Sajnos még sosem láttam színpadon Bernit - valahogy kimaradt eddig -, de a tévéből, valamint a pletykalapok címlapjairól gyakran köszönt vissza a neve. Új partner, szakítás, válás, vetélés, csalás, szeretők, hazugság, igazság... Mindez számomra nem sokat jelent, szeretem megérezni a valódi személyt, borozva-beszélgetve megismerni az igazi embert. Kíváncsi voltam, vajon milyen lesz a művésznő belépője a Borbíróságra, hiszen hallottam új frizuráról, kicsit zaklatott napokról is... Majd ha egy asztalnál ülünk, fény derül a valóság eddig nem ismert szeleteire is – de legalábbis esély nyílik erre. - Ma nem forgattam, egy művészeti ügynökségnél volt megbeszélésem. Elgondolkodtam ezügyben, mert nagyon védtelenek vagyunk mi, színészek. Gyakran hívnak úgy, hogy sajnos nem tudnak fizetni. Az egyik kereskedelmi csatorna is megkeresett egy portréműsor ügyében. Végigkísérnék egy napomat: próba, iskola, egyebek. A kérdésre, hogy mégis mire gondoltak honorárium címén, a válasz az volt, hogy semmire, mert ez nekem jó... Visszaüzentem, hogy ez nekem bizony egyáltalán nem jó, nincs annál nagyobb nyűg, mint hogy egy forgatócsoport egész nap a sarkamban van. Sok-sok kínos helyzet, a játszótéren, a közértben - ez nekem nem jó. - A nyáron lesz 14 éve, hogy anyuka vagyok. Nem voltam azonban anyukás külsejű, ezért sokkal érdekesebb jelzőket találtak ki velem kapcsolatban, rám aggatták azt a szerepet. Most a harmadik házasságomban élek, volt még néhány kapcsolatom, tehát én lettem a férfifaló démon... Pedig soha nem volt átfedés a kapcsolataim között. Eleinte nem volt az egész ellen kifogásom, de aztán terhessé vált a dolog. - Talán mint egy bor, értél. Egy kicsit megkéneztek... - Sajnos kevés mostanság az ilyen gyerekorvos, pedig elkelne belőlük egynéhány! - Nem találkoztam soha Dúzsi Tamással, de sokat hallottam apukámtól, hogy megy hozzá, és a borok is onnan jöttek. Nem tudom, hogy hol ismerkedtek meg. Egy barátom mutatta meg, hogy Babits verset tett a címkére a szekszárdi borász, két versszakot. A halála után még kettőt... Nemrég egy palack tokaji sárgamuskotályt kaptam édesapám özvegyétől. Ez egy édes bor, és ahogy olvastam a könyvet, édesapám azt írja erről a borról, hogy még a nem borívókat is meg tudja téríteni. Bár kevés édeset fogyasztok, ez a bor engem is megragadott. Mostanában jó néhány - akár Kossuth díjjal is rendelkező - művész él méltatlan körülmények között, munka nélkül. Szerencsére édesapámnak nem kellett ebben a sorsban részesülnie... Itt az emberi méltóságról is szó van, és a betegségében, a rákban, az volt a szörnyű, hogy nem engedte méltósággal elmenni. Talán belefért a 66 évébe egy teljes élet... Finomabb lett a bor, hogy melegedett. Egy kicsit hűvös volt...