Amikor interjúnk helyszínén, a Borbíróságon vártam Lovasi Andrásra, arra gondoltam, most sem lesz más, mint amilyen a koncerteken lenni szokott, pár napos borostával, szemüveggel, lazán… Eszembe jutott egy réges-régi találkozásunk is, hiszen az előző évezredben már „ütköztünk” egymással. Éppen Sopronban a VOLT Fesztiválon ünnepeltem negyedévszázados fennállásomat, s az effajta ünneplés tetemes alkoholfogyasztással járt még akkoriban (10 éve). Igencsak jó hangulatban futottam össze jelenlegi interjúalanyommal, és rögvest nekiszögeztem a kérdést: -
Te elhiszed, hogy vagy? András egy pillanatra megállt, és válasza így szólt:
- Értékelem a kérdést… Nos, 10 évet „adtam” a valódi válaszadásra.
Kicsit kócosan, szemüveggel, borosta nélkül érkezett, és egy irodát (laptopot és egyebeket) is cipelt magával. Szokásos puhatolózó kérdésemre, hogy miképpen zajlott a napja, így válaszolt:
- Nem a legjobb szériámat futom a héten, „elkövettem” egy balesetet, volt egy karambolom - ezért most nem is kocsival érkeztem. Az állomáson pedig vettem egy újságot, belemélyedtem egy cikkbe, és mire feleszméltem, elment a vonat… Hiába, ha az ember elkövet valamit, akkor elindul a hógolyó, görög és egyre nagyobb lesz. De sok a tennivaló, éppen készül egy klipünk, ott van a forgatás, a koncertek, a Kiscsillag lemezbemutatónk, kijött az új lemezünk…
- Kicsit előrébb hozom most a kérdést, kezdjük ezzel: milyen a viszonyod Istennel? Néha dicséred, néha negatív értelemben emlegeted a dalaidban… Hiszel végül is?
- Először szerintem igyunk… gyors ez a kérdés most, de szívesen válaszolok. Nehéz erről beszélni, mert egyrészt nem vagyok hozzá elég okos, másrészt, aki beszél róla, lehet, hogy jobban tenné, ha inkább hallgatna. Úgy vagyok vele, mint a legtöbb ember, nem járok templomba, nincs gyóntatóm. De hiszek. Nem vallásos közegben nőttem fel, a nagymamám titokban vitt el megkeresztelni. Mostanra jutottam el odáig, hogy megtanultam a Miatyánkot. Magyarországon elég sok a farizeus, megfojtanák egymást egy kanál vízben, közben mégis verik a mellüket.
Némi alkohol…
- Gyakran szoktál borozgatni, erre predesztinál a Dél-Pannon borrégióban zajló életed is. Állítólag néhány dal születésében erőteljes szerepet játszottak a borok. De valójában mi számodra a bor? Vannak-e kedvesebb boraid?
- Sok-sok pincészetnél jártam már, és annyi sötét felleget láttam gyűlni a magyar borászat egén, hogy én ezt nem szeretném nézni. Főleg, ha az ember már eléggé szalonspicces, adott esetben előkerül a politika, elég cifra dolgok kerekednek. Engem a jó borok érdekelnek inkább… Villány és Szekszárd a legkedvesebb borvidékem.
- Pécs nem tartozik „hozzád” szorosabban? Pécsi gyökerű a Kispál és a Borz zenekarod is.
- Valahogy ott nem alakult ki a „vendégjárás”. Vincze Béla egri borász mesélte, amikor az év borásza lett, hogy azt látta kint Franciaországban, hogy a nagy pincészetek nem fejlesztenek vendéglátóhelyeket, hanem közös bázisokat hoznak létre, ahol több borászat borait meg lehet kóstolni, vásárolni. Hosszútávon nem lehet minden este a vendégekkel inni, ezért erre a célra inkább külön „ivóembert” alkalmaznak, akik bérbe isznak a vendéggel - ez egy kemény foglalkozás.
De ha jó borokat kell említeni, mostanában fedeztem fel Jekl-t, ő inkább a burgundi stílust követi, nem a klasszikus bordói vonalat nyomja. A Pinot Noir-ja és a Kadarkája nagyon ízlik. Nemrégiben pedig ittam egy különös bort. Orfűn - ahol élek a családommal - van egy pincém, de sajnos a talaj agyagos, és a szigetelés sem olyan jó, ezért gyakran vizesedik a hely. Le is ázott a palackról a címke, de tudom, hogy a villányiak között volt, és valószínű, hogy egy Merlot-hoz volt szerencsém. Nagyon érdekes ízélményben volt részem, egy kicsit a kilencvenes évekbeli erős barrique-olás érződött rajta.
- Parkettagyárszerű volt?
- Kiszellőzött, egyben volt, olyan kétezres évekbeli lehetett. Már el is felejtettem ezt az érzést, nagyon nem divat már ilyen bort készíteni.
Közben András tokaji aszús libamájat rendelt pirítóssal, hozzá pedig egy Tokaji száraz szamorodnit, jómagam pedig egy gulyáslevest házi csipetkével.
- Ez egy „klasszik” bor, nem az új iskolázottságú reduktív, hanem a másik vonal. Te mit is iszol?
- Én egy jó Somlait iszom. Szereted ezeket a tüzes, vulkanikus borokat?
- Nagyon szeretem a jó fehéreket, csak mindig ennem kell hozzájuk valamit, másképpen nem bírja a gyomrom. A rozétól nincs semmi bajom. Erről a borról még beszélnék, nagyon jó diós vonalú és nagyon szép kerek bor. Emlékeztet a gyerekkoromra, amikor a pécsi dombvidék még nem volt beépítve. Jelen pillanatban a pécsi borokat már Pécsváradon termelik, illetve a Jakab-hegyen, ez a legnyugatibb rész. A Pécs fölötti dombok talajának van egy jellegzetes vöröses színe, és egy ilyen mandulás beütése. Emiatt emlékeztet a gyerekkoromra, ott voltak ilyen kemény borok, és nálunk, a szőlőben volt a házibuli helyszín, hiszen a présház kulcsát bármikor könnyen megkaptuk.
- Milyen volt az első találkozásod a borral? Megrázó élmény? Abból gondolva, hogy 67-es születésű vagy, és hozzáadva tizenvalahány évet, hmm… nem igazán a magyar borászat zenitje volt az az időszak.
- Az első találkozásom a borral irodalmi jellegű volt. Olvastam Örsi Ferenc regényét, a Tenkes kapitányát, melyben csodálatos, mézédes nedűkről írt, amelyeket megittak a labancok, és utána nem volt erő a lábukban, tehát mintegy „vegyifegyverként” vetették be ellenük. Siklósi fajta szerepelt a regényben, és Apámék is - rokoni szálak miatt - onnan hozatták a fehérbort. Jó ütős kemény házi bort, iszonyú kemény savakkal, hogy elálljon. Hát nem lett belőlem akkor borrajongó. Amikor ismerkedtem az italokkal, a Szemelt rizling volt a legolcsóbb, 22 Ft-ba került egy 7 decis üveg. Nyilván nem az ízélményre mentünk, hanem az alkoholra. Amitől először berúgtam - és amit azóta sem tudok meginni - az Éva vermut volt, 15 éves koromban. KISZ építőtáborban történt az eset, Csepelen. Abból a szempontból szerencsések voltunk a barátaimmal, hogy nagyon rossz borokat nem ittunk, hiszen sok házi bor volt. Ezek legalább szőlőből készültek, nem úgy, mint a 90-es években a rock-fesztiválokon azok a műtrágyás borzadályok. Amiket abban az időben ittunk, pompásan megfeleltek a nagy diófa alatti fogyasztásra kártyázás közben, vagy amikor verseket olvastunk fel az önképző körben.
Mostanában már egészen más szelek fújnak… van olyan, hogy otthon este lemegyek a pincébe, ahol olyan kincsek is vannak, amelyekhez nem nyúlunk. Jó esetben körbe tudunk nézni, mert van annyi borom lent. Egyszer kaptam 1960-as és 1967-es pezsgő alapbort és pezsgőt, és 2000 környékén kibontva fantasztikus volt, nagyon sűrű, érdekes textúrával. Alapvetően rozé- és vörösborivó vagyok, mint említettem, fehéreket kevesebbet fogyasztok, de nagy kedvencem a rajnai rizling, a jó furmintok, és a Balaton északi partján termő fehérborok. Nemrég azonban ittam egy Szeremley Cabernet Sauvignon bort, és nagyon kellemes volt, tehát jó vörösborok is teremnek arrafelé. Hiszen ha a borász karaktere elég erős, akkor rávetül a borára.
- Orfűn élsz családoddal. Sosem vágytál a fővárosba? (folytatás a következő oldalon!)
- Orfűn élsz családoddal. Sosem vágytál a fővárosba?
- Vágyni egyáltalán nem vágytam rá, bár a 90-es évek elején egzisztenciálisan jobb megoldásnak tűnt volna Budapest, de akkor nem volt rá pénzünk. Alapvetően sosem vonzott a főváros, nyomaszt, hogy nincsenek benne nagy, tágas parkok, terek. Most már elektronikusan sok dolog elintézhető, ezzel megoldódott a „minden Pesten van” szindróma.
- Kispál vagy Kiscsillag? Melyikben érzel több energiát? A másodszülött - aki általában kisebb és több törődést igényel – kedvesebb számodra?
- Kreatív energia most inkább a Kiscsillagba áramlik, ez egy viszonylag kockázatmentes hülyéskedés. A Kispál egy jó koncertzenekar, a dalírás azonban egy kicsit megtorpant azon a téren, most körülbelül egy féllemeznyi anyagunk van.
- Hogyan jön mostanában az ihlet? Olvastam valahol, hogy ellopták a laptopodat dalszövegekkel és egyéb pótolhatatlan adatokkal… Vannak sorok, amelyek később jönnek elő belőled, és sajnálod, hogy nem kerültek rá a lemezre?
- 2-3 éve történt ez az eset a laptoppal, persze azt kell mondani, hogy pótolhatatlan dalok voltak. Előfordul, hogy kitalálunk olyan verziókat egy dalra, ami nem került fel lemezre, de jobban tetszik, mint az eredeti. Lesz még Kispál lemez, de nem kell elsietnünk, 4,5 éve volt az utolsó…
Csak a csend, meg a zaj…
- Mi az, ami mostanában idegesít magadban, a világban, az emberekben, a közönségedben, vagy kicsinyke országunkban?
- Az a szomorú, hogy azt látom, mindenki fáradt az országban. Fáradt az arcuk, fáradtak a gesztusaik, mindenki össze van törve… Még most jön a neheze, kellene egy össznépi energiaforrás, ami felfelé viszi az országot. A 60-as 70-es években volt egy 20 éves türelmi korszak - a „birkakommunizmus” - egy viszonylagos kockázatmentes jóléttel. Ezért is éreznek az emberek nosztalgiát e korszak iránt. Tegnap voltam egy hivatalban és láttam, hogy riadtan és megfélemlítve álltak az emberek, akikkel azt csinálnak, amit csak akarnak.
- Nem gondolod néha, hogy egyszerűbb és kiegyensúlyozottabb lett volna az életed, ha föcitanárként a nebulókat regulázod? Bár ezzel nekem, és még jó pár ezer embernek kicsit üresebb lett volna a fiatalsága…
- Nem, mert valószínűleg nem bírtam volna. Egyrészt a gyerekeim révén megismertem az általános iskolákban uralkodó általános morált, másrészt egzisztenciálisan sem tudtam volna létezni. A férfi tanároknak biztos, hogy van a tanári foglalkozásuk mellett mellékállásuk, amiből meg tudnak élni.
- Volt már, hogy fel akartad adni, hogy a hátad közepére kívántad a zenészléted, és legszívesebben feloszlattad volna az együttest?
- Nagyon olyan nem, hogy igazán komolyan gondoltam volna. Ami nehezemre esik ebben az életformában, az a rengeteg utazás, és a PR-tevékenység, a tiszteletkörök, amelyeket le kell futni. Igazából azok közé tartozom, akik azt csinálják, amit szeretnek, és most már lassan azt is mondhatom, hogy értek hozzá. Szerencsésnek tartom magam ebből a szempontból egy olyan országban, ahol elég sokan nem kedvelik a munkájukat.
- Mitől sikerül igazán jól egy koncert? Mennyire fontos számodra, hogy a közönség jól érezze magát? Könnyebb, vagy nehezebb a közönséggel kommunikálni, ahogy egyre öregebb motoros leszel?
- Nem mindig akkor kommunikálok, amikor jól érzem magam. Nehéz megmondani, hogy mitől jó igazán egy koncert. Az embereknek vannak elvárásai, és szeretnének spontán dolgokat akár zenei, akár szövegbeli vonalon, amelyek emlékezetessé teszik azt a napot. Nekünk azt kell eldönteni, hogy mire megyünk: erős hármasra, gyenge négyesre, vagy a kitűnőre.
Te csillag vagy fecske…
- Milyen viszonyban vagy a régebbi, 10-20 éves dalaiddal? Vannak olyanok, amelyeket már nem szívesen tartasz „műsoron”? Közülük is vannak titkos favoritok, vagy inkább mindig az újdonságokat, az újszülötteket kedveled?
- Úgy vagyok azokkal a számokkal, hogy amelyek játszhatók, azok jobbak is…
- Mint a jó borok, beértek…
- Van, amit viszont már nem lehet játszani, lassúak vagy a közönség már nem ismeri őket. Nem akarok úgy járni, mint a 80-as évek hazai underground csapatai közül néhányan, akik eléggé anakronisztikussá váltak. Az idő jó szelektor, ha egy 20 éves számot még játszunk, akkor az nem lehet rossz annyira. A kedvenceim talán a Kényszer, Érdek, vagy a Következő buszon… inkább a lassabb számokat kedvelem, talán azért, mert ritkábban játsszuk őket.
- Ki lehet öregedni a Kispálból és a Kiscsillagból? Mennyire értesz egyet azzal, hogy időnként „rock-múmiák” pengetnek a színpadon?
- Azt gondolom, hogy van, akinek jól áll és van, akinek nem. Néha humorral kell ezt kezelni. Mint például a Rolling Stones-t, akik össze-vissza játszanak, de nagyon vidáman. Mindenki azon izgul, hogy Mick Jagger meghal-e a végén vagy nem… Ezek modernkori ikonok, valláspótlékok.
Közben egy vöröset kortyolunk az egri borvidékről.
- Ez jó bor, nagyon klassz (friss bontás - jegyzi meg a pincér), a kadarka és a pinot cuveéje kitűnően sikerült. Igéző fűszeresség, az ázott avar is jön, jól összerakott bor - konstatáljuk.
„Mindentől messze, a szívhez közel, csinálj csodát én meg elhiszem…”
- Holnap kapok egy bort, amelynek a nevét a Kispál ihlette, „Szívhez közel” a neve. A soproni Luka Enikő alkotása, nincs belőle sok palack, és ha ízlik, kapok kedvezményesen.
De az egyik igazi nagy kedvencem Szepsy István Tokaji Furmintja. Egyszerűen leírhatatlan, az valami csoda. Van egy-két kincsem a pincében, jó érzés, amikor mint Micimackó körülnézek a kamrában, és ott sorakoznak a „csuprok” előttem.
---
Közben egy soproni kékfrankost kóstolunk, kicsit zárkózottabb az illata. András felismeri a fajtajelleget, és egy kis vegetális vonalat a borban.
---
Apa övének a csatja…
- Válságról kerepel az egész média és az emberek nagy része. Nem félted a gyerekeidet, hogy milyen élet vár rájuk?
- Azt gondolom, hogy a gyerekek már zsigereikben érzik, hogy baj van. Apa nem hord övet, mert összekarcolná a gitárt. Abban a Kispál (Apa övének a csatja) számban apám övéről van szó. Nyilván érzik, hogy van egy bizonyos feszültség a levegőben.
- Milyen volt a gyerekkorod? Vasárnap etted a palacsintát és boldog békeidők jártak?
- Pompás volt! Nagyon falánk gyerek voltam, apukám mindig leült és nézett, egyszerűen megjött tőlem az étvágya - ez a mai napig meglátszik rajta. Alapvetően nagyon jó gyerekkorom volt, nem váltak el a szüleim, és voltak falun élő nagymamáim… És igen, vasárnap ettem a palacsintákat, nehéz, fullasztós túrós-mazsolás darabokat. Emlékszem, ha elvittek étterembe, addig ettem, amíg tudtam mozogni. Számomra különös ünnep volt az étterem, úgy gondoltam, hogy mindent meg kell enni. Takarékosan, mint egy igazi sváb, mert félig sváb származású vagyok. Van is egy ilyen vicc: Hogyan lettek a svábok? Úgy, hogy a skótok kiközösítették a sporolósokat…
---
Szinte elrepült az idő Lovasi András társaságában, pár pohár igazán jó bor mellett. Nem csalódtam ebben a közegben sem ifjúkorom bálványában, a dalaiban lévő mélység és cizelláltság a borokhoz való viszonyában is megjelent.
Négy új kategóriában is nevezhetnek a borok, hogy a borvilág minden arca megmutathassa magát!
Gál Tibor a Borászok Borásza
A világ két legismertebb borvidéke: Bordeaux és Champagne
Alkoholmentesített bor: nem szőlőlé
Winelovers Wine Awards: három év alatt az egyik legjelentősebb hazai szervezésű borversennyé vált
Borvidékeink kihagyhatatlan borai és egyéb látnivalói az új videós kampányban
Intuitív borkóstolás: az ész mellé adja a szívet
Mi határozza meg a bor eltarthatóságát?
Ménesi Borbár, Budapest
Borkóstoló