlük sokat tanultam. Természetesen rajtuk kívül még sok mindentől és sok mindenkitől sajátítottam el tudást, hiszen ha befogadó az ember, akkor minden és mindenki a mestere.

- Mennyi a táncodban a technikai tudás, és mennyi a belső "hajtóerő", a belső ráérzés? Hogyan koreografálsz? Megszáll az ihlet, és azonnal előtted van a színpadkép a teljes mozgással, vagy aprólékosan elemről elemre építed fel a műveket?

- Hullámzik. Hol a technika kerül előtérbe, hol az érzés… Egyszerre kell iszonyatosan racionálisnak lennem (merről jön a fény, hol a partnerem, hol van a közép), és egyszerre kell transzba esnem, elszállnom a színpadon. A technika eszköz, olyan, mint a beszédben a nyelv. Ezzel építem fel a művet, ezzel kommunikálok, ha ez nincs meg, akkor hiába van óriási belső tartalom, nem tudom kiadni, és nem értik meg az emberek sem. Sokféle alkotói folyamat létezik, nagyon változó, hogy éppen melyik erőteljesebb…

- Esetleg a bor segít előcsalogatni az ihletet?

- Előfordult, hogy segített, támogatott egy mű születésében, de nagyon sok tényezőtől függ, hogy ez bekövetkezik-e… hogy mi van a gyomromban reggeli után, hogy milyen érzelmi állapotban vagyok. Előfordul, hogy a zene inspirál nagyon markánsan, kaptam már kritikát is emiatt, miszerint túlságosan zenére koreografálok.

- Mire gondolsz, mit érzel, milyen érzések járnak át tánc közben? A közönségre figyelsz, vagy inkább csak befelé koncentrálsz, vagy ez tánc- illetve koreográfiafüggő? Amikor táncolni láttalak, olyan érzésem volt, mintha önkívületi állapotban egy szenvedélyes, szárnyaló érzésben fürödnél.

- A kulcsszó a tudatosság. Megtörténik, hogy kommunikálok a közönséggel, de van, amikor csupán egyoldalúan adok elő valamit a publikumnak. A harmadik típusú táncom egy nagyon intim érzés, olyankor befelé kommunikálok, de ezt nem igazán szoktam mutogatni. Előfordult, hogy másnak is előadtam ezt a stílusú táncot, de nem ér annyit, kizárólag számomra fontos ez a forma.

- Mikor érezted, hogy táncos leszel?

- Három éves koromban, amikor a szüleim elvittek az Erkel Színházba és megnéztük a Diótörőt. Ekkor éreztem azt, hogy táncos leszek, tehát nem azt, hogy az szeretnék lenni. Ezek után elég sokáig viaskodtam azzal, hogy érdemes leszek-e erre a pályára, de egyszer csak rádöbbentem, hogy hiszen már táncos vagyok, 16 éve a színpadon vagyok és ebből élek…

- Amikor telefonon beszélgettünk említetted, hogy a spanyol borokat, illetve a portugál likőrborokat is kedveled. Ezeket is a tánc által ismerted meg? Lehet, hogy a borokkal való kezdeti kapcsolatodat is a tánc vezette?

- Fizikai és szellemi élvezet a bor és a tánc is egyaránt, talán ez lehet a kapcsolódási pont. A tánc által sokat utaztam, megismertem a külföldi italokat. 24 évesen kóstoltam életem első igazi borát egy németországi munkám kapcsán. Olyan állapotba kerültem, hogy nemsokára az asztalon táncoltam…

- Táncaidat a szenvedély itatja át, de számodra milyen borok itatják magukat?

- Régebben én is az édesekkel kezdtem, majd áttértem a szárazakra. Édesekből a tokajit, portóit, a mavrodaphne-t, a Sherry-t fogyasztottam. A fehéreket és a vörösöket egyaránt kedvelem, de a vörösbort különösen akkor szeretem, amikor nagyon mély színű és a gyertyafény átvilágítja. Fantasztikus... Egyszer pedig egy emlékezetes csopaki kiránduláson a Jásdi pincészetben jártam a tanítványaimmal, ahol beleénekeltem a tartályokba, nagyon jó volt az akusztikájuk.

- Milyen terveid vannak erre az esztendőre? Készülsz-e nagyobb művel, esetleg önálló esttel?

- Rövid távú terveim-vágyaim vannak. Szeretnék egy galériát építeni, nyelviskolába járni, ebben az évben egy új darabot színpadra állítani, és folyamatosan a deszkákon is tartani azzal az esttel együtt, amelyet a hastáncosnő Zafirával közösen alkottunk. Ez utóbbi műsor Erdélyben zajos sikert aratott, egészen más volt az ottani közönség, sokkal élénkebben reagáltak minden kis mozdulatunkra. Flamenco tudásomat is szeretném fejleszteni Xerezben.

- Tanítottál a fiatalkorúak börtönében is... milyen emlékeid vannak erről?

- Fél éven keresztül jártam az intézetbe, ahol a Carment állítottuk színpadra. Néha az ügyesebb rabokkal külön-külön is foglalkoztam, de amikor 150 fiatalembernek egyszerre tanítottam kontrát tapsolni, abban hatalmas energia volt.

- A tánc és a bor egy tőről fakad, mindkettőt áthatja a szenvedély, a filozófia, az élet. Egy Tánc és Bor estre sokan felkapnák a fejüket… Lehet ennek létjogosultsága manapság? El tudnál táncolni egy bort?

- Első körben tagadom, de jobban belegondolva nagyon jó ötletnek tartom. Ezt te találtad ki?

- Igen, mindig is kerestem a bor és a többi művészet kapcsolatát…

- Kiváló ötlet… hangulatokat megjeleníteni…

- Egy 2006-os Cabernet Sauvignon-t eltáncolni, vagy egy cuveét…

- Meg ne csináld mással! Remélem sikerül összehoznunk!

Kreatív energiák áramlásával zárult tehát az este, tervek zsongásával a fejünkben távoztunk a Borbíróságról. Megtaláltuk Vámos Veronikával a közös hangot, hiszen a borbarátok gondolatai előbb-utóbb találkoznak. Bor és Tánc – színpadra a borral! Hiszen a bor élő dolog, és az élet mozgásban fejezhető ki a legegyetemesebben.