Dr. Csernus Imre, ahogy még nem ismerjük: a Borbarát

Az ország „lélekfelrázójával” anno egy bor-gálavacsorán futottam össze. Éppen markáns vörösborokat kóstolt, és feltűnt számomra az a különleges viszony, amely a borokhoz fűzi. Kérdésemre, hogy nyitott-e egy későbbi „borbeszélgetésre”, határozottan pozitív választ kaptam.

Bevallom, volt bennem némi feszültség, amikor a Borbíróságon a borlapot nézegetve várakoztam Dr. Csernus Imrére. Vajon milyen lesz a beszélgetés? Vajon engem is „ízekre szed” majd, mint ahogyan televíziós műsorainak szereplőivel tette?

Dr. Csernus pontosan érkezett, egy kicsit talán korábban is a megbeszéltnél. Tőle megszokott hanyag eleganciával helyezkedett el a pincehelyiség ülőalkalmatosságán. A formaságokon túlesve belevágtunk a beszélgetésbe és a borok kóstolgatásába.

- Milyen napja volt?

- Reggeltől estig dolgoztam. A betegségek sajnos nem nyaralnak… - válaszolta, s rendelését szinte ott folytatta, ahol abbahagyta; nem bújt ki a pszichiáter bőréből. Rövid, gyors, lényegre törő kérdésekkel pillanatok alatt kielemezte magánéletemet. Szinte úgy éreztem magam, mint egy újbor a borbírálaton, munkamódszerét is megismerhettem testközelből.

Természetesen borokról is szó esett. Vendégem a Borbíróság kínálatából sült kecskesajtot rendelt, hozzá egy Somlói hárslevelűt fogyasztott. Jómagam a ropogós jégsalátával tálalt tonhalat Szekszárdi roséval öntöztem.

- Nagyon jók a somlói borok, de kevésbé ismertek. Kifejezett mineralitás, vulkanikus talaj, kiemelkedő koncentráltság… - nyilatkozott elismerően az első borról beszélgetőpartnerem.

- Ha belegondolok, mindenképp az intenzív borokat keresem, a nagy élményű borokat szeretem. A bor kiválasztása abszolút személyiségfüggő. Nagyon sokszor megfigyelem a hölgy vendégeket: édes bort rendelnek. Miért édes bort isznak? Az interneten olvastam egy felmérést, melyből kiderült, hogy az emberek nagy része édes, illetve félédes bort fogyaszt. Más dolog az alkalmi tokaji élvezete, mintegy az étkezés megkoronázása. Mert ha az édességhez kötődik az illető, és folyton csak azt fogyasztja, akkor megnézném a személyiségét. A boldogságot pótolja vele, az édesség jelenti számára a harmóniát. Az édes íz azonban rengeteg más ízt elnyom, nem lehet a hétköznapi édes-félédes boroknál a zamatot érezni. A tokaji aszúnál azonban az édesség mellett kirobban a gyümölcsösség is.

- Valószínű, hogy az édesség a gyengébb boroknál elfedi a hiányosságokat…

- Egyrészt, másrészt a cukor elősegíti az alkohol felszívódását, és hamarabb bekövetkezik a bódultság. Az édes bor élvezete ilyen mértékben az én szemszögemből az önbizalomhiányról szól. Ezzel kompenzál ki így, ki úgy.

- Hogyan választ bort?

- Az egész életemre jellemző, hogy keresek, kutatok. Ez a borokra is vonatkozik, ezen belül az ár/érték arányra szintén. Legutóbbi élményem a Pannonhalmi apátság Infusio cuveé-je volt. (Számomra is nagy élmény volt ez a bor.) Még nem találkoztam ezzel a borral, megragadott a borleírás, és az ismeretlenség is. Kíváncsi ember vagyok, szeretem megismerni az újdonságokat, ez visz előre a munkámban is. Ha hallok valamiről, megbizonyosodom róla saját magam. Ekkor kialakítom a véleményemet, ha nem működik, keresek új utakat. Borzasztóan szeretek új utakon járni! A barátaimmal meccsnézés közben kóstoltuk meg a bort, és olyan hatást tett ránk, hogy már nem is néztük a mérkőzést, inkább a borról beszéltünk.

- A társaság mennyire borértő?

- Meglehetősen ügyelnek a borok kiválasztására, és elég „vájt fülűek” ebben a témában.

- Hogyan került a borok közelébe? Milyenek voltak az első élmények?

- Magyarországon jártam egyetemre, (Dr. Csernus a Vajdaságban született.) 1992-ben végeztem. Akkoriban nem voltak igazán jó borok. A vörösboros kóla volt a divat, egyszer-kétszer megkóstoltam, de ha elmentünk bulizni inkább whiskyket ittam vagy sört. Még nem volt borrobbanás, de külföldön mindig kipróbáltam a borokat. Egy jó ideig nem foglalkoztatott a téma, az elmúlt 5-6 évben kezdtem felfigyelni, hogy a bor nemcsak az alkoholt jelenti. Kibontakozott a zamat, az illat… Sokat változtattam magamon abban az időben, s ehhez társult a borok világának megismerése is. A társaságomban is a nagy tapogatózás ideje volt ez, még nem értettek a borokhoz. Ekkor jött egy nő az életembe, aki érdeklődött a borok iránt. Kíváncsi lettem, hogy mi is ez, odafigyeltem jobban, hogy mit iszom. Beleszerettem a borba.

- Egyúttal a hölgybe is?

- Igen, a hölgybe is.

- Akkor elmondhatjuk, hogy Dr. Csernus igazán egy hölgy hatására kezdett el borozni?

- Nem, mert az érdeklődés már megvolt bennem, a hölgy csak fokozta, segítette a folyamatot. Nagyon fiatal korban még nem érti úgy az ember a borokat, idő kell hozzá. Később lesz valóban fogékony rá.

- Azt gondoltam, a borkultúrával a Vajdaságban ismerkedett meg, ahol született, és ahol volt családi gazdaság is.

- Igen, volt szőlő is, a nagyapám valamilyen homoki bort, talán rizlinget készíthetett. Egy alkalommal, amikor összejövetel volt a háznál a szüleim éppen kikísérték a vendégeket, egyedül maradtam az asztalnál. Mint minden gyerek megkóstoltam a maradék borokat, ez volt az első találkozásom az alkohollal. Szüleim nem vették észre, gyorsan le is feküdtem…

A mediterrán részeken érzem igazán jól magam a vérmérsékletemből fakadóan. Sokat jártam ezeken a helyeken, Olaszországban elképedtem a borválasztékon.

A rozékat is kedvelem, beugró boroknak tekintem őket. Friss, ropogós, gyümölcsös élményt adnak, ám nem tudnám elképzelni, hogy egy egész estét rozé borokkal töltsek. Jó inni, de egy idő után nem mozgat meg, azt hiszem a rozénak is megvan a maga helye és ideje. A borfogyasztásban elengedhetetlen a mérték... Öntörvényű vagyok, nem szeretem, ha valaki kontrollál. A túlzott italozással az ember már elveszíti a saját kontrollját, és az alkohol veszi át a szerepet. Ezt egyszerűen nem tudom elfogadni. Nem vagyok szent ember, fiatalkoromban előfordult párszor a sárgaföld is. Amikor érzem, hogy az alkohol kezdi átvenni az irányítást, akkor lassítok. Bizonyos élvezeteket nem szabad halmozni.

Második tételnek már mindketten erőteljesen ásványi jelleggel rendelkező borokat választottunk. Dr. Csernus Csopaki Szürkebarátot, én Somlói Furmintot kortyoltam, közben tovább beszélgettünk a mértékről, és arról, mennyire könnyű átlépni azt a bizonyos határt, amikor a bor élvezetéből egészségtelen szenvedély lesz...

- A mohóság és a türelmetlenség húz minket a csőbe. Mondok egy egyszerű példát: boldogtalan a pasi, de nem meri kimondani, és ezért nem mer következetes döntéseket hozni. Elhagyott a csajom, nem hív fel. Ezért leissza magát. Kompenzál. „Én csak minőségi borokat iszom” - szokták mondani. De nem iszik, hanem vedel. A bor megfelelő élvezetéhez megfelelő mentálhigiénés állapot szükséges. Vannak olyanok, akik a legdrágább borokat választják ki az étlapról. Ez a presztízs-fogyasztás, a borsznobéria, iszik, mert megteheti, és ezt meg is mutatja.

Csúcsbort nem innék étteremben, a csúcsborok élvezete intim dolog. Otthon, barátok közt bontanék ki egy nagy bort. A saját otthon intimitását nem képes elérni semmilyen étterem.

A harmadik körnél újra szétváltak útjaink, Csernus doktor egy fűszeres, testesebb Soproni Syrah-t ízlelgetett, én pedig egy könnyedebb Villányi Cuveé-vel folytattam a sort.

- Miért választotta ezt a bort, mi motiválta a döntésében?

- Egyre inkább közeledik a szabadság ideje. Párommal megyünk az Adriára egy kis apartmanba, imádunk együtt lenni, sokat úszni. Elballagunk a piacra, veszünk halat, rákot és szemezgetünk a helyi bortermelők választékából. Ez a Syrah tulajdonképpen a leendő szabadság…

- …előszele?

- Illúzióját akartam mondani, de így is gyönyörű a megfogalmazás…

A készséges személyzet mindig a legjobb időpontokban jelent meg, amint pohárürülést tapasztalt. A markánsabb vörösborokhoz rendeltünk még egy sajttálat is. Megtárgyaltuk, hogy mindketten kedveljük a kisebb termelők gyöngyszemeit. E borászok fáradtságot nem sajnálva a nehéz fajtákkal is megküzdenek. Sok munka van a borokban, de szerencsére gyakran csodák születnek. A nagy borokat nem mindig az ismert csúcspincészeteknél kell keresni

Zárásként egy érett Erdélyi Pinot Noir-ral próbálkoztunk mind a ketten. Friss bontású volt a palack, rövid várakozás után azonban a szellőztetés meghozta az ízek harmóniáját. A borok sok kaput megnyitnak, beszélgetésünk vége felé az élet nagy dolgai is előkerültek.

- Lesz-e folytatása a nagy sikerű, A Nő című könyvének? Mikor írja meg a férfiak könyvét?

- Most ősszel kezdem a munkát. Ki nem hagyom! A pasik szálljanak le a piedesztálról, mert miközben azt hiszik, hogy fent vannak, alulról szagolgatják az ibolyákat! Azt hiszik, hogy ők diktálnak, pedig valójában nem!

- Hova tart a világ? Elmondhatjuk, hogy válság van, és van-e kiút?

- Egyértelmű, hogy válság van. Mit jelent a válság mélyülése? Egyre több ember fog belekerülni, de relatív rövid időn belül kiderül, hogy a fiatalok közül kik tudnak kiemelkedni. Mi itt Magyarországon sokat görcsölünk, fogyasztunk. Nepál talán az egyik olyan ország, ahol a legkiegyensúlyozottabbak az emberek.

- Volt olyan időszak, amikor úgy gondolta, hogy feladja a hivatását és másba fog?

- Igen, amikor nem tiszteltem az embert. Azt hittem, hogy én megválthatom, de mindenki csak maga tudja a sorsát megfordítani. Ha nem akarja valaki szívből és agyból a változást, nem lehet rajta segíteni.

- Ha önmagát egy borhoz kellene hasonlítani, milyen bor lenne?

- Szabad bor!

- Van még valami, ami meglepi az életében, munkájában, ennyi tapasztalattal a háta mögött?

- Minden emberi történet más és más. Minden ember egyéni problémája az ő legnagyobb problémája. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mint egy bornál… abban egy ember munkája van! Sok-sok munkája!

---

Így végződött az első „tárgyalásom” a Borbíróságon. Azt mondják, mindig az első lépés a legnehezebb. Nem mondom, hogy könnyű volt, de mindenképp megérte. Várakozásaim beigazolódtak, Dr. Csernus Imre - bár kissé megizzasztott - mindezt jó szándékkal tette. Jó érzés volt vele társalogni, egy nyugodt, mégis energikus, letisztult borkedvelőt ismertem meg személyében, s nem utolsósorban egy kellemes estét töltöttünk beszélgetve, jó borok között.